Lékó a klasszisok ellen

– Az olimpiai debütálása 1994-re esett, amikor Almási Zoltánnal először szerepelt a válogatottban. Milyen emlékei maradtak meg arról a versenyről?
– Húha! Régen volt már, de azért kellemes emlékeim vannak. Tizenöt évesen kerültem be a csapatba, ahol olyan klasszisokkal játszhattam együtt, mint például Portisch Lajos. Akkor még csak második tartalékként szerepeltem eredetileg, de aztán annyira jól ment a sakk, hogy stabil csapattaggá váltam. Ha jól emlékszem, veretlen maradtam, és három pluszt értem el. Megtisztelő volt, hogy egyáltalán lehetőséget kaptam. Izgultam is rendesen.
– Későbbiekben nem ment túl jól a szekér a gárdának.
– Igen, akkoriban a szövetség rossz döntéseket hozott, a csapat-összeállítás körül is akadtak gondok, nem volt egy jó elv, amely szerint határozniuk kellett volna. Mostanra ez a probléma eltűnt, végre elsimult minden. Legutóbb Isztambulban már jöttek az eredmények is, csak a balszerencsének köszönhetően maradtunk le a dobogóról. Egyben ez volt számomra a legsikeresebb szereplés is.
– Szombaton kezdődik a bledi olimpia. Rettentően kiegyensúlyozott a mezőny, várhatóan nagyon sok csapat küzd majd az érmekért. Az oroszokon kívül melyik válogatott lesz a magyar gárda legnagyobb ellenfele?
– Kaszparovék kiemelkednek a mezőnyből még úgy is, hogy a PCA-világbajnok Kramnyik nem lesz ott a viadalon. Az ukránok a Ponomarjov, Ivancsuk duóval szintén fantasztikus csapatot alkotnak.
– Egy pillanatra álljunk meg Kaszparovnál! Várhatóan ellene is asztalhoz ül. Milyen esélyeket lát a világranglista vezetőjével szemben?
– Személy szerint nem tartok senkitől, az általános felkészültségem van annyira jó, hogy bárki ellen játsszak, ne féljek. Ha hirtelen azt mondaná valaki, hogy öt perc múlva Kaszparovval kell mérkőznöm, nem izgatna különösebben, mert megfelelően felkészültnek érzem magam, bármelyik színnel is kelljen sakkoznom.
– Mennyire fontos önnek az olimpia?
– Az egyéni szereplés, így például a világbajnokság fontosabb, a csapatért küzdeni viszont nagyobb felelősséggel jár. A legnagyobb gond az, hogy az olimpiáktól sok sztár távol marad, most például Kramnyik, Anand, Shirov és Topalov, mert a résztvevők többsége elég gyengén játszik. A kisebb csapatok általában csak azért jönnek, hogy jól érezzék magukat, fényképezkedjenek, találkozzanak a világsztárokkal. Ugyan a sereghajtóknál rendszerint akad egy-egy jó játékos, de mivel a társaik gyengék, nem tudnak eredményesen küzdeni. Általában a résztvevők tíz százaléka profi.
– A mi együttesünk viszont egyértelműen a jobbik kategóriába tartozik.
– Igen. Nagyon fiatalok vagyunk, de mindenki jól felkészült. Gyimesi Zoltánnak és Ács Péternek is remekül megy a játék, Ruck Róbert is fejlődik és még fejlődőképes. A csapategység tökéletes, jól összeállt a válogatott, egyszóval remek hangulatban utazunk Szlovéniába.