Nekünk csak a tétmeccstől kellene félni Reykjavíkban

Nem mondhatnánk, hogy túl rosszul kezdtük az Izland elleni fellépéseink sorát, hiszen az első két alkalommal – barátságos fellépésen – egyaránt 3–0-ra nyert a magyar válogatott. Igaz, mindez már tizennégy éve történt: előbb 1988 májusában Vincze István, Sallai Sándor és Kovács Kálmán jegyzett egy-egy gólt, majd néhány hónappal később, ezúttal már Reykjavíkban Kiprich József duplája mellett megint csak Vincze találata jelentette az igen kényelmes magyar győzelmet. Hasonlóan sima csörtére számítottunk a világbajnoki selejtezők kezdetén, 1992. június harmadikán is, főleg, amikor Kovács Kálmán már a második percben a kapuba sodorta a labdát. Aligha ez volt a futballtörténelem legszebb gólja, de legalább vezettünk, és a Népstadion lelátóján ugrándozó tízezer ember minimálisan közte féltucatot várt. Aztán csak várt és várt, de a magyar játékosok elképesztő ziccereket hagytak ki, és az egy órával korábban még kinevetett izlandiak Orlygsson és Magnusson révén megnyerték a mérkőzést. Akkor ez az eredmény tragédiának minősült – ma egy vállrándítással mindenki elintézné az ügyet…Merthogy a következő években sorra jöttek az izlandi csapások. A vb-selejtező visszavágóján, egy esztendővel később 2–0-ra nyertek az izlandiak a magyar válogatott ellen. Ez a vereség igazából már meg sem lephetett senkit, kezdtük megszokni, hogy Izland számunkra hasonlóan elérhetetlen magasságokba emelkedett, mint Németország vagy éppen Argentína. A nem túl kellemes érzést csak erősítette a két évvel későbbi (fájdalom, sorozatban harmadjára is júniusi…) Eb-selejtező, amikor Vincze István góljára megint csak kettővel feleltek a hazaiak, így egyetlen sikerként azt könyvelhettük el, hogy az akkori szövetségi kapitány pusztán pedagógiai szándékkal jól megfenyítette a csapatot Reykjavíkba kísérő egyik szurkolót.Hála a sorsolásnak, a budapesti meccset már nem nyáron, hanem 1995 novemberében kellett megvívni, és azon a magyarok alaposan felborították a papírformát: Illés Béla révén egy–nullára "alázták” az ellenfelet. Ezzel elértük, hogy hat mérkőzés után éppen ötvenszázalékos a mérleg Izland ellen – a kérdés az: hittük volna mindezt 1988 végén?