Bázelben erőt gyűjtöttek

Még egy hét sem telt el a világbajnokság döntője óta, s lám, máris hol tartunk… A hét végén Svájcban megrendezik a Nationalliga A (vagy ha jobban tetszik, a Ligue National A) első fordulóját, és ezzel visszavonhatatlanul megkezdődik a 2002–03-s európai idény. A mindig korán kezdő svájciakhoz azonnal csatlakoznak az írek és az ukránok, majd a jövő héten az osztrákok, hogy aztán lassan beinduljon a klubfutball kontinensszerte. Könnyen lehet, hogy a helvétek utoljára ilyen fürgék, az Alpok ölében ugyanis jelentős átszervezésre készülnek.A korai bajnoki kezdés eszünkbe juttatja azokat a vitákat, amelyek a világbajnokság ideje alatt a labdarúgók túlhajszoltságáról, a versenynaptár túlfeszítettségéről szóltak. Svájc ugyanakkor kitűnő terep arra is, hogy a világ futballját fenyegető másik jelenséget, illetve annak egyik lehetséges kezelési módját tanulmányozzuk. Bármilyen hihetetlen, az általában a kifinomult banktechnikával, a kiegyensúlyozott pénzpolitikával, egyáltalán a pénzzel és a jóléttel rokonított Svájcban régen tapasztalt anyagi bizonytalanság veszélyezteti a profilabdarúgást (azért persze ne magyar léptékkel gondolkodjunk…).A szomorú történet nem sokkal a legutóbbi bajnokság lezárása után érkezett a tetőpontjához: a svájci szövetség úgy döntött, hogy három csapatnak, a Sionnak, a Lausanne-nak és az éppen bronzérmet szerző – az UEFA-kupában a visszasorolás ellenére is elinduló – Luganónak nem adja meg az élvonalbeli rajtengedélyt a 2002–03-as kiírásra. Az indoklás roppant egyszerű: a három csapat egyike sem volt képes olyan pénzügyi garanciát bemutatni, amely valószínűsítette volna, hogy az elkezdett bajnokságot be is fejezi. "Álszent, aki azt mondja, hogy meglepte a döntésünk. Lausanne-ban és Sionban mindenesetre biztosan számítottak rá” – jelezte Eugen Maetzler, a svájci szövetség illetékes bizottságának elnöke, hogy senki sem lehet kivételezett helyzetben: ha három egykori bajnokcsapat gazdálkodik felelőtlenül, akkor három egykori bajnokcsapattól vonják meg az indulási jogot szemrebbenés nélkül. (Megjegyezzük, a kétszeres aranyérmes Sionnak már tavaly is voltak hasonló gondjai, de átmenetileg sikerült kimásznia a slamasztikából.)"Négy eltérő nyelvterületű országunkban meglehetősen behatároltak a szponzorkeresés lehetőségei” – mutatott rá a gondok egyik forrására Marc Biver, az IMG Suisse vezetője a Le Temps című lapnak adott nyilatkozatában. Szavai igazságát látszik bizonyítani, hogy szemben az ország német (9) és francia ajkú (3) területeivel, Olasz-Svájc már nem is büszkélkedhet élvonalbeli csapattal. Éppen a Ticino utolsó "erődjének” számító Lugano története a legszomorúbb, hisz a csapat bukása közvetve emberéletet is követelt: a 73.5 millió eurós (!) tartozást felhalmozó klub elnökének holttestét a Luganói-tóból emelték ki az idén márciusban. A klubot 1995 óta vezető Helios Jerminit Milánóba várták üzleti tárgyalásra a csapat olasz támogatói, de ő sohasem érkezett meg – a vizsgálatok szerint az öngyilkosságban látta a válságból kivezető egyetlen utat.Svájcnak mindazonáltal merész tervei vannak: az ország a 2003-as Konföderációs Kupa és a 2008-as Európa-bajnokság rendezéséből is részt kíván vállalni, ezért aztán a szövetség és a liga nem nézhette tétlenül a túlköltekezés, a felelőtlenség, az eladósodás okozta romlást. Egyszerűsíteni és karcsúsítani! – adták ki a jelszót az első és második ligás klubok elnökei, és nagy többséggel (21:3) meg is szavazták a bajnokság átszervezését. A 2003–04-es idénytől 12 helyett már csak 10 csapat játszik majd az élvonalban, és megszüntetik a tizenöt éve érvényben lévő alapszakaszt, felső- és alsóházi rájátszást magában foglaló rendszert, az úgynevezett "Rumót”, és testvériesen négyszer "eresztik egymásnak” a feleket. "Nem volt más választásunk, hisz bebizonyosodott, hogy tizenkét proficsapat nem tud talpon maradni az országban. Néhány klub mély pénzügyi válságban van, a túlélésért küzd. Most, hogy eltökéltük magunkat a változtatás mellett, remélhetőleg nyugodtan tekinthetünk előre, és bízhatunk abban, hogy a jelennél szebb jövőt alapoztunk meg” – jelentette ki Jean-Francois Kurz, a liga elnöke.Miközben a távoli horizontot fürkészik, azért a jelenre, az előrehozott St. Gallen–FC Zürich (0–3) meccsel már szerdán megkezdődött 2002–03-as idényre is figyelnek. A helyiek szerint nagy meglepetés lenne, ha nem a két biztos hátterű csapat, a Grasshoppers és a címvédő, kupagyőztes FC Basel harcolna az aranyéremért. A fő támogatói között jelentős pénzügyi és vegyipari szereplőt is tudó FC Basel Christian Giménez mellé szerződtetett még egy argentin csatárt a tavasszal a Luganóban termelő Julio Hernán Rossi személyében. Ketten együtt 48 gólt szereztek a legutóbbi idényben (Giménez 27-et, Rossi 21-et)… Az egykor a Grasshoppersnél és a Tottenhamnél is dolgozó "Kojaknak”, alias Christian Grossnak rajtuk kívül is kiváló erők állnak rendelkezésére: a kapuban Pascal Zuberbühler, a hátvédsorban Murat Yakin és a Tirolból hazatérő Marco Zwyssig, a középpályán Mario Cantaluppi, elöl pedig Hakan Yakin és a dél-afrikai vb-csapattag George Koumantarakis. A nemzetközi cél is egyértelmű: túljutni a Bajnokok Ligája selejtezőjén.A nagy kihívónak tekintett Grasshoppers legnagyobb erőssége az uruguayi Richard Nunez, aki a legutóbbi kiírásban 28 gólt szerzett – nagy kérdés, mi lesz vele Stéphane Chapuisat nélkül, aki Zürichből Bernbe tette át székhelyét. A 32 éves Chappi három évre elkötelezte magát a Young Boysnak, ahol új erő a másik veterán támadó, Joel Magnin is. A francia nyelvterület legnagyobb reménysége a genfi Servette, amelynek csatársorában Alex Frei kilenc gólt szerzett a legutóbbi rájátszásban.És ha már Svájcnál tartunk, érdemes emlékeztetni arra: van miért átszervezni, van miért megújítani a profiszekciót. Az alap ugyanis stabil. Az idén az ország U21-es válogatottja bejutott a legjobb négy közé a hazai rendezésű Európa-bajnokságon, az U17-es együttes pedig – hat mérkőzéséből ötöt megnyerve – aranyérmes lett a kontinensviadalon.