Szanyó Károly nagyszerű szólója

Noha sokan a béke és a nyugalom szigeteként tartják számon Győrt, a városban kisebb vihart kavart egy, a Kisalföldben pénteken megjelent nyilatkozat. "Varga Zoltánt változatlanul a remek szakemberek közé sorolom, vallom, ha ő irányítaná az együttest, előrébb tartanánk” – nagyjából így lehetne összefoglalni Tarsoly Csaba mondandóját. Ha valaki netán nem tudná: ő a zöld-fehér klub tulajdonosa, annak a csapatnak, amely a 14. forduló előtt az elismerésre méltó harmadik helyet foglalta el… Azért tegyük hozzá: ha a főnök többet akart, az érthető, elvégre a pénzéért cserébe minőségi futballt remélt. Úgyhogy szerinte az a minimum, ha nemzetközi szereplést érő pozícióban (értsük ezalatt: az első két helyen) fejezi majd be a bajnokságot a gárda, tehát nevető harmadik semmiképpen sem szeretne lenni…
Miközben a Tamási Zsolt vezette alakulat eddigi produkcióját nem érheti kritika (a tulajdonos véleményétől most tekintsünk el…) a győri szurkolókat igenis dorgálásban kellene részesíteni. Hogy mi a bűnük? Az, hogy a jelek szerint egyáltalán nem kíváncsiak a csapatukra. Hiába küzdöttek-hajtottak idáig becsülettel Igor Nicsenkóék, ki kell mondani: a városban és környékén egyszerűen nem vevők a drukkerek erre a focira. A látvány szombat este is lehangoló volt: sehol egy tábor, sehol egy zászló – nyolcszáznál többen nem is váltottak jegyet erre a meccsre.
Akik kijöttek, természetesen abban bíztak, hogy a Dunaferr nem jelent majd leküzdhetetlen akadályt a Győrnek. Mi tagadás, a párharcnak a hazai együttes volt a favoritja (persze, esélyekről a meglepően harcos Békéscsaba pénteki, Üllői úti sikere óta nem érdemes beszélni…) a vendégek mégis azt hangoztatták a kezdés előtt, hogy ha rajtuk múlik, hárommal növelik pontjaik számát. Még akkor is, ha Tornyi Barnabás, az újvárosiak trénere a találkozó alkalmából kiadott Kapásból című magazinban kijelentette: "Azt nem mondhatom, hogy akár az edzéseken, akár a mérkőzéseken ne dolgoznának maximális igyekezettel a játékosaim, de elég az utolsó hetek történéseire gondolni, és azonnal kiderül, az igazi koncentráltság azért hiányzik.”
Erre mit láttunk? Egy okosan, taktikusan, hogy azt ne mondjuk, koncentráltan focizó Dunaferrt. Az nagy kérdés, hogy alakult volna a találkozó, ha a 4. percben Darko Peric lövését követően nem két centivel a jobb oldali kapufa mellett suhan el a labda, vagy ha pillanatokkal később Bede Ferenc bíró megadja az ETO-nak azt a büntetőt, amit egy-két helyen azért befújnak… Ám a labda mellé gurult, a tizenegyes pedig elmaradt, így a Dunaújváros játszhatta saját játékát. Nem túlzás: a piros-fehérek mezőnyfölényben futballoztak, igaz, komolyabb helyzet kialakítása nélkül tették a dolgukat.
A hazai társulattól sok jót nem lehetett elmondani: hiszik vagy sem, saját pályáján kontrázott a Győr. Bár azt nem állíthatjuk, hogy elképzelés nélkül rúgták a labdát a fehérmezes vendéglátók (elvégre valami elképzelésük csak volt…), de sok fantázia nem volt a játékukban. Meglehet, azért nem, mert irányítójukat, Szanyó Károlyt úgy őrizte Zováth János, mint az egyik kereskedelmi adón futó "kukkolóshow” női szereplője az ártatlanságát… És mégis: az összecsapás eddigi legnagyobb lehetőségét a győri karmester puskázta el a 35. percben.
Az eddigieknek teljesen ellentmond, de a 40. percben az ETO megszerezte a vezetést. Kitalálják ugye? Szanyó Károly ünnepelhetett, ráadásul ezen a héten másodszor, mert hétfőn a névnapja alkalmából koccinthatott ismerőseivel. Apropó: a gratulációkat harmadszor is fogadhatja, hiszen vasárnap 29. születésnapja ad okot az újabb mulatságra.
Amúgy ezzel el is mondtunk mindent az első félidőről.
Amíg a Dunaferr összetétele változott (a megsérült Balaskó Iván helyett Kóczián Ferenc kapott lehetőséget), azért a forgatókönyv maradt a régiben: a folytatásban is a vendégek birtokolták többet a labdát, ők vezették a veszélyesebbnek tetsző támadásokat – nagy bánatukra továbbra is eredmény nélkül. Különösen a dunaújvárosiak bal oldala volt aktív, az ETO védői alig győzték kivagdosni az onnan érkező beadásokat. Mivel a jobb oldal sem akart lemaradni a bal mögött, a jelen lévő győrieknek igencsak volt okuk az idegeskedésre. Így telt el 25 perc a második felvonásból, amikor Tornyi Barnabás az offenzívákat segíteni hivatott Bükszegi Zoltánt is bevetette. Bizony, bizony, akadtak olyan pillanatok, amikor az összes hazai futballista a saját térfelén tartózkodott. A nézőtéren egyre gyakrabban felharsanó füttyszó jelezte: egy győzelemre álló gárda drukkerei is lehetnek elégedetlenek.
Kilencvenhárom perc elteltével aztán kiderült, a rossz játék mégis három pontot ér az ETO számára. A Dunaferr ugyanis egy helyzetét sem tudta értékesíteni, így Sowunmi Thomasék elsősorban magukat hibáztathatják, hogy sikerélmény nélkül buszozhattak haza – másodsorban pedig a higgadt helyezéssel szép és fontos gólt szerző Szanyó Károlyt…

