Csillag Balázs élt a lehetőséggel

– Számított erre az eredményre? – kérdeztük a szekszárdiak büszkeségét.
– Az edzéseken és a hazai versenyeken nyújtott teljesítményem alapján az edzőmmel beszéltünk erről a lehetőségről, ám sokáig nem jutottam el olyan versenyre, ahol ezt meg is valósíthattam volna. Szerencsére Babinyecz Józsefnek köszönhetően sikerült bekerülnöm a heusdeni viadal legerősebb 5000-es futamába. Ám amikor a verseny napján kimentem a pályára, szakadt az eső és fújt a szél.
– Nagyon elkeseredett?
– Nem, arra gondoltam, hogyha csúcsot nem is, Eb-kiküldetési szintet mindenképpen futnom kell. Szerencsére csúszott a rajt, és bár az eső változatlanul ömlött, a szél elcsendesedett. A rajtnál jól éreztem magam, és már nem foglalkoztam azzal, hogy mi lesz. Arra összpontosítottam, hogy kövessem a mezőnyt. Itthon ez pont fordítva szokott lenni, pedig nem vagyok iramfutó. Nekem az a jó, ha mehetek a többiek után, aztán a hajrára marad, ami marad az erőmből.
– Mikor érezte, hogy meglehet a rekord?
– A pályán 200 méterenként volt felállítva futóóra, és a részidőkön láttam, minden úgy történik, ahogyan az edzőmmel terveztük. Háromezernél már biztos voltam abban, hogy a szintet teljesítem, és elkezdtem számolgatni, hogy milyen 800-at kell futnom a csúcshoz. Éreztem, hogy ezt is elérhetem, és meg is lett.
– Ez úgy hangzik, mintha el sem fáradt volna.
– Szeretek futás közben gondolkozni, azon töprengeni, hogy kit mikor előzzek meg, hogyan helyezkedjek, ez elvonja a figyelmemet a fáradtságról. Ezért jó bolyban futni. Itthon, ha jó időt akarok menni, erre nincs lehetőségem.
– Ez a verseny tehát újabb bizonyíték arra, hogy egy futó jó eredményt csak megfelelő mezőnyben érhet el.
– Ugyanezt igazolja Varga Judit idei sorozata is. Csakhogy eddig nem volt módon igazán erős ellenfelekkel versenyezni. A mostani eredményem után valószínűleg lehetőségem lesz erre.
– Az egyetemi tanulmányait a tengerentúlon végezte. Az amerikai versenyek segítették a fejlődését?
– Igen, hiszen ott a hazainál erősebb mezőnyben állhattam rajthoz. A legnagyobb segítséget mégis az jelentette, hogy kinőttem a gátlásosságomat, már nem izgulok túlságosan a nagyobb versenyeken, a korábbinál felszabadultabban futok.
– Mikor és hogyan lett atléta?
– Tizenegy évvel ezelőtt, hetedikes koromban még focistaként egy utcai futó-versenyen indultam, és ott figyelt fel rám az edzőm, Németh Gyula. Októberben kezdtem el vele az edzéseket, és tavasszal a mezeifutó-bajnokságon a korosztályomban második lettem. Azóta persze kiderült, hogy a mezei futás nem az én specialitásom.
– Pályán viszont töretlenül fejlődött, tavaly az utánpótlás Európa-bajnokságon bronzérmet nyert. Az idén csúcsot javított, s következik a müncheni Európa-bajnokság. A kontinensviadaltól mit vár?
– Döntőbe szeretnék kerülni, aztán majd meglátjuk. Azt nem tudom, hogy az előző Európa-bajnokságokon ehhez milyen teljesítményt kellett nyújtani. Azt hiszem, az előfutamban taktikai versenyre kell számítanom, ez kedvezhet nekem. Ha iramot megyünk… Végül is kilencedik vagyok az Európa-ranglistán. Szóval bízom a döntőben.