A régi Honvéd-játékosokat is visszavárják a lelátóra

Fel sem vetődött bennem, hogy kieshet a Kispest – mondta Gál László. – Ez a csapat a játékosállományát tekintve nem a mezőny végéhez tartozik, és mivel remélhetőleg a télen is lesz átigazolási időszak, még komolyan meg is erősödhet. Ez viszont azzal járhat, hogy néhány játékostól meg kell válnunk. Sok helyről hallom, hogy minek ide ennyi légiós, hiszen hét román nemzetiségű játékos van a keretben. Én azt mondom, szükség van a román focistákra, de csak azokra, akik valóban meghalnak a csapatért. Aki nem hajt, arra nem tartunk majd igényt. Viszont azt is értse meg mindenki, hogy ha most tizenegy fiatal játszana a Kispestben, akkor nem kettőt kapnánk Zalaegerszegen, hanem hatot, és ez nemcsak a csapat számára lenne rossz, hanem az önbizalmukat vesztett srácok későbbi pályafutására nézve is. Úgy kell tehát ügyeskednünk, hogy a hátralévő fordulókban a meccseket végre hozzuk, és a télen néhány új játékossal megerősítsük a Honvédot.
– Ehhez azonban találni és megfizetni kell olyan játékosokat, akik fel tudják hozni a csapatot.
– A játékosokat már megtaláltuk. A cél egy igazán kispesti csapat kialakítása, és Bárányos Zsolt leigazolása ehhez csak az első lépés volt. A nagy álmom pedig egy magyar játékosokból álló, európai szintű edzővel készülő csapat összehozása. Felvettük a kapcsolatot Kovács Bélával is, aki nem felejtette el kispesti kötődését, és lehet, hogy sikerül megszereznünk. A télen jöhetnek többen is az egykori Honvédból, míg nyáron lejár Vezér Ádám és Pisont István izraeli szerződése is, és őket szintén hazavárjuk. Hozzáteszem, jönnének is. Anyagilag is bírja majd a klub az átigazolási időszakot, és ez a tulajdonosoknak köszönhető, akiket ugyan sokat szidnak a szurkolók, de legbelül szerintem ők is érzik: ha ezek az emberek nincsenek, a Kispest ma már nem a siófoki meccsre készülne. Nincsenek adósságaink, a minap a liga is mindent rendben talált.
– Nem mond ennek a rendnek kicsit ellent, hogy a korábbi edzők közül Tornyi Barnabás, Détári Lajos és Fitos József is a pénzét követeli?
– A követelés jogosságát a bíróságon döntik majd el, én csak Détári Lajosra térnék ki annyiban, hogy bár valóban voltak vitái a tulajdonosokkal, most is rengeteget segít a Kispesten. Nagyon sok ajtó megnyílik előttünk a neve miatt.
– Attól nem fél, hogy amíg ön a nagy téli bevásárláson töri a fejét, addig esetleg Németh Norbert mintájára el kell adni Torghelle Sándort vagy a szintúgy rendkívül tehetségesnek tartott Vadócz Krisztiánt?
– Ezek a rémálmaim… Mégis úgy látom, hogy a Kispest képes lesz megtartani értékeit. Nemcsak a felnőtt-csapatból, hanem az ifik, serdülők között is. Mert eddig az volt a helyzet, hogy idejöttek a gazdagabb klubok képviselői, és számolatlanul vitték el a tehetséges gyerekeket, most azonban már mindenkivel kötöttünk egy hároméves szerződést, úgyhogy szerencsére ez a jelenség megszűnt. És higygye el, rengeteg itt a tehetség: szerintem az ötven éve itt dolgozó Vági Istvánnál senki nem nevelt ki több első osztályú játékost, és bár az utánpótlás-tabellák a kispesti fiatalok gyengébb eredményeiről tanúskodnak, megjegyezném, hogy minden korosztályban évhátrányban vagyunk a többi csapattal szemben. Ám, ha nekünk három év múlva mondjuk egy bal oldali futó kell, akkor, ígérem, kineveljük. Ha minden Kispesten nevelkedő focista most is itt játszana, tíz ponttal nyernénk a bajnokságot…
– Akkor világos a teendő: vissza kell hozni őket. Az önkormányzat netán tud segíteni ebben?
– Szerintem többet segít majd, mint az elmúlt időszakban… De ez még a következő hetek tárgyalásaitól függ, viszont a Budapesti Honvéd elnökétől, Kunszt Gábortól sok tanácsot és segítséget kapunk, és úgy érzem, összejön az a dél-pesti összefogás, amelynek már letettük az alapjait. Igaz, jó lenne már biztató hírt kapni a stadion felújításáról is.
– Éppen kérdezni akartam, mikor nyilvánítják életveszélyesnek…
– Ennyire azért nem rossz a helyzet, hiszen a gyepet sikerült rendbe tenni. Elismerem, egy élvonalbeli klubnál furcsán hangzik majd, de az is nagy eredmény már, hogy sikerült egy kazánt szereznünk. A hideg víztől már nem kell félnünk, és szerencsére a gaztól sem, ami az állóhelyi lelátót borította.
– Gaz már nincs, de a tévéből így csak még üresebbnek tűnik a betonkaréj…
– Erre két megoldásunk is van. A könnyebben kivitelezhető az, hogy a tévékamerákat átvisszük a tribünnel szembeni oldalra… A nehezebb pedig, hogy visszahódítjuk a szurkolókat. Mert szurkolóink igenis vannak, erre jó példa a Debrecen elleni meccs, amikor ötezren jöttek ki. Az a cél, hogy még többen jöjjenek, meglegyen jövőre az a hat-nyolcezer néző, akkor is, ha majd fizetni kell a belépésért. És várjuk Kispestre az egykori Honvéd-játékosokat, mert tud majd segíteni Garaba Imre, Sikesdi Gábor, Pintér Sándor is. Márpedig akkor elérhetjük, hogy a csapat hosszú idő után nem a kiesés ellen, hanem a dobogóért harcol majd…