Aranyeső hullt a vörösökre

A Ferrari nyerte az idegek harcát a Brit Nagydíjon. A szeszélyes időjárás többször is megtréfálta a csapatokat – hol vizes, hol száraz volt a pálya –, úgyhogy jóformán csak annak volt esélye a győzelemre, aki a megfelelő időben a megfelelő gumikat választotta. És ezúttal is – mint már oly sokszor – a Ferrari technikai igazgatója, az atomfizikus végzettségű Ross Brawn dolgozta ki a legjobb taktikát. Ennek köszönhetően a Ferrari fennállása 56. kettős győzelmét ünnepelhette, amelyből immár a tizedik fűződik a Michael Schumacher, Rubens Barrichello duó nevéhez. A négyszeres világbajnok németnek ez volt pályafutása 60. GP-diadala, amely után már csak karnyújtásnyira van tőle az újabb cím. A dobogó harmadik fokára Juan Pablo Montoya állhatott, mögötte a BAR-csapat idei első pontjait (és mindjárt ötöt!) megszerző Jacques Villeneuve és Olivier Panis érkezett, az egy pontot jelentő hatodik helyet pedig Nick Heidfeld harcolta ki.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a Ferrari kettős győzelméhez nem teljesen egyenes út vezetett. Kezdődött azzal, hogy Barrichello autója lefulladt a felvezető kör kezdetén, úgyhogy a legutóbbi viadalt megnyerő brazil a második helyett az utolsó rajtkockából várhatta a lámpa szabad jelzését. Allan McNish még rosszabbul járt, az ő Toyotája az éles start pillanatában makacsolta meg magát és nem volt hajlandó elmozdulni a rajtrácsról. A csapat egy ideig még próbálkozott azzal, hogy életet leheljen belé, de hiábavaló volt a fáradozás.
Elrajtolt tehát a mezőny a skót és Yoong nélkül (a malajziai nem teljesített a 107 százalékos határon belül az időmérésen), a sorozatban negyedszer az élről induló Juan Pablo Montoya vezetésével és az első kanyarba olyan szépen, tisztán fordult, hogy öröm volt nézni.
Csakhogy alig tettek meg néhány száz métert a versenyzők, amikor elkezdett cseperegni az eső. Volt aki jól bírta a slick-gumikkal a jégpályává változott aszfaltot, volt aki kevésbé – végül azonban mindenki úgy döntött, hogy felteszi a vizes (vagy legalábbis a mindkét aszfaltra jó, úgynevezett intermediate) abroncsokat. Ezzel azonban még nem volt vége. Felszáradt az aszfalt, majd megint eleredt az eső és újra kisütött a nap.
Némelyik boxban ez meglehetősen kaotikus állapotokat idézett elő, főleg úgy, hogy a rádió-összeköttetés sem volt mindig tökéletes. Mindkét McLaren-pilóta, Coulthard és Räikkönen is sok időt vesztett azzal, hogy amikor betért a boxutcába, a csapat még nem várta készen. Az utóbbi három év silverstone-i győztes istállója ezúttal közel sem került a pontszerzéshez. Rajtuk kívül többen is rosszul taktikáztak, miközben az első pit-stop után Schumacher simán megelőzte Montoyát és el is húzott tőle. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a némettel szemben senkinek sincs esélye, és amikor Barrichellónak az utolsó helyről a másodikra való felzárkózáshoz mindössze 19 kör szükségeltetett, már afelől sem volt kétség, hogy ismét a Ferrarik örömjátékát láthatja majd a közönség.
Igaz, Montoya még megpróbált beleköpni a vörösök levesébe, ám csak a második helyre volt esélye – arra sem sokáig. Hiába előzte meg a második boxkiállása után Barrichellót, a brazil csakhamar újra maga mögött hagyta és a két héttel ezelőtti győzelme után most a dobogó második fokán ünnepelhetett.
Schumacher győzelmével már 54 pontosra növelte előnyét a második Barrichellóval szemben, s ez azt jelenti, hogy már a két hét múlva esedékes magny-cours-i viadalon megszerezheti az ötödik vb-címét. Ehhez az kellene, hogy Barrichello ne gyűjtsön három pontnál többet és Montoya ne legyen második.
Nemcsak a címvédő repesett azonban a boldogságtól: ketten a pontszerzők közül is euforikus hangulatban voltak, mintha nyertek volna. A BAR-istálló versenyzőiről van szó, akik az idén még egyetlen árva pontocskát sem gyűjtöttek, most azonban Villeneuve és Panis révén rögtön ötöt írtak a csapat neve mögé.