Bátor ember a mély vízben

– Túlságosan is kínálják magukat a kérdések: hogyan került ide, ki szemelte ki, és egyáltalán, egy sikeresen induló üzletembernek miért hiányzik az a darázsfészek, amelyet Vasasnak hívnak?
– A válasz is egyszerű. Hallottam és olvastam, hogy a Vasas ügyvezető elnököt keres, én pedig megpályáztam az állást. Nem is az állás elnyerése motivált, hanem az, hogy megtanuljak egy sportvezető fejével gondolkodva ötleteket és terveket koncepcióvá formálni. Három hét alatt lettem készen a végleges változattal, beadtam, egy öttagú bizottság személyesen is beszélgetett velem, majd az elnökséggel együtt a négy pályázó közül az én kinevezésemet javasolta a közgyűlésnek.
– Ez roppant egyszerűnek hangzik, de az még mindig rejtély, hogy miért vállalta el, miért izgatja ez a kívülről olykor talán kilátástalannak is tűnő munka.
– Nézze, a Vasas óhatatlanul is az életem részévé vált, édesapám ennek a klubnak a pólósaként lett olimpiai bajnok, az egyesület egyik létesítményében, Pasaréten lakott, én is sokáig itt versenyeztem, tehát tényleg ezer szállal kötődöm ide. Egész egyszerűen úgy érzém, a magam fiatalos lendületével, az ambícióimmal segíthetek a nehéz helyzetbe sodródott Vasason, és ez olyan kihívás számomra, amelyet örömmel vállalok.
– Az üzleti múlt jó pontot jelentett a pályázata elbírálásakor?
– Feltételezem, nem volt hátrány. Nyilván ezek a tapasztalatok a hasznomra válnak ebben a munkában is, de lesznek körülöttem olyan gazdasági szakemberek, például Pongrácz Antal társadalmi elnök, akiknek kérhetem a segítségét a pénzügyi források megtalálásához.
– Itt álljunk is meg! Ha megnézzük az új elnökség névsorát, valóban sok üzletembert találunk, köztük több olyat is, aki állami cégnél vezető, és ez kínálja a párhuzamot az Újpesttel, amely hasonló helyzetben volt a közelmúltban. Magyarán: kivédhető-e az a vád, hogy az új kormánynak a Vasas lesz a kedvezményezettje, Újpest helyett mostantól ide áramlik majd az adófizetők pénze?
–Erre csak azt tudom mondani, hogy én sportvezető szeretnék lenni, nem pedig politikus. Sportvezetőként azonban nem függetleníthetem magamat a mindenkori kormánytól, hiszen a támogatásokat kizárólag az adja. Ugyanez a helyzet az önkormányzatokkal. A Vasas létesítményei három kerületben fekszenek, egyik ilyen, a másik olyan irányítás alatt áll, de nekem a klub érdekében mindkettővel muszáj nagyon jól együttműködnöm, arról nem is szólva, hogy maguk a létesítmények állami tulajdonban vannak. Nem arról van tehát szó, hogy a közpénzek beleömlenek a minőségi sportba, hanem a pályázatomban leírtak szerint ki akarjuk szolgálni a szabaidősportot, a gyerekek sportolását, ezen belül természetesen az utánpótlás képzését is. Ez az én szempontomból független attól, hogy kik alkotják az elnökséget. Nekem nem dolgom firtatni, milyen céget, pártot vagy kormányt képviselnek a tagok, viszont muszáj meggyőznöm őket és velük együtt az érintett polgármestereket, kormányhivatalokat, hogy segítsenek a klubnak, amely mint említettem, a versenysport mellett az utánpótlással és a szabadidősporttal is kiemelten kíván foglalkozni.
– Az ön székéből nézve ezt így is lehet látni, ám ez a helyzet csapdát is rejt magában. Elég csak egy újabb kormányváltás, a csapok elzárulnak, és hiába a legszebb elképzelések, pénz híján nem működhetnek tovább.
– Én ezt másként látom. A nagy egyesületek mind kapnak állami támogatást, ezért korrekt kapcsolatot kell kiépíteniük a mindenkori kormánnyal. Most ezzel, de ha egyszer váltás lesz, akkor azzal. Szemembe mondták már emiatt, hogy naiv vagyok, de szerintem megoldható ez az egészséges együttműködés a politikai fordulatoktól függetlenül is.
