Az olimpián csodát tettek a negyeddöntőben kiverték a svédeket, és végül a negyedik helyet szerezték meg , a divízió1-es világbajnokságon pedig hozták a kötelezőt az első helyen végeztek, és ezzel bejutottak a korábban A-csoportként jelzett élvonalba. Bizonyára már kitalálták, az esztendő meglepetéscsapatáról, a fehéroroszokról van szó, akik a péntek délutáni meccs előtt láthatóan magabiztosan készülődtek a mieink ellen.
Magyarország–Fehéroroszország 1–2
Talán nem meglepetés, hogy Szuper Leventét választották a meccs játékosának
Talán nem meglepetés, hogy Szuper Leventét választották a meccs játékosának
Igaz, a Jasko-csapat tagjain sem látszott az aggodalom, sőt a délelőtti edzést követő ebédnél azon viccelődtek, hogy – utalván a téli olimpián a svédeknek lőtt kapitális potyagóljukra – Szupernek csak a félpályáról elengedett korongokra kell majd koncentrálnia. "Rendben, majd figyelek" – mondta két jóízű falat között egy halovány mosoly kíséretében a St. John Flamesben légióskodó hálóőr, mire Ocskay is megjegyezte, hogy ő viszont tavaly a Kontinentális-kupában éppen a fehérorosz csapatnak lőtt távolról egy hasonló "lepkególt". Az összeállításokból aztán kiderült, hogy a fehérorosz együttes – legalábbis ami a neveket illeti – még nyomaiban sem emlékeztet sem az olimpián, sem a világbajnokságon szerepelt együttesre, olyannyira nem, hogy ez utóbbiból mindössze négyen (Grisukevics, Csernyavszkij, Krivomaz és Alekszejev) jöttek el Nottinghamba – bár az is igaz, hogy a hazai vb-n látott csapathoz képest Jan Jasko is hét helyen változtatott. Szerencsére az első harmadban ez nem nagyon látszott Palkovicsék teljesítményén, hiszen bár az ellenfél többet birtokolta a korongot, a helyzeteket tekintve legalább egálra hozták ki a mieink a játékrészt. Az első percben Ladányi tornáztatta meg Grisukevicset, majd nem sokkal később ígéretes helyzetből Palkovics bombázott fölé, míg a fehéroroszok legnagyobb lehetősége a 14. percben adódott, amikor Krivomaz távoli lövése után a pakk előbb a jobb, majd a bal kapuvasat is érintette, s csak azt követően vágódott… kifelé. A csapat védőmunkáját dicséri, hogy az első 20 perc során háromszor is emberhátrányba került, ám ezen hat perc alatt egyetlen komolyabb gólszerzési lehetőségük sem volt a fehéroroszoknak. Sőt, ha a szólóját egy kicsivel higgadtabban fejezi be Ladányi, akkor játékrész vége előtt nem sokkal a vezetést is megszerezhette volna a dunaújvárosiak kedvence. A második harmad 39. másodpercében viszont már nem volt kegyelem: Palkovics (hát ki más…) jobb oldalról parádésan húzott befelé – pontosan úgy, ahogyan azt a Volánban és a válogatottban is számtalanszor megcsinálta már –, és a kapus orra előtt elhúzva a korongot a jobb alsó sarokba helyezett. Nem sokkal később újabb emberhátrány következett – ezúttal Kangyal került a büntetőpadra –, amit megint csak remekül kivédekezett a magyar csapat, ám amikor a fehérváriak védője visszajöhetett, egy balszerencsés szituáció után (a korong ide-oda pattogott Szuper kapuja előtt) Kosztiszin, az egy pillanattal korábban még védő, s emiatt a jégen fekvő Szuper mellett a bal alsó sarokban lőtt. Az egyenlítő gól után nem sokat változott a helyzet, legalábbis a tekintetben, hogy ugyan valamivel többet volt a korong a magyar harmadban, de a mieink támadásaiban sokkal több volt a veszély: a 28. percben Orsó maradt teljesen egyedül a fehérorosz kapunál, nem sokkal később Ocskay előtt adódott ziccer, a 34. percben Horváth András parádés passza után Ladányi szerezhetett volna gólt, majd Kaszala indítását követően Orsó vihette egyedül Grisukevics kapujára a korongot. A lehetőségek azonban csak lehetőségek maradtak… Amiért azért is kár, mert a befejező játékrész elejét nagyon megnyomták a fehéroroszok: hosszú perceken keresztül alig-alig jött ki a korong a magyar harmadból, kicsit meg is zavarodott a védelem, érezhető volt, hogy ebből előbb-utóbb gól lesz. A kimaradt helyzetek után – a legnagyobb Savilov előtt adódott, de közeli bombáját hihetlen bravúrral védte Szuper – aztán a 45. percben Kurilin már nem kegyelmezett: Belij passzával kilépett a védők között és fonákkal kegyetlenül kilőtte a bal felső sarkot. Támadni kellett tehát, ami magában rejtette egyben a veszélyt is: az ellenfélnek esetleg több tere adódik a magyar kapu előtt. Ennek jeleként Csernyavszkijt felejtették szinte kihagyhatatlan helyzetben a mieink, ám Szuper ismét javította a védők hibáját, a másik oldalon pedig Dobos lehetősége jelezte, a mieink sem adták még fel. A hajrá lehetőségét azonban hetven másodperccel a vége előtt történt Gröschl-szabálytalanság és az abból következő kiállítás meghiúsította. Összességében a világ első vonalába tartozó fehéroroszoktól elszenvedett minimális vereség jelzi: jól sikerült a bemutatkozás, bizonyította a csapat a divízió–1-es vb-n elért második helyezés jogosságát, s igazolta a Eurotour műsorfüzetében a csapatról írt cikk első mondatát: a magyar válogatott a világ egyik legjobban fejlődő csapata…
Mestermérleg Vlagyimir Szafonov: – Az eredménnyel elégedett vagyok, de a játékkal nem. Még nagyon fiatal a csapatunk, még van mit fejlődnünk. Remélem, hogy a britek ellen szombaton jobb teljesítményt nyújtunk majd. Jan Jasko: – Ahhoz képest, hogy augusztus van, és ilyenkor a magyarok még nem szoktak hokizni, jó teljesítményt nyújtott a csapat. Megvoltak a lehetőségeink, közel voltunk a döntetlenhez, kicsit higgadtabb játékkal el is érhettük volna. Biztos vagyok abban, hogy lesz ez még ennél is sokkal jobb.
