Jól megerősödtek a nyáron

– Elismerem, ahogy az ilyenkor szokás, tárgyaltunk ezzel-azzal, de valójában fel sem merült bennünk, mármint Vass László segítőmben és bennem, hogy máshol folytatjuk – hallhattuk a vezetőedzőtől. – Az itteni vezetőkön látszott, hogy véresen komolyan gondolják az élvonalbeli szereplést, ígérték, hogy megerősítik az együttest, és tessék, megerősítették.
– Tizenegy új labdarúgónak kellett helyet találni az öltözőben, így gyanítom, hogy amennyi örömöt, annyi nehézséget okozott az érkezésük.
– Való igaz, nem egyszerű ennyi játékost, ráadásul ilyen rövid idő alatt beépíteni a jól működő rendszerbe. Ugyanakkor igazolnunk mindenféleképpen kellett, egyfelől azért, mert hosszabb távra szeretnénk bentmaradni az első osztályban, másfelől pedig azért, mert a szabályok szerint erre csak most nyáron volt mód, a korábbiakkal ellentétben télen nem bővíthetjük a keretet.

Variálhattak a labdarúgók

– Azt a keretet, amelynek immár huszonöt tagot számlál. Nem sok ez?
– Első hallásra talán soknak tűnik, de éppen az imént említett okok miatt vásároltunk be. Arról nem is beszélve, hogy ez csak egyszeri alkalom, ha a gárda kialakul, a jövőben nem lesz ekkora mozgás Siófokon.
– Mennyit is készülhettek együtt? Öt-hat hetet?
– Hatot.
– Ennyi elég is volt?
– Természetesen nem. Az az én bajom, hogy az átigazolási időszak túlságosan hosszúnak bizonyult. Ez csak a játékosoknak, illetve menedzsereiknek felelt meg, ők gyakorlatilag addig variálhattak, ameddig meg nem találták a legjobb megoldást. Nekünk, edzőknek viszont nagy gondot okoztak ezzel, ha jól sejtem, szinte az összes kollégám szenvedett a nyáron, hiszen csapatépítésről ez esetben aligha lehet beszélni. Márpedig a felkészülésnek úgy illene nekivágni, ha egy edző legalább egy hónapot dolgozhatna a teljes kerettel, ahogyan azt, mondjuk, a Real Madridnál is csinálják.
– Tegyük fel, most kellene kihirdetnie a Ferencváros ellen pályára lépő együttest.
– Az az én szerencsém, hogy nem most kell… Azt nem tagadom, hogy hét-nyolc futballista helye biztos, de azon például még töröm a fejem, hogy a hétfőn szerződtetett Kuttor Attila és Erős Károly a kezdők között szerepeljen-e vagy sem. Tudásuk alapján ott van a helyük, ám csupán egy edzőmeccsen vettek részt idáig, vagyis a társakkal aligha szokhattak össze, így pedig felettébb rizikós a szerepeltetésük. Igaz, akkor is kockáztatok, ha esetleg kihagyom őket… Úgyhogy hadd töprengjek még egy kicsit.

A vereség nem kötelező

– Akkor azt árulja el, hogy várja-e az idénynyitót?
– Ha lehetne, inkább edzenénk még két hétig…
– Pedig mese nincs, szombaton jön a Fradi. Tudja, a Fradi!
– Arra kíváncsiak, hogy van-e bennem bizonyítási vágy a Fradival szemben? Éppen annyi, mint bármelyik meccs előtt.
– A döntetlennel kiegyezne a kezdés előtt?
– Nem hangzik rosszul… A Ferencváros van olyan erős, hogy bárhol, bárki ellen nyerhet. Én arra kérem a játékosaimat, keményen, de sportszerűen küzdjenek, adják ki magukból a maximumot. Ez esetben akkor is emelt fővel jöhetnek majd le a gyepről, ha netán vereséget szenvedünk. Elvégre a Fraditól nem szégyen kikapni. Persze, nem kötelező…

