"De jó” – reflektált jól hallhatóan boldogan Kovács Katalin arra a hírre, miszerint júliusban nem volt nála jobb sportoló szerte a hazában. Tegyük hozzá, újabb sikere már csak azért is elismerést érdemel, mert talán ez évben most volt a legszorosabb a verseny; a világ- és Európa-bajnokok viadalából végül a szegedi kajak-kenu Eb háromszoros aranyérmese került ki győztesen. Fájdalom, a nemzetközi szövetség illetékeseivel ellentétben mi sem érmet, sem oklevelet nem tudunk átnyújtani az MTK és persze a magyar válogatott kiválóságának…"Sebaj, annak is nagyon örülök, hogy én kaptam a legtöbb voksot, higgyék el, megtisztelő ez a számomra – így Kovács Katalin, aki saját bevallása szerint a kontinenstornát követő háromnapos, "rendkívüli” szabadságát aktív pihenéssel töltötte. "Ha otthon voltam, akkor az ágyban tévéztem, ha pedig kimozdultam, a különböző meghívásoknak próbáltam eleget tenni. Olyan kedvesek voltak mindenütt, képzeljék, akadt, aki ötven szál rózsával lepett meg. Annyira hihetetlen és annyira megható volt… ” – íme, egy élsportoló kellemes szünidei programja.Midőn a harmadik nap is letelt, a kajakos hölgyeknek a szolnoki edzőtáborban volt jelenésük. Elvégre augusztus végén már nemcsak Európa, hanem a világ figyel majd rájuk: a spanyolországi Sevilla adhat otthont a vb-nek. "A szegedi lendület kitartott, úgyhogy könnyen visszarázódtunk a munkába. Jobb is volt ez így, ha tovább lazítunk, nehezebb lett volna az újrakezdés” – magyarázta Fábiánné Rozsnyói Katalin ötszörös világ-, hétszeres Európa-bajnok tanítványa. Majd rögvest hozzáfűzte: "Győzelmeink nem jöttek volna létre, ha nincs Kati néni. A siker nemcsak rólam vagy a társaimról szól, hanem róla is.”A kötelező kérdés a végére maradt: elvárható-e hasonló, szemkápráztató produkció a világbajnokságon is? A válasz a következőképp hangzott: "Úgy semmi esetre sem szeretnék kiszállni a hajóból, hogy de jó lenne még egyszer menni, mert ezt elrontottam. Ellenben ha azt megcsinálom, amire képes vagyok, akkor végezzek bárhogy, elégedett leszek. Vagyis szurkoljanak nekem azért, hogy elégedett legyek, aztán meglátjuk, hogy mindez mire lesz elég…”