Magabiztosan nyertek a lilák

Pedig sok sebből vérzett a Fradi, sérülések és eltiltások miatt négy állandó játékosát nélkülözte. Garami József azonban csak a szereplőkön változtatott, a szerepeken nem, maradt az eddig többnyire bevált szerkezetnél, így csapata megszokott játékát produkálhatta, hiszen azt kellett volna valahogyan ellensúlyozni, hogy a beugrók ötletességben, rögtönzőképességben fel sem vehetik a versenyt például a hiányzó Gera Zoltánnal. A Ferencváros így hiába ragadta magához az irányítást, hiába korlátozta a játékot az első negyedórában a hazai térfélre, próbálkozásai sablonosak és kiismerhetőek voltak, ezért még csak egy apró helyzetet sem eredményeztek. A lilák pedig hátul még derekasan tették a dolgukat, ám a támadásaik már a kezdeti húzásoknál meghiúsultak a pontatlan átadásokon, az átgondolatlan kísérleteken. Nem véletlen, hogy a találkozó statisztikájába a félidő derekáig nem kerülhetett be egyetlen említésre méltó akció sem, ellentétben azzal a négy sárga lappal, amelyeket az ideges hangulatban ennyire gyorsan kénytelen volt kiosztani a játékvezető.
Ezt követően szinte varázsütésre megszűnt a ferencvárosi fölény és kiegyenlítetté vált a játék. Kiegyenlített, kapkodós, fantáziátlan és olykor unalmas volt, még akkor is, ha mindegyik játékos szemlátomást önmagát sem kímélve harcolt – a harci szellem ugyanis önmagában kevés a jó, élvezetes futballhoz. Kivételt csupán a szünet előtti képek jelentettek, amikor az Újpest valamivel határozottabbá vált és adódott két nagy helyzete is.
Aztán lett izgalom és esemény bőven, az azonban a magyar labdarúgás és a két klub szurkolóinak szégyene, hogy a szünet izgalmasabb és eseménydúsabb volt magánál a mérkőzésnél. A rémálom azzal kezdődött, hogy a ferencvárosi drukkerek kifeszítettek egy transzparenst, amely a készenléti rendőrséget gyalázta. Ezt a rohamsisakosok rossz néven vették és egy gázspray-vel megtámogatott lendületes rohammal kiürítették a szektort. Percekig tartott, míg úgy-ahogy megnyugodtak a kedélyek, és a fradisták visszaszivároghattak a helyükre.
Ám ez még mind semmi volt ahhoz képest, ami akkor következett, amikor a pályára kisétáltak a játékosok. Amíg az egyik oldalon a vendégszurkolók a rendőrökkel hadakoztak, a másik kapu mögött az újpestiek tűzijátékot rendeztek és hihetetlen mennyiségű pénztárgépszalagot dobtak a gyepre. A labdaszedők szorgosan takarították a terepet, de soha sem értek a munka végére, a kapuja felé sétáló Szűcs Lajost ugyanis újabb papírsortűz fogadta, és hogy semmiképpen ne értse félre a házigazdák híveinek érzelmeit, kórusban árulózták az évekkel ezelőtt még az Újpestben védő kapust.
A szalagok mellé érkezett egy üveg is, ezt Szűcs természetesen átadta a játékvezetőnek, aki lehívta a csapatokat, majd néhány perc múlva úgy ítélte meg, mégiscsak folytatódhat a mérkőzés. El is kezdődött – hogy másodperccel később újra megszakadjon. Szűcs Lajos mellett egy petárda robbant és kapus azonnal el is terült a füvön. Ekkor úgy tűnt, hogy tényleg nem lesz második félidő. A játékosok megint lejöttek a pályáról. Szabó Zsolt röviden tárgyalt a két csapatkapitánynyal, Kovács Zoltánnal és Lipcsei Péterrel, akik a rögtönzött értekezletet követően elsétáltak a szurkolók elé, és igyekezték őket jobb belátásra bírni, a nyomaték kedvéért pedig mindkét alapvonal mögött rohamrendőrök sorakoztak fel (e botrány volt a meccs árnyéka, így szokásos rovatunkat most a balhé részletes leírása helyettesíti).

Ez végül hatott, és Szabó Zsolt hamarosan másodszor is elindíthatta a rangadó második részét.
Ezek után üdítően hatott, hogy színvonalasabb lett a találkozó és ez elsősorban az Úpestnek volt köszönhető. A házigazdák összeszedettebben, higgadtabban és pontosabban folytatták a mérkőzést, a Ferencváros viszont képtelen volt ritmust váltani. Szabó András ekkor már elégedettebben figyelhette a játékot, együttese ugyanis a szünet után már olyan benyomást keltett, amilyenről a kezdés előtt beszélt. Az újpestiek elképzelései szerint alakult a játék, igaz a vendégvédelem hatalmas hibái is kellettek a vezetés megszerzéséhez, majd az előny növeléséhez. Ez azonban nem kisebbíti a lefújás előtt a riválisnak a kegyelemdöfést is megadó lilák érdemeit, akik azzal, hogy lényegesen feljavultak a második félidőre, állva hagyták a Ferencvárost és megérdemelten nyerték a roppant ideges hangulatú rangadót, amely sajnos ezúttal sem a játék miatt marad sokáig emlékezetes.