Örökrangadó előtt: Főszerep jár a légiósoknak

Daniel Rednic a nyáron érkezett az MTK Hungáriához, s a bemutatkozó szereplése rendhagyóra sikeredett: lemaradt a csapatképről, mert éppen a fotózáskor intézte a vízumát. Nagy baj nem lett ebből, annál is inkább, mert bár a társakkal való pózolás nem sikerült, a remek képességű futballista a kezdőcsapatban rögvest bentragadt: az ő jó teljesítménye nélkül ma már elképzelhetetlen az MTK futballja.
– Minek volt köszönhető a gyors beilleszkedése a csapatba?
– Erre a kérdésre nem nehéz válaszolni: kiváló kollektívába kerültem, intelligens emberek alkotják az MTK-t, családias a hangulat, és szerencsémre a játék is jól ment, ezért hamar befogadtak.
– És ki a legjobb barátja a kék-fehéreknél?
– Dragan Alin. Súlyra, magasságra egyezünk, csak én jobban futballozom. No, ez csak vicc volt… Dragan jól beszél magyarul, és rengeteget segít nekem.
– Kit tart a magyar bajnokság legjobb labdarúgójának?
– Illés Bélát. Ô minden hájjal megkent öreg róka, akinek kiválóak a képességei, és emellett igazi csapatember. Rengeteget tanulok tőle.
– Pályafutása során az MTK a hetedik gárda, amelyikben szerepel, pedig még huszonöt éves sincs. Nem egy hűséges típus, ugye?
– Egy Nagybányához közeli faluban születtem, és onnan egyenes út vezetett a városi Baia Mare csapatához. Következett az Oteul Galati, ahonnan elcsábított a Dinamo Bucaresti, ám ott a második szezonban keveset játszottam, ezért mentem át a Rocar Bucarestihez. Innen volt egy kis kitérőm az Arges Dacia Pitestibe, onnan hívott el a Craiova, ahol is végül felfigyeltek rám az MTK vezetői. Nem olyan nagy út ez, tehát arról szó nincs, hogy ne lennék hűséges, az élet hozta úgy, hogy több csapaton keresztül jutottam el végül a magyarországi légióskodásig.
– Milyen különbséget lát a magyar és a román bajnokság között?
– Nincs nagy differencia a két ország labdarúgásában, de a román játékosok technikásabbak.
– Ha úgy hozná a sors – mint mondjuk Miriuta Vasile esetében, aki Romániában született, de magyar állampolgárságot kért és kapott –, hogy választania kellene, akkor a magyar vagy a román válogatottban játszana szívesebben?
– Mindkét meghívás óriási megtiszteltetés lenne, és oda mennék, ahová előbb hívnának.
– Érez honvágyat?
– Nem igazán. Tizennyolc éves korom óta szüleimtől távol élek. Nagybánya csak négyszázhúsz kilométerre van Budapesttől, és ma már ez nem távolság, azaz, ha hazavágyok, akkor gyorsan eljutok a szülői házhoz.
– Mit várt, illetve mit vár az őszi idényt záró, Ferencváros elleni rangadójuktól?
– Ettől az esztendőtől a kétezer-hármas esztendő sikereinek megalapozását reméltem. Bízom abban, hogy megnyerjük a bajnokságot, és ehhez ugyebár nekünk most is le kell győznünk a Ferencvárost, innentől kezdve pedig nem bízhatok másban, mint abban, hogy a jövő ősszel az MTK Hungária velem együtt jól szerepel majd a Bajnokok Ligájában.

Dragan Vukmir januárban került a Ferencvároshoz, és bizony sokan megmosolyogták a szerb védő leigazolását, annál is inkább, mert a zöld-fehérek nem neves labdarúgót igazoltak. Garami József szakmai igazgató azonban a mosolygás helyett fokozatosan, nagy-nagy türelemmel beépítette a fiatal védőt a csapatba, és ma már nincs ember, aki ne állítaná Vukmirt a Ferencváros kezdőcsapatába.
Így van ezzel a mesteredző is, hiszen az őszi tizenöt mérkőzésből tizenötön kezdőként lépett pályára a labdarúgó. A magyarul gyengén beszélő futballistával a Ferencváros kötelékébe tartozó, ám pillanatnyilag játékengedélyére váró Szabó Tibor segítségével beszélgettünk.
– A jelek azt mutatják, beilleszkedett a csapatba. Most, Dragóner Attila sérülése miatt a védelem közepén játszik, de melyik poszton érzi jobban magát, középen vagy inkább a jobb oldalon?
– Bevallom, hiányzik Dragóner Attila a csapatból, mert sokkal stabilabbak vagyunk, ha ő is játszik. Sajnos, sérült, így aztán én vagyok a középső ember, de jobban szeretek Attila mellett a jobb oldalon futballozni, de a kényszerűség nagy úr, és az edzőm most ezt a feladatot bízta rám, én pedig megpróbálom megoldani.
– Ez eddig tökéletesen sikerült, hiszen szinte hiba nélkül futballozik. Minek köszönhető ez a megbízható játék?
– Minden mérkőzésen teljes erőbedobással küzdök, így nőttem fel, ezt nevelték belém Jugoszláviában. Természetesen sokat jelent a bizalom, és érzem, nemcsak az edzőm, de a társaim is bíznak bennem.
– Azt mondják, a legnagyobb gond önnel, hogy nem beszél magyarul. Mi a helyzet a nyelvtanulással?
– Valóban, jobban is beszélhetnék magyarul, viszont a futballnyelvet tökéletesen ismerem, és ha mások is így vannak ezzel a pályán, akkor nem lehet baj. Példa erre, hogy az első pillanattól kezdve értettem, mit vár tőlem Garami József, kezdettől tudom, mi a taktika, és nekem mi a feladatom. Ez, persze, nem nagy dicsőség, hiszen a futballnyelv a világ minden táján egyforma, ennek ellenére ismerek olyan labdarúgókat, akik bár tökéletesen bírják a magyart, mégsem értették azt, mi történik a mérkőzéseken. Ezek a játékosok már nem az Üllői úton futballoznak… És ennyit a nyelvtudásról.
– Az ősszel, a bajnoki lebonyolításnak köszönhetően már volt egy örökrangadó, és azon az egy–nullás vereséggel végződött mérkőzésen rendkívül idegesen, feszült hangulatban játszott. Mi volt az oka ennek?
– Nem miattam durvult el a meccs: Dragóner Attilát – szerintem jogtalanul – korán kiállította a játékvezető, ráadásul büntetőt sem ítélt Mico Szmiljanics kezezése után. Nyerni szerettünk volna, mentünk előre, de hiába, mert a szerencse is elpártolt mellőlünk. Elismerem, én is jobban felpörögtem, mint máskor, nyerni akartam, de sajnos nem sikerült.
– És mi várható vasárnap?
– Az MTK-ban nem játszik Illés Béla, de akkor is nyernünk kellene, ha a pályán van.Tudjuk, Illés nélkül is jó csapat az MTK, ám ahhoz, hogy terveink valóra váljanak, nekünk most győznünk kell!