Csütörtököt mondó franciák

De nem járt jobban a Dinamo Kijev sem, amely a török éllovas Besiktas otthonában veszített úgy 3–1-re, hogy félóra után még vezetett, a Bruges pedig a Fradit legyűrő Stuttgarttól kapott ki otthon, szintén úgy, hogy előnyt szerzett, a hajrára emberhátrányba került belgák azonban az utolsó húsz percben beadták a kulcsot. A Maccabbi Haifa összezuhanását tán az sem menti, hogy egy másik "ex-BL-es”, az AEK stadionjában szaladt bele a késbe. Miután az izraeliek kihagytak egy tizenegyest, a vérszagot megorrontó görögök a szünetig négy góllal bizonyították, hogy ellentétben a BL-ben tapasztaltakkal, nem minden kupameccsük végződik ikszre (tán emlékeznek rá: hatból hat döntetlennel búcsúztak).
Ami a bevezetőben említett francia triumvirátus nem igazán fényes idegenbeli menetelését illeti, a partik közül a csütörtöki lapzártánk után befejeződött Porto–Lens találkozóra érdemes bővebben visszaemlékezni. A portugál bajnokságot igen meggyőző fölénnyel – öt ponttal – vezető együttes valósággal lejátszotta a színről a BL-ben a Milan és a Depor ellen is remeklő sárga-pirosakat. A hazai örömfoci lelke a brazil Deco volt, aki a középpályán brillírozott, cselei, passzai mindenkit lenyűgöztek, leszámítva a vendégeket – őket inkább összezavarta húzásaival. Egy ideig Warmuz tartotta a lensiekben a lelket, két zseniális védését követően azonban újfent előbányászta müncheni formáját (a Bayern elleni utolsó BL-találkozón a saját kapujába ejtett egy ártalmatlan beadást), és a félidő zárásáig két Hélder Postiga-lövés csusszant be a mancsai között. A szünetet követően valamelyest megemberelték magukat az első rész lefújásakor igen fancsali képet vágó Joel Muller legényei, Vítor Baia azonban lezárta a bejáratokat (a legnagyobb bravúrt Utaka bombájának hárításával mutatta be). És ahogy az lenni szokott, nemhogy ama bizonyos idegenben lőtt gól nem jött össze, de kaptak egy harmadikat is a messzi idegenben: egy szédületes kontrát Jankauskas fejezett be, relatíve izgalommentes kirándulássá változatva a két hét múlva esedékes lensi túrát.
A BL-esek becsületét a Liverpool mentette meg, amely a Vitesse hiperarénájában ízlelte meg újra a siker ízét. Más kérdés, hogy a vörösök arnhemi teljesítménye sem volt túl meggyőző, a második félidőben például annyi különbség volt a vendégjátékosok és a nézők között, hogy utóbbiak fizettek a meccs megtekintéséért.

Az első negyvenöt percben többé-kevésbé a ’Pool akarata érvényesült, amelyet Owen 27. percben szerzett gólja támasztott alá: a labda cseh "vonalon” érkezett, egy elsőrangú Smicer, Baros-kombinációt követően, az ifjú aranylabdásnak közelről már csak a mattot kellett behúznia. Hátul ekkor még nem volt baj, a visszatért Henchoz, Hyypiä tengely olajozottan működött, a középpályán Gerrard jól szűrt. A fordulás után viszont a hoszszabb kihagyást követően pályára küldött kulcsemberek kissé fáradni kezdtek, a hollandok pedig – kapusuk két remek védését követően – átvették az irányítást. Fölénybe kerültek a hazaiak, s gond nélkül egyenlíthettek volna, amikor Mustapha kapufáról visszapattanó labdája Sone elé gurult. No most ennél még a tizenegyest is nehezebb belőni, részint azért, mert öt méterrel messzebb fekszik a mészpont Sone pozíciójához képest, részint azért, mert ott még van egy kapus is. Esetünkben a lövésre repülő Dudek sem zavarta a képet, ehhez képest Sone egy méterrel küldte mellé a labdát, ami egyértelműen a börleszk kategóriája.
"Jevrics szenzációs volt a kapunkban, reményt adott, s végül nem is álltunk messze az egyenlítéstől, sajnos Sone kiábrándítóan nagyot hibázott. Onnan így mellétrafálni… Egyszerűen hihetetlen” – sóhajtozott Mike Snoel, a Vitesse trénere. Gérard Houllier, a liverpooliak szakvezetője a Manchester United vasárnapi látogatása előtt nagy dolognak tartotta ezt a sikert: "Óriási lökést adhat ez a győzelem a csapatnak. A védőktől azt kértem, hogy kapott gól nélkül hozzák le a meccset, és ők nem okoztak csalódást. Az utóbbi időben ellenfeleink elég sokszor leptek meg minket a hajrában, ezúttal ez szerencsére elmaradt.”
Végül még egy, szintén későn befejeződött meccsről. A Celticnek kiváló esélye van arra, hogy 23 (!) év után újra megérje az újévet az európai porondon: a Vigóval vívott csata elején ugyan Douglas kapus parádés hárítása kellett ahhoz, hogy ne ábránduljon ki a glasgow-i nézősereg, eztán azonban a skót bajnok volt az úr. Különösen a légteret uralták a hazaiak, nem csoda, hogy Larsson fejes gólja döntötte el végül a mérkőzést a második félidő elején – miközben a spanyolok örvendhettek, hogy megúszták 1–0-val. "Többel kellett volna nyernünk, elvégre fantasztikusat produkált a csapat. Ha elég jók vagyunk, Spanyolországban kiharcolhatjuk a továbbjutást” – értékelt a meccs végén a bíró tévedéseit szóvá tevő, s emiatt a lelátóra zavart Martin O’Neill, a Celtic menedzsere. Kollégája, Miguel Ángel Lotina elismerte: "Előzetesen jobbra számítottam, a látottak alapján viszont boldog vagyok, hogy csak egy góllal veszítettünk. A közönség még engem is lenyűgözött, viszont ne feledjék: két hét múlva nem ugyanezek a nézők ülnek majd a lelátón.”