Veszélytelen csatársorok

Az előzetes várakozások alapján akár gólgazdag mérkőzésre is számíthattak a szurkolók Dunaújvárosban, hiszen mindkét oldalon olyan csatárok szerepeltek, akik képesek arra, hogy élvezetessé tegyenek egy mérkőzést. Ennek ellenére végül egy találat döntött, mivel soproni részről Sira István és Tóth Mihály teljesen veszélytelennek bizonyult, míg a dunaújvárosi oldalon a korábbi találkozókon hat gólt szerző brazil Alex most csak saját kapujára volt veszélyes (egy alkalommal a kapunak háttal állva, fejjel csúsztatott milliméterekkel Bita László kapuja mellé), egyedül talán a rutinos Horváth Péter mutatott valami csatárra emlékeztetőt. A Sopron dunaújvárosi vendégjátéka amolyan "helyosztónak” számított, hiszen a találkozó előtt mindkét csapat nyolc ponttal állt, és kis túlzással a tét az is lehetett, hogy melyik együttesnek marad esélye a felső házba kerülésre. Nos, Tornyi Barnabás gárdája egy fokkal jobban és gólratörőbben játszott ellenfelénél, ám a három pontot érő találathoz nagy szükség volt a 37. életévében járó Lengyel Ferencre. A csapatkapitányról köztudott, már három esztendeje abba akarta hagyni a futballt, ennek ellenére a mai napig együttese meghatározó futballistája. Lengyelen kívül meg kell dicsérni a gólpasszt adó Jäkl Antalt, valamint a találat előtti akcióban főszerepet játszó Csehi Tamást. Az alig 18 éves balszélső ezen a mérkőzésen is igazolta, hogy nagy reménysége a magyar labdarúgásnak, hiszen amikor Buzás Attila helyére beállt, fél óra alatt remek elfutásokkal, szép szerelésekkel és jó beadásokkal vétette észre magát.Szóljunk a soproniakról is: egy rövid, de tartalmas sorozatuk szakadt meg szombaton. Alig több mint két hete még egy ponttal a kieső helyen szerénykedett a Matáv, majd az újdonsült ügyvezető Bognár György helyére érkezett Komjáti András, és az ő irányításával három találkozón hét pontot szereztek a bordó-szürkék. Egy sorozat tehát megszakadt, Komjáti mégis amiatt bosszankodott, hogy labdarúgói miért csupán hátrányban kezdtek el támadni, addig ugyanis szinte csak a védekezésre koncentráltak. A kérdés egyelőre megválaszolatlan marad, viszont egy apró pozitívummal azért szolgált a mérkőzés a Matáv szurkolóinak is. A hajrára beállt szlovák válogatott Jozef Majoros végre mutatott néhány szép megoldást, felvillantva, miként is játszhatott már északi szomszédunk nemzeti csapatában. Persze az igazi az lett volna a soproniak számára, ha Majoros értékesíti a mérkőzés talán legnagyobb helyzetét…Amiről még említést kell tenni, az a 90. percben történt esemény: néhány dunaújvárosi szimpatizáns is azt állította, hogy tizenegyest kellett volna kapni a Sopronnak. Az esetnél két csereember, Eugia Javrujan és Csehi Tamás találkozott, és a Dunaferr futballistája a nézőtérről is láthatóan lerántotta az örmény támadót, ám Drucskó János játékvezető nem sípolt. Amit már kevésbé lehetett kivenni, hogy a szabálytalanság a tizenhatos vonalán kívül vagy azon belül történt. Ám tegyük hozzá azt is: a legtöbb soproni játékos és vezető a lefújás után azt mondta, nem ezen múlott, sokkal inkább helyzeteket kellett volna kidolgozni, és azokból eredményesnek lenni. S megállapíthatjuk: ebben igazuk van.