Csank János a megmondhatója, hogy a Ferencvárostól mindig, minden körülmények között győzelmeket, s a sikerekkel járó bajnoki címet várnak a szurkolók. Nos, immár Garami József szakmai igazgató is ismeri az efféle elvárást, s ennek megfelelően készítette fel csapatát az új bajnokságra. Elsőként a zöld-fehérek kezdték el a munkát: már június 13-án edzésbe állt az együttes. A mesteredző napra pontosan kiszámolta, mennyi idő kell ahhoz, hogy megfelelő erőállapotba, megfelelő formába kerüljenek a játékosok. Az edzésekre rendszeresen kilátogató drukkerek láthatták, szokatlanul kemény munkát végzett a gárda, s tapasztalhatták azt is, hogy rendkívüli fegyelemmel és figyelemmel végezték a feladatukat a játékosok. Hogy ez mire lesz elég, egyelőre nem tudni, ám a körülményeket, a stabil anyagi háteret, a profi vezetést, a szakmai stáb felkészültségét, a játékosok hozzáállását figyelembe véve megállapítható, a Fradinak komoly esélyei vannak a bajnoki cím megszerzésére.

– Elvégeztük azt a munkát, amit elterveztünk, így aztán akár elégedett is lehetnék a felkészüléssel – kezdte Garami József. – Elégedett lennék, de akadnak gondok: sajnos későn érkeztek az új játékosok, ráadásul sérülések is hátráltattak minket.

Kellenek a tehetségek is

– Az előző bajnokság befejezése után négy-öt játékos igazolását tervezte. Ha a számokat nézzük, sikeresnek mondható az átigazolási időszak, hiszen megszerezték Bogdan Andonét, Leandrót, Tököli Attilát, Bognár Zsoltot, Károlyi Sándort, Udvarácz Milánt, Somorjai Tamást, Halgas Tibort, miközben megtartották Szkukalek Igort, Szili Attilát, Marius Cheregit. A kérdés az: velük minőségileg erősödött-e a keret?
– Továbbra is a tavasszal jól szereplő csapat alkotja a gerincet, amelyből csupán Pinte Attila hiányzik, no és a vakbélműtéten átesett Marek Penksa. Valóban két-három kész labdarúgó igazolását terveztük, különös tekintettel a hiányposztokra. Így került hozzánk a gólkirály Tököli Attila, a román Bogdan Andone, valamint Bognár Zsolt. Rajtuk kívül megállapodtunk nagy jövő előtt álló játékosokkal is, és én közéjük sorolom Leandrót, s a győri Károlyi Sándort. Továbbá szerződést kötöttünk két saját nevelésű tehetséges labdarúgóval, és tán látható, nem holnapra, sokkal hosszabb távra tervezünk.
– Gondolom, Marek Penksa kiválása a legérzékenyebb veszteség.
– Marek Penksa az együttes egyik legerősebb láncszeme, őt nehéz lesz pótolni. Az a baj, hogy Tököli Attila sincs még megfelelő állapotban. Úgy terveztem, a célok eléréséhez legalább öt csatár kell, nos, egyelőre úgy tűnik, csak három támadóval rendelkezünk.
– Meglehet, eljött az ideje annak, hogy a tavaszi "statisztából”, Alekszandar Jovicsból főszereplő váljon?
– Tévedés, mert Jovics eddig is főszerepet játszott a Ferencvárosban. Kiváló labdarúgó, nem véletlenül lett házi gólkirály, mégis úgy vélem, a szerb csatár akkor igazán hasznos, ha csereként játszik. Igazi profi, aki tudja, hogy számítok rá, nem duzzog, ha a padra ültetem, amikor pedig beáll, mérkőzéseket dönt el góljaival, ám az erőállapota nem teszi lehetővé, hogy kilencven percig pályán legyen.
– Az első fordulóban a jó erőkből álló, és éppen az ön elődje, a Csank János által edzett Siófok az ellenfél. Mit remél a találkozótól?
– A Siófokot a meglepetéscsapatok közé sorolom. Jól igazoltak, és nehéz mérkőzés vár ránk szombaton. Csakhogy az nem lehet kérdés, hogy szeretnénk-e megnyerni a meccset…