Most otthon érezte magát

Felsóhajthatnak a török drukkerek: még sincs semmiféle fóbiája a nagy kedvencnek. Merthogy jó ideje úgy tűnt: amint Hakan Sükür hosszabb időre kiteszi a lábát hazájából, mintha átok ülne rá, jószerével láthatatlanná válik a pályán, szinte teljesen leáll a "gólgyár”. Elég olaszországi próbálkozásait említeni (az egyik még tart), amelyeket a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetünk még csak közepesnek sem. De a legjobb példa – eddig – a 2002-es világbajnokság volt.
Érdemei méltatása előtt merüljünk el kissé a török csapatkapitány tanulságos külföldi kudarcaiban. 1995-ben, három gólgazdag Galatasaray-szezonnal a háta mögött került az olasz Torinóhoz, ahol igazán nem világsztárokkal kellett volna megküzdenie a csapatba kerülésért, ennek ellenére fél év alatt öt meccsen játszott, és mindössze egyszer volt eredményes. Másodszor, 2000-ben az Inter hívta Itáliába. Milánóban eleinte nem panaszkodhatott a bizalomra, de a 24 meccsen szerzett öt találata édeskevés volt, így második idényében már nem jutott szóhoz. Kölcsönvette hát a Parma, s új csapatánál egyelőre 15/3-as teljesítménnyel büszkélkedhet (?).
Első világversenyén, az 1996-os Eb-n nemcsak ő volt gólképtelen, de az egész válogatott, amely három vereséggel ki is esett. A 2000-es tornát már nem lehet egyértelmű Sükür-fiaskónak minősíteni, hiszen a házigazda belgákat az ő két találatával verték meg, de a másik három meccsen nem villogott. S most itt van ez a vb, ahol a bronzcsatáig hat összecsapáson ugyanannyi lövést tudott felmutatni (ebből három ment kapura), mást semmit...
Mindez annál is érthetetlenebb, mert otthon kezdettől fogva halmozta a sikereket. Szülővárosában, a Sakaryaspor együttesében indult a karrierje, méghozzá olyan feltűnően jól, hogy 19 éves korában máris a tekintélyes Bursasporban találta magát. Ott sem vesztegette sokáig az idejét, két esztendővel később maga a Galatasaray jelentkezett be érte, amelynek három idény alatt termelt 52 góllal hálálta meg a bizalmat. Ekkor jött a kínos torinói közjáték, majd visszatért Isztambulba, ahol például 1996–97-ben elképesztő, 32/38-as (!) bajnoki gólmutatót produkált, 2000-ben pedig az együttes tagjaként megnyerte az UEFA-kupát és az Európai Szuperkupát is. A mai napig 383 ligameccsen 217 alkalommal ünnepelhetett.
A magasan a legnépszerűbb török futballista 1992 márciusában debütált a válogatottban, s azóta persze kihagyhatatlan – címeres mezben a szombati bronzmeccset beleszámolva 80 találkozón 36-szor keserítette el a kapusokat. Ám a vb-n csak nem ment neki, már az is szóba került, hogy a sokkal agilisabbnak tűnő Ilhan Mansizt kellene helyette szerepeltetni. Ilyen helyzetben a legmagabiztosabb sportoló is végleg begörcsölhet. Ehhez képest éppen ő adott két csodás gólpasszt a fiatal társnak, arról nem is beszélve, hogy (talán végleg) beírta magát a futballtörténelembe azzal, hogy 11 másodperc elteltével talált a hálóba. Nem véletlenül választották a meccs emberének, hiszen felszabadultan, remekül játszott, ezért minden dicséretet megérdemel.
Ezek után még az is lehet, hogy ősztől a "török” Hakan Sükürt láthatjuk viszont a Parmában.