Percről percre

4. perc: Szanyó jól ugratta ki Pericet, aki a jobbösszekötő helyén kapura tört, nyolc méterről jobbal küldött középerős lövése nyomán a vizes labda hátrafelé kiperdült Németh Viktor kezéből, de a kapus szerencséjére a labda kiszédült a jobb oldali kapufa mellett. A szögletrúgás elvégzése után az előrelopakodó Karabaticot Sowunmi gyanús körülmények között választotta el a labdától, de Bede nem látott szabálytalanságot.
14. perc: Rósa Dénes jobbról laposan adott középre, s az érkező újvárosi csatárok elől Stark vágta ki az alapvonalon túlra a labdát.
20. perc: Szanyó Perichez játszott, de a horvát légiós elől a kapujából kifutó és vetődő Németh Viktornak sikerült elütni a labdát.
32. perc: Nicsenko kissé sodródott helyzetből hátragurított, de a lendülettel érkező Peric 20 méterről a keresztléc fölé lőtte a labdát.
35. perc: Németh Norbert bal oldalról ívelt a kapu elé, a labdát Peric nyolc méterről fejelte a kapu bal oldala irányába, de a Németh Viktor ismét a helyén volt, kiütötte a labdát, amely Szanyóhoz került, akinek arra is volt ideje, hogy lekezelje, de aztán tíz méterről nagy erővel a kapu előtt tömörülő védőket találta telibe.
40. perc: Góllá érett a győriek fölénye: Szanyó Kiss György és Zováth között két csellel kilépett, majd még egy trükkel tisztára játszotta magát, aztán 11 méterről jobbal a jobb alsó sarokba helyezte a labdát.
1–0
52. perc: Szanyó bal oldalról emelte középre a labdát, pontosan a fedezetlenül maradt Nicsenko elé, de a csatár hat méterről gyengén fejelt kapura, és a vetődő Németh Viktornak sikerült hárítania.
54. perc: Éger passzolt a bal oldalon előretörő Kiss György elé, a hátvéd 14 méterről ballal megcélozta a győri kapu bal oldalát, de a félmagas lövést követően Sebők Zsolt szögletre hárította a labdát.
56. perc: Lengyel pontos átadását követően Alex 14 méterről ballal a kapu mellé lőtt…
71. perc: Buzás 25 méterről lőtt szabadrúgásból, ballal, a sorfal mellett elnyeste a labdát, de az kicsúszott a bal oldali kapufa mellett.
81. perc: Lengyel előreívelt labdájára Sowunmi középen jó ütemben lépett ki, de Ring partjelző – tévesen – lest jelzett.
90. perc: Egyenlítési lehetőséget hagytak ki a vendégek: Kiss György bal oldalról pontosan adott középre, de Bükszegi hat méterről senkitől sem zavartatva a jobb oldali léc mellé fejelte a labdát.

Mestermérleg

Tamási Zsolt a Győri ETO vezetőedzője: Fontos pontokat szereztünk. Az első félidőben a gólunk mellett sok helyzetet hagytunk kihasználatlanul, ekkor bebiztosíthattuk volna győzelmünket. Fordulás után feljött a Dunaferr, de ekkor is legalább annyi helyzetünk volt, mint vendégeinknek, és ezért úgy érzem, megérdemeltük a győzelmet.

Tornyi Barnabás a Dunaferr SE vezetőedzője: Nem biztos, hogy reális ez az eredmény. Szinte végig ott voltunk az ellenfél kapuja előtt, mégsem tudtunk gólt szerezni. Valamit máshogy kellene csinálnunk, mert nem vagyunk eredményesek, noha nagyon nagy bajt nem látok a játékunkban. A Győrnek mindenesetre gratulálok.