Kenesei Krisztián duplázott

Akkor még sütött a nap, ingujjban jártak az emberek, most azonban beköszöntött a hideg ősz a Káposztás utcai stadionba. Bozsik győzelembe vetett hitét erősíthette, hogy játékra jelentkezett a korábban sérüléssel bajlódó zalaegerszegi kedvenc, Kenesei Krisztián is, így tehát lényegében a legjobb összeállításban lépett pályára a bajnok. Persze a hazaiaknak is volt okuk a bizakodásra. Amióta Komjáti András betette a lábát a Matáv öltözőjébe, ismét a csapat mellé szegődött a siker. A korábban csak bukdácsoló együttes Komjáti irányítása mellett egymás után kétszer is nyert, és elmozdult a kiesőhelyről.
Bozsik a megszokott taktikát választotta, négy vonalban területet védő hátvéd előtt négy "tolódásos mozgást végző” középpályás és két gyors csatár szerepelt. Komjáti azonban alaposan felkészült a ZTE-ből. A jobb oldalra Perger Györgyöt állította, kifejezetten azzal a céllal, hogy a támadásokat oly’ sokszor segítő Szamosi Tamás előtt lezárja a területet. Somogyi Józsefre bízta az irányítást, és az egykori válogatott középpályás most sem okozott csalódást. Ötletes, kreatív játékának köszönhetően rendre helyzetbe került Tóth Mihály és a gyors Sira István. Sőt Tóth Mihály – éppen Somogyi nagyszerű átadása után – immár ötödik hazai mérkőzésén is betalált a hálóba. S bár Kenesei révén gyorsan jött az egyenlítés, a vendégek nem igazán vették komolyan a soproni próbálkozásokat. Középpályásaik keveset futottak, csak a támadások építgetésével foglalkoztak. Senkinek nem jutott eszébe (a kispadon ülők közül sem), hogy Somogyira figyeljen, hogy az a játékos, akinek a területére vetődik a karmester, megakadályozza a nagyszerű rúgótechnikájú középpályást a játék szervezésében. Csoda-e hát, hogy a második hazai gólt is Somogyi készítette elő?

A nézők legnagyobb örömére a második félidőben sem csökkent az iram. Ekkor azonban már a Zalaegerszeg vette át az irányítást, leginkább azért, mert Vincze Ottó, Darko Ljubojevics és Egressy Gábor rájött arra, hogy futás nélkül nem lehet futballozni. Ekkor már jobban figyeltek a vendégek Somogyira, és eleinte úgy tűnt, a képzettebb, taktikailag érettebb bajnokcsapat legyőzi a lelkes Matávot. Magabiztos lett a ZTE, főleg Kenesei csodás gólja után, és a nagy rohanásban fáradni látszott a Sopron. Somogyi kevesebbet vállalt, Pintér Zoltán többet rontott, és az első félidőben sokat dolgozó Fehér Zoltán is a "fülén vette” már a levegőt. Emiatt nem sikerültek a kontrák sem, és a sok "haszontalan” beindulás miatt Sira is elkészült az erejével. Időszerű lett volna tehát a csere, ám Komjáti a 77. percig nem változtatott sem a taktikán, sem az összeállításon. Nem úgy Bozsik, aki az 59. percben lehívta a bizonytalankodó Csóka Zsoltot, és pályára küldte a kapura mindig veszélyt jelentő Radu Sabót. Ám hiába játszott mezőnyfölényben a ZTE, hiába birtokolta jóval többet a labdát, újabb gól már nem született. Aztán a Sopron minden maradék erejét összeszedve a mérkőzés hajrájában ismét nekidurálta magát, és ha Tóth Mihály szerencsésebb, meg is nyerhette volna a találkozót.

Összességében jó, változatos mérkőzésen igazságos eredmény született. A jobb játékerőt képviselő, jobb erőnlétű ZTE nem bírt a nagy lelkesedéssel, helyenként okosan futballozó Matávval. Bár megszakadt a Komjáti András irányította Matáv győzelmi sorozata, ennek ellenére nincs ok a szomorúságra, hiszen mégiscsak a magyar bajnokot tette alaposan próbára a Sopron.


Mestermérleg

Komjáti András, a Matáv-Sopron edzője: Örülök, hogy lendületben maradt a csapat. Bátran szereztünk labdát, és főként az első félidőben sok támadást be tudtunk fejezni. Ekkor eldönthettük volna a mérkőzést, ám összességében elégedett vagyok az egy ponttal is.

Simon Antal, a Zalaegerszeg vezetőedzője: Tanácstalan vagyok, hogy három nap alatt mitől változhatott ekkorát a játékunk. Hiányérzetem van, mert ha a Győr elleni produkciót megismételjük, akkor Sopronban is nyerhettünk volna.