Az elégedett csapatkapitány

"Gyerekkori álmom válik valóra azzal, hogy a ZTE színeiben pályára léphetek egy nemzetközi mérkőzésen” – mondta még az NK Zagreb elleni BL-selejtező előtt Kocsárdi Gergely, a kék-fehérek csapatkapitánya (itt jegyezzük meg: jobb helyen nem is lehetne a kapitánynak járó karszalag, mint a jobb oldali védő bal karján, lévén amióta a labdát rúgja, az egerszegi egylet kötelékébe tartozik).
"Ha túllépünk a horvátokon, egy másik álmom teljesülhet” – idézzük immár a hátvéd meccs utáni nyilatkozatát. Nem nehéz kitalálni, Kocsárdi Gergely az Old Trafford-béli fellépésre gondolt…
– Úgy tudom, önöknek, játékosoknak, ha nem is tilos, de nem ajánlott a Manchester elleni esetleges párharcról beszélni, amíg el nem búcsúztatják a zágrábiakat…
– Beszélni én se nagyon beszélek róla, de azért magamban gyakran elmerengek, milyen lehet a világhírű Uni-ted ellen futballozni – árulta el a 26 esztendős, a jelek szerint a ZTE-nek örök hűséget fogadó futballista. – Higgye el, hatalmas motivációt jelent nekünk, hogy, ha minden úgy alakul, ahogy azt szeretnénk, akkor két hét múlva az angolokat fogadhatjuk. Nem tudok frappánsabbat mondani: fantasztikus lenne. Persze, most a "Csak a Zagreb!” mottóval készülünk.
– Az esélylatolgatást hagyjuk későbbre, inkább arra adjon választ: így képzelte el első nemzetközi kupameccsét?
– Valahogy így. Nyertünk, nem kaptunk gólt, úgyhogy legfeljebb amiatt bánkódom, hogy csak egyet rúgtunk. Azaz, valóban elégedett vagyok.
– Érdekes, Bozsik Péter úgy fogalmazott, a keret nagyja elégedetlen volt a lefújást követően…
– Jó, jó, a játék képe alapján több volt a meccsben, de tegyük hozzá, a mérkőzés előtt elfogadtuk volna ezt az eredményt.
– Hátulról miképpen látta, az Üllői úti mérkőzésen mikor teljesített legjobban a csapat?
– Az első félidőben acélosabbak voltunk, és ez például a helyzetek számában is megmutatkozott. Amíg a horvátoknak egy, addig nekünk vagy öt lehetőségünk akadt. A második felvonásban valamelyest visszaestünk, de az utolsó pár perctől eltekintve akkor is mi irányítottuk a játékot.

– Ugye azt lehetett hallani, az idei Zagreb korántsem olyan erős, mint a tavalyi. Ezek alapján ennyit, netán többet vagy kevesebbet várt a riválistól?
– Körülbelül ezt vártuk. Amúgy a felkészülés során megmérkőztünk egy másik horvát csapattal, a Varazsddal, és merem állítani, az jobb együttes. Persze, ezt nem azért mondom, mert akkor három gólt kaptunk, most pedig nyertünk eggyel…
– Azért csak akadt olyan labdarúgója az ellenfélnek, akire érdemes lesz figyelni a visszavágón.
– A két csatár, Krpan és Szamardzsics, illetve a mögöttük játszó Haszancsics nagyon veszélyes. Gyorsak, a labdával is jól bánnak, vagyis rájuk vigyázni kell majd jövő szerdán.
– Na, helyben vagyunk. Továbbjut a ZTE?
– Szeretnénk…
– De biztosak is benne?
– Ugyan már! Biztosak még nem lehetünk benne. Azért ne feledjük, Horvátország bajnokcsapatával vesszük fel a küzdelmet, egy olyan nemzet képviselőjével, amely ország labdarúgó-válogatottja szerepelt a legutóbbi vébén.
– Tippelésre sem vállalkozik?
– Én amondó vagyok, ha rúgunk egy gólt, akkor nem lesz baj. Márpedig rúgunk egyet, az biztos… Elvégre ez esetben hármat kellene kapnunk, ám ha úgy futballozunk, mint tettük azt az Üllői úton, akkor kizártnak tartom, hogy kiessünk.
– A sikerhez stabil hátsó alakzatra is szükség lesz…
– Való igaz, Kispesten gyengén muzsikáltunk, de szerintem a szerdai produkciónkkal nem volt gond. Valószínűleg azért sem, mert a szombati bajnoki óta minden edzésen a védekezést gyakoroltuk. Úgy tűnik, nem hiába.
– Ha nem öltözői titok: csapatkapitányként elégedett volt a fiúkkal?
– Szász százalékig! Ám, ha eggyel többször betalálunk a horvátok kapujába, most százegyet mondtam volna…