Túl későn ébredt fel a bajnok

A várost péntek este heves zápor áztatta, így a futballpálya talaja szombatra kissé csúszóssá vált. Ám az idő valóban futballra, játékra ingerlő volt. Nem csoda, hogy az épülgető ZTE-stadion egyik oldalát zsúfolásig megtöltötték a nézők. Szemben, a még félkésznek sem nevezhető betonkaréjon is voltak mintegy tízen: egy komplett kubikusbrigád malterosládákkal, svájci sapkában figyelte az eseményeket. És bizony volt mit nézni, volt miről beszélni. A hazaiak kezdtek bátrabban, hosszú percekig az MTK térfelén kóválygott a labda, és már dobolt, énekelt az Armada, a helyi "néphadsereg”, ám Egervári Sándornak, a vendégek mesterének mégsem kellett dobolnia idegességében. Tudniillik hiába volt többet a labda a zalaegerszegieknél, a ziccereket mégis a vendégek dolgozták ki. A ZTE lestaktikája sehogyan sem üzemelt, a passzok és a lőtt átadások rendre jó ütemben érkeztek a bal szélen meglóduló Daniel Rednichez és a jobb szélen sprintelő Zavadszky Gáborhoz. Az pedig külön szembetűnő volt, hogy Illés Béla, valamint Ferenczi István úgy ismeri a másik gondolatait, mint egy aranylakodalomra készülő házaspár tagjai. Ha az egyik felnézett, már indult is a másik, ziccereket teremtve az ellenfél kapujánál. Sokkal veszélyesebbnek tűnt tehát az MTK, bár a vezetéshez kellett Turi Géza "lepkegyűjteménye” is. A ZTE kapusa a labda helyett a levegőbe kapott egy szabadrúgásnál, Elek Norbert pedig, hórihorgas ember lévén, bebólintotta az üresen maradt kapuba a labdát. És ezzel még nem volt vége a Turi-féle bakiparádénak. A második vendégtalálat a serdülő bajnoki találkozókat idézte, amikor is a zavarban lévő és kapuba állított Lajcsi nevű gyerek ijedtében odaejti a lasztit az ellen csatárához. Turi pontosan ezt csinálta, rossz volt nézni sete-suta mozdulatát.
Ezzel már kétgólos volt az MTK előnye, de ez azért nem csupán Turi Gézának róható fel. A vendégek vezetéséhez az is kellett, hogy a hazai csapat meglehetősen monoton ütemben, sok-sok passzal és számtalan hibával közelítse meg Hajdu Attila kapuját. Az sem véletlen, hogy a Zalaegerszeg Egressy Gábor révén a 32. percben lőtt először kapura, bár abban sem volt sok köszönet, hiszen a labda csaknem a még amúgy sem működő reflektorokat rongálta meg. Nem találta az MTK szoros védekezésének az ellenszerét a Bozsik-csapat. Egervári Sándor persze nemcsak a hátsó alakzatot, hanem a villámakciókat is megszervezte, méghozzá alaposan. Füzi Ákos nem a vonal mellett, hanem beljebb szerepelt, sőt, olykor a jobbszélen is feltűnt. De nemcsak ez tűnt fel: az MTK futballistáinak örömjátéka is. Úgy bizony, nincs erre jobb szó, a fővárosi kékek valósággal élvezték az első félidőt, és a két potyaízű gól mellett kidolgoztak négy tökéletes, ám elrontott ziccert is.
A hazai publikum nehezen viselte
a kedvencek kínlódását és magyar szokáshoz híven elkezdte szidni az MTK-t, bár a lelátón mindenki érezte, ráférne Urbán Flóriánékra a biztatás. A ZTE a félidő hajrájában kétségbeesetten támadott, szögleteket harcolt ki és kapufát lőtt, ám az ostor végül a hazaiakon csattant.
A második félidő a "Bozsik-program” jegyében indult: a Zalaegerszeg ifjú mestere a félidőben egyértelműen azt kérte játékosaitól (igaz, mi mást is tehetett volna kétgólos hátrányban…), hogy menjenek neki az MTK-nak, és próbálják meg a lehetetlent. A lehetetlen ez esetben azt jelentette, hogy a ZTE ugyanúgy futballozzon, mint amikor bajnoki címet szerzett; a lassú tili-toli játék helyett gyors, korszerű, egyérintős labdarúgást mutasson be. És Zalaegerszeg, láss csodát, a hazai kedvencek elkezdtek játszani, méghozzá eredményesen, helyenként látványosan. A ZTE remek húsz percet produkált, igaz, ehhez kellett a gyorsan megszerzett szépítő találat. Zengett-zúgott a lelátó, az emberek szinte követelték a napfényes délutánon, hogy jöjjenek az újabb hazai gólok.
Ám nem ez jött, hanem egy jó kis botrány, de ne szaladjunk ennyire a meccs végére, hiszen addig sem unatkozhattunk. Szóval a szünetben Bozsik Péter cserélt, lehozta Radoslav Krált, és pályára küldte azt a Vincze Ottót, akit nagy reményekkel vártak annak idején, és aki bizony az utóbbi hetekben a kispadra szorult. Vincze ezúttal jobbik énjét mutatta, és nagy része volt abban, hogy ZTE összehasonlíthatatlanul jobban játszott, mint a találkozó első félidejében. Az MTK ebben az időszakban egyértelműen a védekezésre koncentrált, Illésék szekere ritkán zötykölődött át a hazai térfélre. Aztán ahogy teltek-múltak a percek, úgy lett egyre idegesebb a hangulat a pályán és a lelátón is. A hajrában sajnálatos esemény szakította félbe a mérkőzést: Komlósi Ádámot a lelátóról fejbe dobták, aki úgy elterült, mint a kupán vágott labancok a Tenkes kapitányában. De szó sem volt szimulálásról. Csaknem öt percig állt a játék, tüntetett az ideges közönség, hiszen a szünet egyértelműen a hazaiaknak tett rosszat, megtört a lendület. Így hiába cserélt a legvégén Bozsik Péter, és küldte pályára Radu Sabót meg Igor Budisát, hiába ívelgették a vendégek tizenhatosára a labdát a hazaiak, az eredmény már nem változott. Az MTK-nak elég volt az értékes győzelemhez egy félidőnyi remek játék, a zalaegerszegiek pedig elgondolkodhatnak, hová lett a korábbi, 90 percen át tartó tűz a csapatból. Izgalmas meccs volt, és a szivárvány elkísérte a kék-fehér híveket egészen Zalaegerszegig…

