Új legenda született

Taeguk Warriors. Teguk harcosok.Ezek vajon kik lehetnek? – kérdeztük magunktól, amikor először megláttuk a feliratot angolul (feltehető, hogy a koreai változatba már korábban is belebotlottunk). Elkezdtünk tájékozódni. A helyi önkénteseknél nyitottunk, de ott kudarcot vallottunk. Biztosan értették, amit kérdeztünk, mert nagyon gyorsan és nagyon lelkesen kezdtek el magyarázni. De az angol helyett a saját nyelvükön…Maradt az internet, a legtöbb titok tudója. A szerencse a mi oldalunkra állt. Mint kiderült, a "Teguk harcosok” a dél-koreai válogatott egyik beceneve, amely történelmi alapokon, egy mondán, a koreai nép születésének mondáján nyugszik.A történet ötezer évvel ezelőtt kezdődött. Hvanung, az istenek fia engedélyt kapott őseitől arra, hogy alászálljon az Égből, és segítsen az embereknek. A mai Észak-Korea és Kína határán terül el az a vidék, ahol Hvanung leereszkedett. Röviddel földet érése után egy medvehölgy és egy tigris szólította meg. Mindketten azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy szeretnének emberek lenni. Hvanung megígérte nekik, hogy teljesíti az óhajukat, azzal a feltétellel, ha ők előtte kiállnak egy próbát. Száz napon keresztül nem volt szabad más táplálékot fogyasztaniuk, mint a tőle kapott zöldségeket, emellett imádkozniuk kellett az istenekhez, és tilos volt napfényre menniük.Az állatok belevágtak, de csak egyikük tudta végigcsinálni. A tigris szervezete egy idő után feladta a harcot, ő kénytelen volt beletörődni abba, hogy sohasem lesz belőle ember. A medve azonban teljesítette a küldetést, Hvanung pedig beváltotta ígéretét, és gyönyörű nőt varázsolt belőle, mi több, felajánlotta neki egy újabb kívánság teljesítését. Vung Njo (a hölgy ezt a nevet kapta az emberi világban) pedig élt az alkalommal, és jelezte: gyereket szeretne az istenek fiától. Hvanung feleségül vette a teremtményét, közös csemetéjük, Tangun pedig minden koreai ősapja lett. Királlyá koronázták, népével a mai Phenjan közelében telepedett le, és több mint ezer éven keresztül onnan kormányozta birodalmát.Hogy miért meséljük el mindezt? Mert sokan hasonlóságot vélnek felfedezni a világbajnokságon remekül szereplő hazai válogatott és az ősi rege között. Az együttesre szinte gondolkodás nélkül ráaggatták a "Teguk harcosok” becenevet, nem utolsósorban ama zászló miatt, amely alatt a mai hősök futballoznak. Az ország lobogója az ősi mondára emlékeztető szimbólumokat ötvöz. A közepén egy piros-kék Jin Jang-kör (a legfontosabb Teguk-jel!) látható, amely a pozitív és a negatív erők közötti egyensúlyt szimbolizálja. A négy sarokban pedig rövid és hosszú vonalak kombinációja látható, amelyek az eget (igazságosság), a földet (jólét), a holdat és vizet (életerő), valamint a napot és tüzet (tudás) jelképezik. A harmóniát tovább erősítik a színek, a fehér, a fekete, a piros és a kék.Guus Hiddink csapata azonban nem csupán a zászló miatt érdemli meg a Teguk harcosok elnevezést. A dél-koreai válogatott az ősök filozófiájából rengeteg elemet átvett, és az ősi kultúra iránt roppant fogékony országban újabb híveket állított maga mellé. A gárda – legalábbis a helyiek szerint – szellemiségét tekintve az önmagát feláldozó medvét testesíti meg, és tigris módjára, harcosan, lendületesen küzd az ellenfeleivel.Elnézést kell kérjünk a koreaiaktól, de úgy véljük, Guus Hiddink együttese nem a régi legenda nyomain jár, hanem egy teljesen újat írt helyette. A saját legendáját.Ez a dél-koreai válogatott, történjék bármi is a szombati bronzmérkőzésen, már legenda. A csapat azzal a teherrel vágott neki a világbajnokságnak, hogy ha törik, ha szakad, meg kell szereznie az ország történetének első világbajnoki győzelmét. Nem a végső győzelmet, csak egy egyszerű, "mezei” győzelmet. Az elődöknek tizennégy nekifutásból egy sem jött össze, az ázsiai országban most háromból akartak egyet megcsinálni.Többet azonban nem. Beszélgetve itteni szurkolókkal, szakírókkal, a futball iránt korábban bevallottan nem lelkesedőkkel, világossá vált számunkra: itt annál az egyetlen sikernél senki sem várt többet. Titokban talán maguk a futballisták sem. De talán még Hiddink sem.Aztán Lengyelország ellen, rögtön az első mérkőzésen megszületett a hőn áhított diadal, és attól kezdve nem volt megállás. Döntetlen az amerikaiakkal, majd győzelem a portugálok ellen, az egyenes kieséses szakaszban pedig két kiverekedett továbbjutás az olaszok és a spanyolok ellen.A futball pedig szép lassan államvallássá vált Dél-Koreában. Higgyék el, nem túlzás! Reményeink szerint az elmúlt hetekben küldött beszámolóinkban sikerült sok mindent átadni abból, ami itt, Ázsiában lejátszódott. De a pontos valóságot biztosan lehetetlen volt eljuttatni Magyarországra. Frázis, attól még igaz: az ország egy emberként sorakozott fel a nemzeti tizenegy mögé. Piros-kékre mázolt arcú emberek, egyenpólóba öltözött szurkolók, a meccsnapokon teljesen megőrülő közhivatalnokok, és még sorolhatnánk. Csak egy példa: kedden a legnagyobb helyi bank összes dolgozója "Be the Reds” feliratú pólóban ment be a munkahelyére. Állítólag az ország összes hasonló intézményében ugyanez volt a helyzet…A mese kedden véget ért. Németországgal már nem bírtak a Teguk harcosok, a hetedik világbajnoki döntőjébe bejutó Nationalelf – amely ezzel szintén történelmet írt! – véget vetett az eredetileg novellának szánt, ám regénnyé terebélyesedő műnek. A bronzmeccsen megszületik még az epilógus, majd végképp becsukódik a könyv.A Dél-Korea új legendájáról szóló könyv.