Tíz kicsi dáridózó

ek ellenére mégsem a Ferencvárostól elszenvedett vereség volt a legrosszabb, ami a Sopront érhette. Már az is furcsa volt, hogy a nézők a sokat hibázó játékosoknak olykor bekiabálták, ne az éjszakában, hanem a pályán legyenek nagylegények. Ez önmagában is sokat sejtetett, hiszen egy kisebb városban nincsenek titkok, és gyanítható volt, hogy a jó tanácsok nem alaptalanul hangzottak el.
Ám következett a mérkőzés utáni sajtótájékoztató, amelyen a Matáv edzője, Komjáti András kissé kifakadt. Előbb még sejtelmesen fogalmazott, majd kérdésre válaszolva elmondta: néhány játékosa a héten nem sportemberhez méltóan készült a Ferencváros elleni mérkőzésre. Akinek van füle, és képes összerakni a mozaikokat, az azonnal tudhatta: Sopronban tényleg helyzet van. Többet senki sem árult el, de annyit azért meg lehetett tudni, hogy a szerda estét és éjszakát több játékos is egészen hajnalig meghosszabbította, erről az edző több megbízható forrásból is értesült, és természetesen a szurkolók is tudtak róla.
A legszomorúbb az edző szempontjából az, hogy Komjáti András egyik vétkest sem száműzhette a lelátóra. Hatan, más információk szerint tízen várták mulatozással a pirkadatot a hét közepén, a Sopron kerete pedig szűkösebb annál, hogy bárki is könnyen pótolható lenne. Ráadásul a csapat nincs irigylésre méltó helyzetben. Az edzőváltás utáni sikerek lendülete szemlátomást kifulladt, a Sopron visszacsúszott a tizedik helyre, a jelek szerint lemondhat merészebb terveiről, és kizárólag a kiesés megúszása lehet a célja. A miértekre nehéz választ találni, bár sokat elárul az egyik játékos álláspontja. Azon túl, hogy mindenkinek el kell gondolkodnia és muszáj többet tennie a siker érdekében, nem akart többet mondani, ami érthető, hiszen ha megteszi, akkor vagy a társaival, vagy a vezetőkkel kerül szembe. A társakról a szerdai kimaradás okán szólhatna elmarasztalóan, a vezetők pedig azért orrolhatnának meg rá, ha beszélne az elmaradt és sokat késő prémiumokról, márpedig épeszű ember nem tetézi a bajt. Különösen, amikor gondokkal amúgy is tele van a padlás.
Sopronban tehát helyzet van. Úgy fest, a vezetők és a játékosok sem makulátlanok, mindkét oldalnak van bőven teendője az egység és a fegyelem visszaállításának érdekében. Az azonban biztos, hogy kizárólag közösen rángathatják ki a csapat kátyúba ragadt szekerét. Azt pedig a játékosoknak kell tudomásul venniük, hogy hiába zsörtölődnek jogosan a kifizetetlen számlák miatt: ők most már sokkal többel tartoznak a bennük hívő, miattuk meccsre járó embereknek.
És ezt a tartozást nemigen lehet pénzben kifejezni.