Mestermérleg

Nem kezdtünk rosszabbul, mint szoktunk, hiszen mezőnyfölényben játszottunk, ám nem tudtunk helyzetet kialakítani. Az MTK abból kovácsolt tőkét, amiből gyakran mi szoktunk, vagyis két pontrúgás után – nagy egyéni hibákat követően – jelentős előnyre tett szert. Balszerencsénk volt, hogy Csóka Zsolt fejese után kifelé pattant a kapufáról a labda. Ennyi baki és pech egy rangadón ritkán ellensúlyozható.
Bozsik Péter, a ZTE vezetőedzője

Nagyon értékes három pontot szereztünk, hiszen a címvédőt győztük le idegenben. Az első félidőben nyújtott teljesítményünkkel lehetünk elsősorban elégedettek, mert akkor a két gól mellett több helyzetet is kidolgoztunk. A másodikban a kelleténél jobban visszahúzódtunk, de a védelmünk így is jól zárt, alig adódott helyzete a hazaiaknak.
Egervári Sándor, az MTK vezetőedzője

Percről percre

9. perc: Zavadszky a jobb oldalról jól kanyarította középre a labdát, Turi bizonytalanul mozdult ki, ám a beadást váró Ferenczi és Illés feje előtt is elsuhant a labda.
17. perc: Zavadszkyt Král feleslegesen fellökte az alapvonaltól mintegy tíz méterre, a jobb oldalon. Az oldalvonal mellé szabadrúgáshoz letett labdát Rednic ballal kanyarította középre, a ZTE védői pedig meglepetten figyelték, ahogy az előrerobogó Elek öt méterről akadálytalanul fejelt a kapu közepébe, a léc alá.
0–1
29. perc: Ismét Elek villogott: az MTK 20 méterről végezhetett el szabadrúgást, a legurított labdát a bal oldali védő suhintotta rá, Turi azonban másodszorra üggyel-bajjal védett.
30. perc: Ezúttal is Rednic végezhetett el a jobb oldalról szabadrúgást, ballal adta középre a labdát. Úgy nézett ki, hogy az könnyű zsákmánya lesz Turinak, ám mivel a labda kicsúszott a kapus kezei közül, Illésnek nem okozott gondot két méterről jobbal a kapu közepébe lőni.
0–2
32. perc: A ZTE első kapura lövése: Egressy 11 méterről, ballal lőtt, labdát Hajdu kiütötte a mezőnybe.
41. perc: Az MTK térfelének közepéről Kenesei ívelte középre a szabadrúgáshoz letett labdát, Csóka pedig tíz méterről fejjel a bal felső sarkot célozta meg, de néhány centit tévedett, mert az a lécről pattant vissza.
45. perc: Rednic sokadszor került a ZTE jobb oldali védelme mögé. Pontosan gurított középre, Ferenczi átlépte a labdát, Jezdimirovics pedig 15 méterről nagy helyzetben jobbal a kapu fölé lőtt.
52. perc: A lendületesen futballozó Vincze Ottó remek cselekkel tört be a bal oldalon, lövése után azonban a labda megpattant egy védőn, s irányt változtatva a jobb oldalra jutott, ahol Faragó senkitől sem zavartatva, négy méterről a bal alsó sarokba fejelt.
1–2
58. perc: A tizenhatos bal oldali sarkánál Füzi Ákos buktatta Ljubojevicset. A szabadrúgáshoz letett labdát Kenesei mesterien nyeste a jobb alsó sarok felé, de Hajdu szép vetődéssel tisztázott.
81. perc: A rossz napot kifogó Turi újabb bakiját követően Ferenczi elé került a labda, a csatár azonban jobbal a jobb alsó sarok mellé lőtt.