Bertogliati sárga trikóban

A svájci Rubens Bertogliati nyerte a 89. Tour de France első szakaszát, a Lampre versenyzője az első helyért 20 másodperces időjóváírást kapott, s ezzel átvette a vezetést az összetettben. A Francia körverseny első magyar indulója, Bodrogi László remekül tartotta magát, az összetettben csupán Bertogliati és a szakaszon második helyezett Erik Zabel került elé, így a Mapei magyar profija a 12. helyen folytathatja a küzdelmet.

Még meg sem kezdődött a Francia körverseny idei első szakasza, máris óriási volt a számolgatás. Azzal mindenki tisztában volt, hogy a US Postal csapata nem fogja mindenáron védeni Lance Armstrong sárga trikóját, a háromszoros Tour de France-győztes szerint még nem jött el az ideje annak, hogy ragaszkodjon a becses ruhadarabhoz.
Másoknak viszont igencsak fájt a foga rá. A sprinterek például csak a viadal első néhány napjában kapnak esélyt rá, hogy az összetettben az első helyre álljanak, s a szökevényeknek is ebben az időszakban van esélyük a nagy dobásra.
A rajt előtt két versenyző neve került a legtöbbször szóba: Laurent Jalabert-é (ha legalább egy, időjóváírást is adó részhajránál az első három közé kerül, akkor átveheti a vezetést Armstrongtól), illetve Erik Zabelé (ha a német sprinter megnyeri a szakaszt és Jalabert nincs az első háromban, akkor a Telekom menője tekerhet át sárgában Németországba).
A karavánban persze lehet akármennyit számolgatni, minden az aszfalton dől el…
A Luxembourg körüli 192.5 kilométeres szakasz során négy kisebb hegyet kellett megmászni, ez nem jelentett túl nagy kihívást a még friss bringásoknak, akik ennek ellenére meglehetősen lassan kezdték a versenyt. Az első órában a mezőny átlagsebessége éppen csak meghaladta a 33 kilométer/órát, ám 50 kilométernél, az első részhajránál meglódultak a sprinterek. Az első helyet és az ezzel járó hat másodperces bónuszt Zabel zsebelte be, a második helyet O’Grady csípte el, de hozta magát Jalabert is, a harmadik helye azt jelentette, hogy az összetettben immár ő állt az élen.
Nem sokkal később a belga Dierckxsens a francia Mengin és Berges társaságában lógott meg, s a trió 10 kilométer alatt három percre tornázta fel előnyét. Így már Dierckxsens volt a virtuális sárga trikós, ám Jalabert csapata, a CSC-Tiscali keményen dolgozni kezdett, s 40 kilométerre a befutótól befogta a szökevényeket.
A kontratámadásból egy újabb csapat tett szert némi előnyre, s a szökevények névsora igencsak tekintélyt parancsoló volt, Armstrong, Verbrugghe, Botero, Millar, McGee, Boogerd és Kiviljev is ellépett a mezőnytől. Kell-e mondani, a sárga trikó ezekben a pillanatokban képzeletben ismét Armstrongnál volt…
Nagy nevek ide vagy oda, ez a kísérlet is kudarcba fulladt, ahogyan a következő támadások is. A nagy tempónak és a sok ritmusváltásnak a francia Moreau örülhetett a legkevésbé, a Crédit Agricole csapatkapitánya tíz kilométeren belül kétszer is bukott, s csak nagy nehézségek árán tudott a mezőnyhöz visszakapaszkodni.
A hajrára a dán CSC-Tiscali és a német Telekom is megszervezte csapatát, s ahogyan azt már az elmúlt években megszokhattuk, ezúttal is a lila mezes Telekom húzta a karavánt. Éppen a német bajnoki trikós Danilo Hondo állt az élen, amikor egy kilométerrel a befutó előtt a svájci Bertogliati átírta a már bevett forgatókönyvet: elképesztő sprintbe kezdett, szinte felfoghatatlan, hogyan tudott úgy felgyorsulni, hogy az egyébként is nagy tempóval haladó élbolyt faképnél hagyja. A Lampre menője talán maga is meglepődött, amikor 500 méterrel a céltól hátranézett, s csak egy futballpályányi távolságra látta üldözőit. Szépen megköszönte, s egy újabb huszáros hajrával egyedül hajtott át a célvonalon.
A sprinterek egy hajszállal maradtak le, a második helyet Zabel csípte el, míg harmadikként az ausztrál McEwen zárt. Utóbbi volt az egyetlen sprinter, aki a Giro d’Italia során fel tudta venni a harcot Cipollinivel, úgy látszik, most Zabelnek is méltó ellenfele lesz.
A magyar szurkolóknak is volt okuk örülni, a Tour de France első magyar indulója, Bodrogi László ugyanis remekül tartotta magát az első szakaszon, a győztessel azonos idővel a 45. helyen ért célba, s az összetettben csak a szakaszgyőztes Bertogliati és Zabel előzte meg, így a 12. helyen várhatja a folytatást!
A szakasz utolsó órájának hatalmas tempójáról sokat elárul, hogy a 189 fős mezőnyből csak 122 versenyző ért célba az elsővel azonos idővel, akadt, akire több mint negyedórát várt a célban a publikum. Mindenesetre jó hír, hogy az indulók közül egyelőre senkinek sem kellett feladnia a küzdelmet.
Végül néhány szó erejéig ismét ki kell térnünk az 1997-es Tour de France-győztes Jan Ullrich esetére. Amint arról beszámoltunk, a német kerekes nem kérte a doppingellenőrzés B-próbájának elvégzését, beismerte, hogy egy éjszakai szórakozóhelyen Ecstasy tablettát fogyasztott, hibázott, s ezért vállalja a felelősséget. A Telekom (eddigi?) csapatkapitánya barátnőjével az Egyesült Államokba utazott, s várhatóan csak a Francia körverseny befejezése után tér vissza hazájába. (Hasonló esetre már volt példa, 2000 novemberében a futballedző Christoph Daum kokainügyének kipattanását követően hónapokig Floridában "bujkált”.)
Ullrich egyik legnagyobb ellenfele, Lance Armstrong a védelmébe vette a német kerekest: "Láttam a tévében a sajtótájékoztatót, amikor elismerte, hogy egy szórakozóhelyen Ecstasy tablettákat vett be. Hihetetlenül bátor és őszinte volt, vállalta a felelősséget azért, amit tett. Úgy viselkedett, mint egy úriember, bevallotta, hogy hibázott” – nyilatkozta Armstrong, majd megismételte májusi kijelentését: – "Csalódott vagyok, hogy Ullrich nem indult el a Francia körversenyen. Hiányzik, és nemcsak nekem, hanem a sportágnak is.”
Ez utóbbiban azért bizonyára megoszlanak a vélemények…