– Ha már említette a nagy egyesületeket: nem anakronizmus és sziszifuszi munka fenntartani egy ekkora klubot?
– Amikor nyilvánosságra került, hogy én leszek az ügyvezető elnök, elterjedt, hogy szakosztályokat szüntetek meg, embereket küldök el, holott én ilyet sohasem mondtam. A véleményem az, hogy alaposan elemezni kell a helyzetet, ugyanis nem vagyok hajlandó megszüntetni egy olyan szakosztályt, amely önfenntartó vagy kevés támogatással működtethető. A sport mindennél fontosabb. Ha nem kényszerít rá semmi, akkor nem szabad felszámolni egyetlen szakosztályt sem, mert nemcsak az élversenyzőktől szabadulnánk meg, hanem megfosztanánk többtucatnyi gyereket is a sportolás lehetőségétől, és ez óriási felelősség! Ez a koncepció cseppet sem idejétmúlt vagy sziszifuszi munka, ugyanakkor csak évekre, sőt évtizedekre előrenézve valósítható meg.
– Most maradjunk a mánál és néhány szakosztálynál. A hírek szerint a kézilabdások helyzete roppant kritikus. Velük mi lesz?
– Keressük a megoldást, mert a bizonytalanság a lehető legrosszabb állapot a csapatnak, a klubnak és a szponzoroknak is. A terv az, hogy a csapat most maradjon bent az élvonalban, mi pedig kidolgozzuk azokat a rövid és hosszabb távú terveket, amelyek megvalósításával viszszaadhatjuk a szakosztály teljes biztonságát.
– Feltétlenül szólnunk kell a vízilabdázókról is. A KEK-győztes csapat sajnos nem a sikerei, henem a bajnoki döntőt követő botrány miatt lett sajtótéma, a vezetőedzőjét az év végéig eltiltották, ráadásul elveszítette legnagyobb szponzorát is. Van-e már elképzelése arra, hogy miként oldja meg ezt a helyzetet?
–Természetesen. A szponzor elveszítéséről még nem beszélnék kijelentő módban, mert szeretnék találkozni a cég vezetőjével, és bízom benne, sikerül rábeszélnem szándékuk megváltoztatására. Ami pedig a botrányt illeti, ezt mi lezártnak tekintjük. Ami történt, az elfogadhatatlan, elítéljük, de megváltoztatni nem tudjuk, ezért most már csak a jövővel akarunk foglalkozni. Ez azt is jelenti, hogy jogi utak keresésével fellebbezhetnénk Somossy József eltiltása ellen, de nem tesszük, mert az ügynek nemcsak a jogi, hanem a morális olvasata is lényeges. Nem foglalkozunk azzal, hogy a fegyelmi döntések helyesek vagy sem, mert a vízilabdának az a fontos, hogy végre újra a játékról szólhasson, és remélem, mások is követik a példánkat. Az év végéig Földi László a vezetőedző, és minden intézkedést megteszünk, hogy a jövőben nálunk hasonló gondok ne fordulhassanak elő.
– Ez mit jelent konkrétan?
– Például azt, hogy a vezetőedzőnek eddig nem volt szerződése, most viszont lesz, és abban pontosan megfogalmazzuk a jogait és a kötelességeit, de azt is, hogy a klubnak mit kell megadnia neki és a csapatnak az eredményes szereplés érdekében.
– A Vasasra okkal vagy anélkül rengeteg címkét ragasztottak az utóbbi évtizedekben. Nem gondolt arra, hogy markánsan meg kellene fogalmazni azt az új arculatot, amely napjaink Vasasáé lehet?
– Dehogynem. Valószínűleg alkalmazni fogunk egy marketingszakembert, akinek többek között ez lesz a feladata. Nagyon sok olyan ember él a környezetünkben, aki szívesen kötődne a klubhoz vagy valamelyik létesítményünkhöz, és a marketinges dolga lenne megtalálni és idecsalogatni őket, illetve visszacsábítani azokat, akiknek valamikor már fontos volt a klub. Az a célunk, hogy mindenki tudja, a Vasas olyan egyesület, amely lehetőséget ad a szórakozásra, társasági életre, kapcsolatteremtésre és a sportolásra is. Azon dolgozunk mindannyian, hogy hamarosan ez így is legyen.