Greene újra a régi volt

Az időjárás nem volt kegyes a versenyzőkhöz péntek este Párizsban. A Golden League-sorozat második állomásán ugyanis hideg volt, és reménytelenül esett. Persze ez nem tartott távol senkit a rajtvonaltól, legfeljebb az indítás előtt – már a starter jelére várva – fogvacogva álldogált a mezőny, és magában elátkozta a pillanatot, amikor az atlétikát választotta a sakkozás helyett.
A női 3000-eseket az első körök megtétele után már nemigen zavarta az időjárás. Gabriela Szabo szorosan tapadt a nyúlra, neki csak az aranyrudak lebeghettek a szemei előtt, hiszen három évvel ezelőtt már részesült az 50 kilónyi nemesfémből, s most is ennek gondolata melengethette a lelkét. Nyolcszáz méterrel a cél előtt, amikor az iram diktálásáért felelősök kiszállása után elöl találta magát – Tomasovával, Masaijal és Aderével a nyakán –, a szokásos hajrájában bízott. Bízhatott is, hiszen 150 méterrel a vége előtt nyugodtan ki lehetett jelenteni, a román megnyeri idei második GL-versenyét is. Ha még ötször meg tudja ismételni a most mutatott produkcióját, újra bearanyozza az évét. Ráadásul Szabo a pocsék idő ellenére igencsak figyelemre méltó idővel lett első.
Férfi 400 gáton is az volt a kérdés, életben tartja-e aranyálmait az első verseny győztese. Sikerült neki. Pedig Félix Sáncheznek nem kisebb ellenfeleket kellett megelőznie, mint Angelo Taylort (Sydney olimpiai bajnoka), Stéphane Diaganát (Athén világbajnoka), Fabrizio Morit (Sevilla győztese). A dominikai köztársaságbelinek persze a legutóbbi vb, no és Oslo győzteseként önbizalomért nem kellett a szomszédba mennie. A célegyenesbe fordulva olyan előnye volt, amit képtelenség volt behozni –klasszisára jellemző, hogy ebben a vacak időben is a szezon legjobb eredményét érte el. A nők hasonló számában ausztrál győzelem született: Jana Pitmann, a junior-világbajnok hatalmas hajrával fordította a maga javára a versenyt.
Férfi rúdugrásban viszont léc- és csillaghullás szemtanúi lehettünk. Mi több, a versenyzők testi épsége is többször veszélybe került. A leglátványosabb zakót Okkert Brits produkálta: a 603 centis egyéni csúccsal büszkélkedő dél-afrikai kezéből kicsúszott a sporteszköz, így fejjel zúgott bele a szivacsba, majd onnan a letűzőszekrénybe. Nagy megkönnyebbülés fogadta, amikor feltápászkodott… Ja, mindez az 540-es kezdőmagasságon történt, amelyen többek között Dmitri Marko és Lawrence Johnson is elvérzett.
A 3000 méteres akadályfutásban a kenyaiak megint taroltak. Tehették, hiszen Brahim Bulami ismét csak távolmaradásával tüntetett, márpedig az elmúlt több mint két évtized világversenyein kizárólag a marokkói tört borsot a közép-afrikaiak orra alá. A Lausanne-ban diadalmaskodó Ezekiel Kemboinak ezúttal nem kellett "nyelvbedobás” az elsőségéhez. Az viszont mindenképpen meglepő volt, hogy a hazai közönségtől űzött-hajtott Bouabdellah Tahri mindenki mást, így az olimpiai bajnok Reuben Kosgeit is megelőzte.
Marion Jones ezúttal úgy győzött, hogy remekül jött el a rajtgépből. Az amerikai 100-as esetében legfeljebb a részletek érdekesek, az elsősége az idén nem kérdéses. Ahol indul, ott elsőként ér az autogramvadászokhoz, és fáradhatatlanul ír. Tanya Lawrence – csakúgy, mint Lausanne-ban – most is szorossá tette a küzdelmet, ám az utolsó 40 méteren hozzá sem tudott szagolni Jones futásához. Férfi 100 méteren drámát láthatott a közönség. Maurice Greene a korábbi versenyein kikapott, Sheffieldben ráadául megalázó módon, hiszen csak a hatodik lett! Akkor úgy döntött, elbújik a világ elől. Most visszajött, s bár a szokásos nyelvnyújtogatás elmaradt a rajt előtt, ezt leszámítva a régi Greene-t láthattuk: tíz másodpercen belül ért célba, magabiztosan utasítva maga mögé a többieket.
Női 1500 méteren mi, magyarok titkon országos csúcsban reménykedtünk. Varga Judit az ezt megelőző versenyeken hallatlanul jól szerepelt, és legutóbb nagyon közel került Szalai Katalin rekordjához. Most a hatodik helyen ért célba, ami a legyőzöttek névsorát tekintve hatalmas fegyvertény. Olyan versenyzőket előzött meg, mint a tavalyi sorozat aranyhalmozója, Violeta Beclea-Székely, vagy Marla Runyan és Olga Komjagina. Tekintélyes névsor, annyi szent! A számot egyébként az amerikai Nicole Teter nyerte meg az oslói győztes Maria Cioncan előtt. Ebben a számban sem kell tovább számolgatni tehát. Varga érthetően boldog volt a verseny után, és nagyon bízik benne, hogy rövidesen mindkét számban, tehát 800-on is meg tudja majd javítani a magyar rekordot egy kicsit jobb időjárási körülmények között.
Lapzártánk előtt néhány perccel Szabó Nikolett remekelt női gerelyhajításban. A magyar versenyző 61.90 métert, idei legjobbját érte el Párizsban!