Nagy utazás (9)

"Nagyon fárasztó szakasz volt a szombati, amelynek a végén sajnos éppen egy nagy bukás mögött ragadtam, s így egy kicsit lemaradtam a befutónál. A mezőny első felében történt a bukás, ráadásul az út mindkét oldalán tornyosultak az emberek, egyszerűen nem lehetett kikerülni, nekem is meg kellett állnom. Az egyik csapattársamat, Oscar Freirét láttam az árokban feküdni, külön utasítást nem kaptam a csapatfőnöktől, hogy várjam meg, de ez szinte természetes ilyenkor. Vártam egy kicsit, de láttam, hogy nem nagyon mozdul, ha esetleg gyorsan fel tud kelni, akkor tudunk együtt dolgozni a felzárkózásért. Mivel maradt az árok szélén, én továbbindultam. Freire elég nagy időhátrányt kapott, de szerencsére nem szenvedett komoly sérülést, horzsolások vannak a fenekén és egy kicsit megütötte a hátát, azt hiszem, tudja folytatni.Egyébként számomra elég jól kezdődött a szakasz, rögtön az elején szökésekkel próbálkoztam, egyszer sikerült is előremennem Chavanel társaságában, talán száz méternyi előnyünk volt a mezőnnyel szemben, de mivel láttam, hogy nem akar senki más csatlakozni, visszaálltam a mezőnybe. Úgy éreztem, kettesben nem lenne értelme egy szökésnek, nagyon kikészíthetett volna. Próbálkoztam később is, de nem jártam sikerrel, aztán kialakult egy szökés és onnan kezdve elég nyugodt volt a mezőny. A szakasz végére nagyon elfáradtam, nem volt erőm, hogy tolakodjak, kedvezőbb pozícióba kerüljek. Tekerünk már néhány napja, s egyre nehezebb, ráadásul vasárnap is igen kemény szakasz vár ránk, hétfőn pedig jó állapotban szeretnék rajthoz állni az egyéni időfutamon. Vasárnap elég dimbes-dombos terep vár ránk, a cél a két évvel ezelőtti világbajnokság városa, de az útvonal ezúttal más lesz, mint akkor volt. Összességében nem vagyok csalódott, hogy a hetedik szakaszon másfél perces hátrányt szedtem össze, néhány helyet ugyan visszacsúsztam az összetettben, de hétfőn úgyis átrendeződik majd egy kicsit az állás…”