Ismét gyászolunk: elhunyt Kontha Károly

Tanú volt ő is az ötvenes években, csakúgy, mint a filmbéli Pelikán József gátőr, ám az ő tanúvallomására nem verőlegények, hanem verhető legények között került sor. Többször is. Kontha Károly elmondhatja magáról, hogy becsúszva szerelte például Alfredo di Stéfanót, a Real Madrid csillagát. Ezek a megmozdulások többet értek a legőszintébb vallomásnál, hiszen előadójuk ezzel is jelezte klasszisát, no meg ragaszkodását a Vasashoz. Kontha Károly százhetvenhét alkalommal lépett pályára piros-kék mezben, részese lehetett megszámlálhatatlan nagy meccsnek. Cudar idők voltak, ám a nép az elnyomás ellenére is megtöltötte a stadionokat, így csaknem százezren figyelhették 1956. augusztus 4-én, amikor a Kamarás – Kárpáti, Kontha, Sárosi – Bundzsák, Berendy – Raduly, Csordás, Szilágyi I, Teleki, Lenkei összeállítású Vasas 9–2-re veri a KK döntőjében Ausztria szeme fényét, a Rapidot. Felejthetetlen összecsapás volt az, mint ahogy Kontha Károly már az új évszázadban is küszködve a gyógyíthatatlan betegséggel boldogan gondolhatott vissza az 1957-es félidényes bajnokságra, amely a Vasas első aranyérmét hozta. Hetvenhét évesen erősen megromlott egészségi állapotban figyelemmel kisérte az utódok kínlódását, a Vasas szégyenteljes kiesését, ám, úgy tűnik, az már neki is sok volt, ami futball címen manapság a Fáy utcában zajlik. Feladta a harcot, és elindult egykori csapattársai után, hiszen ott fent a rá is váró fiatalon elhunyt Csordás Lajosnak fogalma sem lehet, hogyan is élünk mi a XXI. században. Kontha Károlynak, a korábbi középhátvédnek sok-sok mesélnivalója lesz.