Kovács Katalin (K–1 500, K–1 1000, K–2 200, K–4 500), MTK:"Hétfőn az akkreditáció és egyéb hivatalos ügyek intézése miatt nem maradt időnk arra, hogy megnézzük a pályát, de kedden már ki tudtunk menni a vízre. A verseny előtt néhány nappal persze nem végzünk komoly edzést, csupán az a célunk, hogy megismerkedjünk a versenypályával, amit – mivel 1996-ban voltam itt utoljára – újra fel kellett fedeznem. Kicsit szeles ugyan a terület, de bízom abban, hogy ez semmilyen gondot nem fog okozni. Az esélyekről ezúttal sem szeretnék nyilatkozni, de annyit azért elárulhatok, a célom az, hogy a versenyen hajszálpontosan meg tudjam ismételni azt, amit az edzéseken begyakoroltam. Persze emlékszem még a jól sikerült szegedi Európa-bajnokságra, de azt is tudom, hogy a vébén kiegyensúlyozottabb a mezőny, és itt az olasz Idem, valamint a német versenyzők mellett komolyan kell figyelni az ausztrálokra és a kanadaiakra is. Sokan kérdeznek arról, hogyan sikerült a felkészülésem, amire csak azt tudom mondani, hogy ez akkor fog kiderülni, amikor vízre szállok. Az Európa-bajnokságra való felkészüléshez képest annyi volt a különbség, hogy az utóbbi néhány hetet nem Szolnokon, hanem Dunavarsányban, a válogatott edzőtáborában töltöttük. Kemény hetek vannak mögöttem, de nem panaszkodom, egyáltalán nem érzem magam fáradtnak.”
Szabó és Bóta a kajak kettesek ötszáz méteres, olimpai számában újra az élre tör
Szabó és Bóta a kajak kettesek ötszáz méteres, olimpai számában újra az élre tör
Szabó és Bóta a kajak kettesek ötszáz méteres, olimpai számában újra az élre tör
Szabó és Bóta a kajak kettesek ötszáz méteres, olimpai számában újra az élre tör
Szabó Szilvia (K–1 200, K–2 500, K–2 1000, K–4 500), Tiszaújváros: "Most vagyok először Sevillában, ezért egy kicsit meglepődtem, mikor láttam, hogy a város közepén húzódó pályát még egy híd is keresztezi, így a vébé futamain egy forgalmas út alatt kell majd lapátolni. Ettől eltekintve nagyon jók a körülmények, az idő nagyszerű. A pálya ugyan kicsit hullámos, de ez nem jelenthet komoly gondot. Akárcsak a többiek, én is hosszú szezont tudhatok magam mögött, ám ehhez hozzászoktam már. Persze várom, hogy legyen egy kis pihenőidőm, jelenleg mégis az a legfontosabb, hogy minél jobban szerepeljek ezen a világbajnokságon. A versenyek előtt – több csapattársamhoz hasonlóan – én is babonássá válok egy kicsit, és így nem szívesen beszélek arról, hogy milyen eredményre számítok. Mivel nem akarom, hogy a riválisok fülébe jusson, azt sem árulhatom el, hogy Kati néni milyen taktikai tanácsokkal látott el engem és Bóta Kingát az 500 méteres párost illetően, amely számban a szegedi Európa-bajnokságon lemaradtunk az első helyről. Máskülönben nemsokára úgyis mindenki választ kap a kérdéseire, hiszen csütörtökön az előfutamok során már nagyjából kiderül, kinek, miként sikerült formába lendülnie.”
Egyeduralom, kifogyhatatlan utánpótlással
Fábiánné Rozsnyói Katalin csapata egyedülálló a világon, s itthon egyszersmind az egyetlen. Hosszú-hosszú évek óta az általa edzett társaságon kívülről senki sem fér a válogatott közelébe. Az erőkoncentrálás folyománya, hogy immár szinte csak a kerettréningre kerül sor, a Tiszaújváros, az MTK és a Démász-Szeged kajakosai a klubjukban kizárólag akkor készülnek, ha az egész csapat ott táborozik. A felkészülés egyébiránt javarészt három helyen zajlik: télen, a korábban kajakedzőként dolgozó polgármester, Farkas Zoltán vendégszeretetének köszönhetően Tiszaújvárosban, a vízre szállás után Szolnokon, a világversenyek előtt pedig Dunavarsányban. Az országos turné során bárki meglesheti a lányokat, s ha kitartó, megtudhatja, mi a sikerük záloga. Szándékosan nem írunk titokról, tudniillik győzelmeik letéteményese az elképesztő mennyiségű edzésmunka, amelyet a nyári néhány napos és az őszi, két-három hetes pihenést leszámítva kötelezően előír nekik és el is végeztet velük a keménykezű edzőnő. Fábiánné szakmai tudása, pontosabban a Fábián család hozzáértése szintúgy fontos tényező: férjura, László (első kajakos olimpiai bajnoki aranyunk társszerzője) a négyesek felkészítésének specialistája, lánya, Mónika pedig az utánpótlással foglalkozik. Érdekes és örvendetes módon az egyeduralomra került csapat nem kedvetlenítette el a hátországban próbálkozókat. Kőbán Rita visszavonulása után néhányan úgy vélték, a női kajakosok egy ideig keresni fogják a világ elitjébe vezető vízi utat, ehhez képest úgy állunk: a tavaly még feltörekvőnek mondott generáció után újabb, még fiatalabb korosztály küzd a keretbe kerülésért. Tavaly Rasztótzky Eszter, Móni Katalin és Fazekas Krisztina tűnt fel a milánói kontinensbajnokságon, ám az utóbbi évben már nem jutott ki az Eb-re – ellenben jött a tavaly még az ifik közt versenyző Paksy Tímea, és sorra harcolta ki az indulási jogokat. A 29 éves Dékány Kinga mindeközben már lemaradt a vb-részvételről, s a csapat magját alkotó sydneyi "leányságnak” (Bóta Kingának, Szabó Szilviának, Viski Erzsébetnek és Kovács Katalinnak) csipkednie kell magát, hogy megőrizzék a helyüket, jóllehet, még ők is csak húszas éveik közepén járnak. Fentiek tükrében aligha okoz meglepetést, hogy Sevillában a három szakág közül – Angyal Zoltán szövetségi kapitány értékítélete szerint is – a női kajakosoknál számíthatunk a legszebb eredményekre. Szegeden a kilenc számból ötben győztek, s további két ezüstérmet szereztek. Andalúziában akár ennél is andalítóbb mérleggel zárhatunk – a hölgyek ugyanis valamennyi futamban esélyesnek mondhatók.
