Futás, lövés – és jöhet az eksztázis

A bajnoki rajtot megelőző időszakban látogatást tettünk – inkognitóban – élvonalbeli csapatoknál. Arra voltunk kíváncsiak, mely együttesek hol, mikor, milyen intenzitással készültek a múlt héten kezdődött évadra. Egyúttal osztályoztuk is – többek között – a szorgalmat, az edzői pedagógiát, s mindemellett hangulatjelentéssel szolgáltunk a felkészülésről. A Kispest Honvéd csapatának edzéséről szóló beszámolónk azonban eltér a korábbiaktól. Ennek egyrészt az az oka, hogy több alkalommal jártunk a Bozsik-stadionban, mivel a piros-feketék új edzővel (Fitos Józseffel) gyakorolnak, másrészt pedig az, hogy az új trénernek nincsen az élvonalbeli ténykedéshez szükséges papírja, vagyis A-licence, úgyhogy – elvileg – nem neki kellene levezényelni a foglalkozásokat, hiszen ha a bajnokikon ő a pályaedző, akkor a hétköznapokon sem lehet ez másként…A Kispest-Honvéd július 19-én kvázi a születésnapját ünnepelte: egy nappal korábban a liga határozott arról, hogy a gárda nekivághat az élvonalnak. A klub megmenekült.A nagy napon immár nyoma sem volt az előző hetek világvége- hangulatának. Akkor a játékosok fülig érő szájjal érkeztek a délutáni második edzésre (délután öt óra), amely egyébként a harmadik volt pénteken, legalábbis papíron. Beköszöntött az új éra, az új szakvezetővel (Fitos Józseffel), akinek nincs A-licence, így sokáig bizonytalan volt, egyáltalán leülhet-e a kispadra, a régi segédedzővel (Szurgent Lajossal), a friss szemlélettel (telve optimizmussal, azaz célkitűzés az élmezőny, talán a dobogó) meg a korábbi állapotokkal (düledező stadion, potyogó vakolat, a lelátó repedéseiből égre törő gaz). Azóta már lejátszotta a csapat az első bajnokit, és igencsak jó futballt produkálva, szép gólokat szerezve ért el 3–3-at a bajnok Zalaegerszeg ellen.Ám mostanság nem az eredmény a fontos a Kispest kapcsán, hanem mindaz, ami mögötte van – az edzés.Lássuk, Fitos József visszamínősítése után miként zajlik egy tréning a Bozsik nevű sporttelepen. A játékosok komótosan, ám önfeledten igyekeznek az edzőpálya felé, Fitos József papírral – és még nem licenccel – a kezében készül a villámfelkészítésre. A nyáron, ugye, hol volt edzés, hol nem, a lemaradás sürgősen bepótolandó. Fitos tehát a gyepre érve kemény, határozott vezényszavakkal választja ketté a társaságot, a felnőtt keret jobbra, a "tarcsi” balra (a kapusokkal amúgy a hivatalos vezetőedző, Gujdár Sándor foglalkozik…), a nem hivatalos vezetőedző eztán ötös csoportokra osztja a keretet, kezdődhet a melegítés. "Egyfolytában mozogjon a lábad!” – mondja; "Ez az, nem beszélünk” – teszi hozzá. Rövid passzolgatás egy percig, aztán jöhet a nyújtás: "Alaposan csináld, nehogy megsérülj!” – hallatszik a tréner hangja. A játékosok, láthatóan roppant boldogok, hogy itt lehetnek. Fitos József mégsem nevet a poénokon. Sőt, olykor fekvőtámaszokkal fegyelmez!Szigorú, mondják a pálya mellett ődöngők. Aztán jön a következő feladat: valaki beáll a mintegy ötször ötös terület közepére, s míg a többiek passzolgatnak, addig a középső ember minden egyes saroknál becsúszva igyekszik megszerezni a labdát. Nem számít, ha esélye sincs. "Mehet! ” – szól az ukáz, majd fél perc múlva: "Gyerekek, az isten szerelmére, négyen képtelenek vagytok kipaszszolni egyet?” – hallik a bosszúság hangja. Aztán egy olyan feladat következik, amelynek elvégzéséhez, minden kézben kell lennie labdának, amilyen gyorsan csak lehet a középső ember felé kell passzolni azt, vagy a fejére dobni, a középső futballista pedig megpróbálja visszajuttatni a feladónak. A bökkenő: kevés a labda. Nem számít, megoldják, a mozdulatot lehet imitálni is, s amúgy is a mozgássor dinamikája a lényeges. "Gyorsabban, ez az, hadd lássam, mennyire megy fürgén! – szól az edző. – Jó, két perc nyújtás. Mondjátok meg a román srácoknak is…” A keret amúgy dugig van keleti szomszédunk labdarúgóival, és Fitos József az első napokban még bosszankodott is: "Istenem, most de bánom, hogy nem beszélek románul…”A tréner ötpercenként új gyakorlatokat vezényel, és elvárja, hogy tisztességesen, alaposan végezzék azokat a játékosok, nem spórol sem a büntetéssel, sem a dicsérettel. Esetenként fekvőtámaszokkal jutalmazza a rendetlenséget, máskor meg azt hallani: "Bravó, gyerekek! De jó látni, a mindenit neki! ”Fitos a papírjára nézve konstatálja: a végrehajtandó gyakorlatokat letudták, s ekkor a kapunak háttal a tizenhatos közepére helyezkedik. A játékosokat a kezdőkör közelében, két sorba állítja, s azt várja, hogy párosával kezdjenek felé sprintelni, és hogy egyikük minél pontosabban, és minél nagyobb erővel passzolja hozzá a labdát, amit aztán ő a másikhoz játszik, aki, bumm, kapura lő. Fitos József szinte eksztázisban van, próbálja tökéletesebb összpontosításra bírni a futballistákat: "Most nem baj, ha mellé megy, gyerünk! Szorítsd le, durr! Kell a gól, gyerünk! Üllői út, nyolcvannyolcadik perc! Egy–egy és szólóban viszed a Fradi kapujára. Ez, aaaaaaaz, Söndör!” (ez Torghellének szól, aki a ZTE ellen parádés esernyőcsel után szerzett gólt Urbán Flórián mellől). A játékosok a végkimerültség határán, keményen dolgoztak eddig, s most még sprint is, lövés is, előtte meg fekvőtámaszok tucatjai (no, igaz, ebből a fajta mozgásból, a dédszülők is megcsinálnak jó párat: a könyök hajlítva marad, a nyak ellenben föl-le jár.) Mindenesetre az biztos, hogy elfáradt már az egész csapat – és mégsincs vége. Még legalább kétféle kapura lövést gyakorol a gárda, és amikor már mindenki föllélegezne, letelt a beharangozott nyolcvan perc, akkor kezdődik a kétkapus játék. Az edző továbbra is csaknem önkívületben, dirigál, kinek hol a helye, tapsol, veszekszik, de nem hiába. Nyolcvan perc után is képes rábírni a szombaton remeklő Marius Sasut a letámadásra, ami várhatóan a Kispest csapatának legfőbb fegyvere lesz ebben az idényben. Márpedig, ha már Sasu is letámad, akkor – licenc ide, licenc oda – Fitos fanatizálása ért valamit.A játék már csak az utolsó gólig tart, aztán vége. Mindenki elfáradt. A legjobban Fitos József…