Hegyi Zoltánnak elege van

A sportág történéseit figyelemmel követők bizonyára már tudják, hogy az eset az Alba Volán-FeVita–Ferencváros összecsapáson történt és a vétkes játékos, aki Hegyit ilyen durván megütötte (a történtek megítélésénél az sem mellékes, hogy mindezt a kispadról benyúlva tette!), a székesfehérváriak szlovák légiósa, a naganói téli olimpiát is megjárt Karol Rusznyák volt.
– Miután én már harminchat esztendős vagyok és öt éve amatőrként játszok, tehát nem a jégkorongból élek, ezért úgy gondolom, nyugodtan kinyithatom a számat és elmondhatom azt, amit a sportágban mindenki tud, de senki sem mond ki – kezdte Hegyi Zoltán, a zöld-fehérek játékosa. – Ez már csak azért is időszerű, mert a fegyelmi bizottság szerintem nevetséges döntése immár sokadszor egyértelművé tette, hogy egy menedzser, nevezetesen idősebb Ocskay Gábor, az Alba szakosztály-igazgatója irányítja a háttérből a sportágat, minden pontosan úgy történik, ahogyan az neki, illetve az ő csapatának kedvező. Most például szüksége volt Rusznyákra, ezért nem tiltották el, csupán pénzbüntetést kapott.
– Kevesli a százötvenezer forintot?
–Ezt komolyan kérdezi? Egy évvel ezelőtt Sándor Szilárd várt egy külföldi szerződésre, ezért lekésett az átigazolási időszakról. Ahhoz, hogy játszhasson, meg kellett vennie a játékjogát, mégpedig ötszázezer forintért. Tehát ő semmi rosszat nem csinált, csak játszani akart, és ez félmilliójába került, amit tudtommal még ma is törleszt részletekben. Nem tudom, mennyire köztudomású, hogy a magyar éljátékosok mennyit keresnek, de információim szerint ez a százötvenezer forint a szlovák játékos havi keresetének tizenöt, legfeljebb húsz százaléka. Jó, persze tudom, hogy Ocskayék házon belül is megbüntették Rusznyákot, ami – micsoda dráma – újabb öt százalékot visz el az egyhavi pénzéből… Kapta mindezt olyan vétségért, ami után össze kellett varrni a fejemet. Erről eszembe jut, hogy két évvel ezelőtt szintén egy Fradi–Volán meccsen összeverekedtem Gebei Péterrel. A bunyó a sportág íratlan szabályai szerint zajlott, azaz ledobtuk a kesztyűket és püföltük egymást. Maradandó sérülést nem okoztunk egymásnak, akkor engem mégis egy hónapra eltiltottak. De előhozhatnám Hajzer Tibi ügyét, vagy más hasonló eseteket, amikor hosszú hónapokra meszelték el a vétkest. Úgy tűnik, most nem volt olyan fontos, hogy példás büntetést hozzanak.
–Ezek szerint megkérdőjelezi a jogászokból álló fegyelmi bizottság pártatlan döntését?
– Jogászokból? Úgy hallottam, hogy az a fegyelmi bizottság, amely meghozta a határozatát, mindössze egyetlen jogászból állt, így egymaga döntött. Kérdezem én: ez miként fordulhat elő? Arról nem is beszélve, hogy az állítólagos tárgyalásra csak az egyesületek képviselőit hívták meg, Rusznyákot és engem nem. Hogy lehet ilyen súlyos kérdésben dönteni úgy, hogy nem hallgatják meg az érintett játékosokat?
– Mindebből még nem következik az, hogy – az ön szavait idézve – idősebb Ocskay Gábor egymaga irányítja a szövetséget.
–Ez igaz, de aki a sportágban él, az számtalan példát tudna mondani, ami ezt támasztja alá. Ô hozta az elnököt, aki a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke is egyben, és ez sok mindent elárul. Jó lenne, ha az illetékeseknek időnként eszükbe jutna, hogy itt, a fővárosban is van hoki, mert erről ott, Székesfehérváron és környékén előszeretettel megfeledkeznek. Szerintem a sportágnak nem érdeke, hogy ennyire elnyomják a budapestieket, különösen, ha megnézzük mondjuk a válogatottat, amelyben jó néhány olyan hokist találunk, aki a fővárosban, nyitott pályán nevelődött. Azaz budapestiek nélkül nem biztos, hogy most ilyen jó lenne a Volán.
– A sérülése másnapján azt nyilatkozta, hogy nem jelenti fel Rusznyákot, ám mostanra meggondolta magát. Miért?
– Én még soha senkit nem jelentettem fel, és most is nagyon rosszul éreztem magam a rendőrségen, de ha kártérítést akarok kapni, akkor fel kellett jelentenem a szlovák játékost.
– Nem tart attól, hogy a sportágban ezen nyilatkozata után furcsán néznek majd önre?
– Mondtam már, nekem sokat nem tudnak ártani. A nagyobbik fiam Székesfehérvárott játszik, ha valami attrocitás éri, legfeljebb elviszem máshová. Még egyszer mondom, nem a hokiból élek, mint például a szövetséget a háttérből irányító menedzser, aki előszeretettel hangoztatja, hogy ő harmincöt éve dolgozik a magyar hokiért, ami bizonyára igaz, de ezért meg is kapja az ellenszolgáltatást, miközben például mi a Ferencvárosban amatőralapon tesszük a dolgunkat. Mi tehát valóban áldozatot hozunk a sportágért. Ezért cserébe csak annyit kérünk, hogy egyenlő feltételek mellett bírálják el, ha mi vagy a velünk szembenállók vétkeznek…