A Vasas 2000-ben Komjáti Andrással harmadik helyen végzett az élvonalbeli bajnokságban.Egy évvel később Mezey Györggyel kezdték Angyalföldön az idényt, de a bronzérmet már a Bozsik Péter, Simon Antal edzőpárossal szerezték meg a piros-kékek. Komjátiban és Bozsikban az a közös, hogy a dobogós eredmény sem volt elegendő számukra a maradáshoz, a vezetés megvált mindkét szakembertől.Volt azonban egy nagy különbség 2000 és 2001 nyara között: amíg előbb tudni lehetett, hogy a jobb eredmény reményében váltottak a vezetők, másodjára a kényszer és a kilátástalanság szülte a cserét.Merthogy tavaly nyáron elfogyott a pénz, kiszállt az addigi névadó Danubius Hotels (manapság emiatt is akadnak problémák), és kulcsjátékosok távoztak. Nem sikerült megtartani a gólkirály Kabát Pétert, valamint Sowunmi Thomast, Tiber Krisztiánt, Zováth Jánost, de a "sztárok” mellett távozott többek között Komódi László, Aranyos Imre és László András is.
A csúfosan megbukott Slavko Kovacic meccs közben sem vált meg kedvenc esernyôjétôl
A csúfosan megbukott Slavko Kovacic meccs közben sem vált meg kedvenc esernyôjétôl
A csúfosan megbukott Slavko Kovacic meccs közben sem vált meg kedvenc esernyôjétôl
A csúfosan megbukott Slavko Kovacic meccs közben sem vált meg kedvenc esernyôjétôl
Ekkor már sejteni lehetett, hogy milyen idény vár az angyalföldi szurkolókra, ám jöttek olyan vezetők, álmenedzserek és súgók, akik rózsaszínűre festették a jövőt. A valóság azonban az, hogy gyászosra sikeredett a 2001–2002-es évad. Mondhatnánk: a Vasas elmúlt évi produkciója értékelhetetlen volt. Ebben az értékelésben általában a csapatok edzőjét szólítjuk meg, ám a Vasassal kapcsolatban ez azért lenne bonyolult, mert az elmúlt idényben hivatalosan öt szakvezető dolgozott a piros-kékeknél. Történt, hogy a magát a csapat megmentőjének aposztrofáló menedzser, edzőt és külföldi, sokadosztályú futballistákat hozott magával. Slavko Kovacic lett a tréner, s olyan "világhírű” labdarúgók jöttek, mint a máltai bajnokságból érkező nigériai Anonam Orosko vagy Daniel Bogdanovics. Ráadásul, amint ez utóbb kiderült, a fent nevezett, illetve a név szerint nem említett játékosok súlyos tízmilliókba kerültek még akkor is, ha többnyire csak a juniorok között kaptak helyet. Pénz tehát volt, ezért adódik a kérdés: nem lett volna érdemesebb megtartani néhány futballistát az egy évvel korábbi keretből?
Mindenesetre Kovacic bizakodó volt, anélkül, hogy ismerte volna a vetélytársakat és saját csapatát. Arról beszélt, hogy bajnoki címre, de legalábbis nemzetközi kupaszereplést érő pozícióra vezeti a Vasast. Négy vereség után azonban a csapatot működtető kft. akkori vezetője, Penz András Tóth Bálint szakmai igazgatóval egyeztetve felmentette a horvát trénert, és helyére Tóthot ültette. Az újdonsült edző boldogan és elszántan nyilatkozott a televízióban, ám a stúdióból kilépve már arról értesült: a Vasas SC vezetése hatályon kívül helyezte a kft. döntését. Vagyis Tóth mindössze néhány órán keresztül érezhette magát az angyalföldiek első számú szakmai irányítójának… Kovacic tehát maradt –még egy meccs erejéig. Az újabb, Sopron elleni vereség már az edző tényleges búcsúját jelentette, s jött helyette a valamivel több, mint egy év után visszatérő Komjáti András. Vele aztán megkezdte a felzárkózást a lelkileg is teljesen összetört gárda. A hatodik fordulóban csak egy szerencsétlen, utolsó pillanatban kapott góllal veszített Székesfehérvárott, majd a hetedik játéknapon hazai pályán legyőzte a a Dunaferrt. A téli szünetig Komjáti a maximumot hozta ki a játékoskeretből, vagyis reális esély maradt a bentmaradásra, a tizedik helyezett ugyanis csak hat pontra volt az angyalföldiektől.
Itt álljunk meg egy pillanatra, mert novemberben nagy változások következtek be a csapatnál: a korábbi súgók távoztak, s az egykori kispesti elnök, Rácz Gábor vásárolta meg a kft. hetven százalékos tulajdonrészét. A tulajdonosnak nem lehetett más célja, mint megerősíteni a keretet, s az élvonalban tartani az együttest, hogy aztán építkezni lehessen, és üzletileg is nyereségessé váljon a vállalkozás. Bár olyan neveket lehetett hallani esetleges érkezőként, mint a gólkirály Tököli Attila, az Újpestről száműzött Dvéri Zsolt vagy a fél évvel korábban éppen a Fáy utcának búcsút intő Zováth János. Ám e labdarúgók helyett csak egy igazi "nagy nevet” tudtak megszerezni, mégpedig Hrutka Jánost, akit a Ferencváros fél évre kölcsönzött ki az angyalföldieknek. A védőn kívül négy futballista érkezett az MTK-tól (a legnagyobb nyereség talán Bükszegi Zoltán igazolása volt), s visszatért egykori sikerei színhelyére két nagy öreg,Váczi Zoltán és Aranyos Imre is.
Az új edző személye is sokakban kételyt keltett, Kiss László ugyanis megosztja a labdarúgó-társadalmat. Tény, a szakember feltüzelte a játékosokat, s az első tavaszi fordulóban ennek meg is lett az eredménye, a 2–0-s siker az MTK ellen. Ezt követően azonban sorozatos bírói tévedések (a legemlékezetesebb Gyánó Szabolcs zalaegerszegi gólöröme, amikor Dubraviczky Attila játékvezető köpésért állította ki a csatárt) és az állandó döntetlenek miatt nem csökkent a hátrány, az idő viszont fogyott. A Videoton és a Dunaferr elleni vereségek után Kissnek mennie kellett, s az utolsó kilenc fordulóra Tornyi Barnabás ült le a kispadra. Csodát ő sem tett, éppen ezért a harmincötödik fordulóban, Debrecenben a 6–3-ra végződött találkozón végleg megpecsételődött a Vasas sorsa: hatvan esztendő után búcsúzott az első osztályú küzdelmektől. A végére két felvetés a vezetőknek: ne hagyjanak szétszéledni egy sikeres együttest, vagy ha már megteszik, egy idény alatt ne próbáljanak meg öt edzővel sikeresek lenni. Mert úgy nem megy…
