Zsírégető győzelem és bosszantó vereség

A főszervező Hannes Jagerhofer 1996-ban még ingyenitalokkal igyekezett becsalogatni a közönséget, miután az akkor még kétszáz fős lelátón csak lézengtek az emberek. Hat évvel ezelőtt fogadta tehát először a strandröplabdázókat Klagenfurt, és azóta a világ legnívósabb, leghangulatosabb, legnépszerűbb versenyévé nőtte ki magát a csodálatos Wörthi-tó partján megtelepedett viadal. Nem titok, a sportág elitjének tagjai türelmetlenül vágják a centit a klagenfurti utazás előtt, alig várják már, hogy élvezhessék a kiemelt díjazású Grand Slam-torna atmoszféráját.
A negyvennyolc tagú női mezőnyben találhatjuk Nagy Krisztinát és Schlégl Katalint is, a két magyar az amerikai Fontana, DeNecochea, az ausztrál Gerlic, Lochowicz és a svéd Granström, Ljungquist duó társaságában kapott helyett a G-csoportban. Szerdán két mérkőzés elé néztek a mieink: a svédek és az ausztrálok ellen játszottak, és miután mindkét rivális a verhető kategóriába tartozik, joggal reménykedhettünk a huszonnégy közé jutásban. Egy sikerekben gazdag szerda után ugyanis már tét nélkül várhattuk volna a favorit amerikaiak elleni, csütörtöki derbit.
Nagyék tehát a svédek ellen kezdtek, mégpedig az 5-ös pályán, és a 0:3-as rajt után igen szépen muzsikáltak. Nagy Krisztina folyamatos beszéddel lelkesítette önmagát és társát, majd miután kétszer is mattolta az északiakat, Schléglbe is beleplántálta az önbizalmat. 9:7-nél már nálunk volt az előny, noha a két eredményjelzőt kezelők jó ideig a svédek mellé "írták” a több pontot. Nagy áldozatos mezőnymunkája, Schlégl nyitásai és határozott blokkjai elbizonytalanították az ellenfelet. A 17:10-es vezetésből már nyugodtan lehetett építkezni.
,,Látszik rajtuk, hogy nincsenek megijedve, nem úgy, mint Rodoszon” – konstatálta elégedetten Dibusz László, a párost menedzselő Olimpic Sportmenedzser Kft. ügyvezetője.
Valóban, a koncentráltság kitartott a második szettben is. Granströmék egyszerűen féltek Schlégl sáncaitól. A 10:4-es előny megint nyugalommal töltötte el a mieinket és a homokba döngölték a stavengeri torna kilencedik helyezettjét.
"Zsírégetésnek nem volt rossz, de azért jó, hogy már vége van” – huppant egy árnyékot adó fa alá Nagy Krisztina. Schlégl Kati is amondó volt, hogy ő bizony már nehezen bírta a homoktaposást. A lényeg persze az, hogy megérte a fáradozás és a páros rápihenhetett a három órakor kezdődő, második találkozójára.
Ez már nehéznek ígérkezett, hiszen az ausztrál Lochowicz és Gerlic legyőzte az idén már a két magyart, és Klagenfurtban is igen precízen, ritmusából kizökkenthetetlenül terelgette a színes labdát. A felerősödő szél is inkább a tengerparti edzésekhez szokott riválisnak jött jobban, de nem ezért döcögött a mieink szekere. Amint néhány pontos hátrányba kerültek, máris mérgelődés, majd elkedvetlenedés következett. Az előbbi Nagy Krisztinát, az utóbbi Schlégl Katalint jellemezte. Kár volt érte, mert így odaveszett az addigi figyelem is, és gyorsan 15:9-re elléptek az ausztrálok. El is úszott az első felvonás, és a másodikban sem táltosodtak meg a magyarok. Nagy Sándor, Krisztina édesapja, egyben a kettős edzője is csak csóválta a fejét – de szólni nem szólhatott, mert ez tilos a strandröplabdában, ahol a játékosok a maguk urai.
Sajnos ebben a felvonásban is az ellenfél érvényesült, ami nem is esett nehezére a visszafogott, sok nyitást rontó, a szervákat meglehetősen rosszul fogadó magyar duó ellen. "Hogyan lehet három óra alatt így visszaesni?!” – tette fel a költői kérdést Nagy Sándor, de magyarázatot nem talált.
Érdekes módon a csoportelsőségre pályázó amerikaiak is veszítettek előzőleg az ausztrálok ellen, így csütörtökön Fontanát és DeNecocheát kellene meglepni a huszonnégy közé jutás érdekében.
A második nap programja már igencsak besűrűsödik, ugyanis a férfiak is homokra lépnek a Wörthi-tó partján.