Pintét már elengedné a Fradi

Pinte Attilával nagyot fordult a világ. A szlovákiai légiós első, Magyarországon töltött idénye remekül sikerült, az egyik legjobb futballistája, egyszersmind motorja volt az akkor aranyérmet szerzett Ferencváros csapatának, rendszeresen meghívták a szlovák válogatottba, és kétségtelen, magyar szinten sztárként kezelték a szurkolók, ráadásul tudását a szakma is maximálisan elismerte.
De változnak az idők…
A most véget ért bajnokságban Pinte Attila már képtelen volt – akár egy meccs erejéig is – megismételni tavalyi teljesítményét, több alkalommal is lecserélték, valamint három találatával, valljuk be, nem tette emlékezetessé önmaga, s a nagyközönség számára ezt a bajnoki évet. Ha egyértelműbben, s mindenféle köntörfalazás nélkül akarunk fogalmazni: hozta az átlagot, miközben fokozatosan, ám végül teljesen beleszürkült a magyar mezőnybe.
– Nem hangzik szépen, de kétségkívül igaz a megállapítás – fogadta el a kritikát Pinte Attila. – Az idei évem pocsékul sikerült, mert bár a Fradival a második helyen végeztünk, és kijutottunk a nemzetközi porondra, személy szerint nekem csakugyan nem ment a játék.
– Tudja már a magyarázatot?
– Egyelőre nem, noha sokat gondolkoztam azon, mi történt velem. A felkészülést keményen végigcsináltam, talán ha két edzést hagytam ki, de ennek ellenére a tavalyihoz képest visszaestem. Korábban, még a pozsonyi Inter játékosaként, az első, felnőttek között játszott idényemben fordult elő, hogy mindössze egy gólt szereztem a bajnokságban, ám azt követően nem volt olyan évem, hogy legalább tizenegyszer ne lettem volna eredményes. Most viszont, tagadhatatlanul hullámvölgybe kerültem.
– Sőt, nemhogy hullámvölgybe, hanem szakadékba, merthogy óriási a kontraszt az akkori és az idei produkciója között.
– Látszólag tényleg így van, de a valóság azért nem ennyire szembetűnő. A tavalyi év olyan volt a pályafutásomban, amikor minden sikerült. Akkor nemcsak nekem, hanem a csapatnak is minden bejött… Ezzel szemben idén ősszel a többiekkel együtt én is visszaestem, volt egy tartósabb hullámvölgy, de szerencsére a tavasz folyamán már jobban kijött a lépés a csapatnak, még akkor is, ha nekem továbbra sem ment jól a futball. Abból azonban senki se ítéljen, hogy többször is lecserélt Garami József, hiszen leginkább akkor hívott le a pályáról, amikor már eldőlt a mérkőzés, és ha gólokat nem is nagyon lőttem, azért volt pár gólpaszszom. Tavaly az újságírók is túlértékelték a teljesítményemet. Nagyszerű volt a sajtóm, és azt tapasztaltam, az új légiósoknak mindez kijár a Ferencvárosnál. Nézze csak meg Adem Kapic, vagy Marek Penksa esetét. Míg tavaly én voltam a középpontban, addigra idén ők szolgáltak újdonsággal, leginkább persze Marek volt a szenzáció. Teljesítménye alapján ez valahol érthető is.
– Nyilván az sem véletlen, hogy messze került a szlovák válogatottól. Egyáltalán kapott meghívót az idén?
– Egyszer voltam vésztartalék. Új szövetségi kapitány került a nemzeti együttes élére, és ő új embereket, főként fiatalabbakat akar beépíteni a csapatba. Azonban azt mondhatom, ilyen teljesítménnyel nem is csoda, ha nem hívnak. Tudom, hogy a Magyarországon futballozó szlovák játékosok osztályzatait rendszeresen figyelik Pozsonyban, négyes, ötös érdemjegyekkel pedig mire számítsak...
– Még egy évig érvényes szerződés köti a Ferencvároshoz, de úgy hírlik, annyira már nem ragaszkodnak önhöz. Sejti már, hogy alakul majd a pályafutása?
– Ez nem elsősorban tőlem függ. Hamarosan elbeszélgetek Szeiler József ügyvezetővel, és meglátjuk, mire jutunk. Az is elképzelhető, hogy már most távozom a Fradiból. Ehhez az kell, hogy megfelelő ajánlatot kapjon a klub, és én is, de az is lehet, hogy itt maradok. Bárhogy lesz, a következő szezonban már újra a régi formámat kell mutatnom. Egyrészt azért, hogy adott esetben szerződést hosszabbítson velem a Ferencváros, másrészt pedig, ha el kell mennem innen, legyenek majd kérőim. Harmincegy éves vagyok, gondolnom kell a jövőre. Szóval, most kipihenem magam, de utána remélem, már ismét a régi Pinte Attilát láthatják a szurkolók.
Információnk szerint a Ferencváros ötvenezer dollár (mintegy 14 millió forint) értékben elengedné a támadót, és úgy hírlik, lenne is olyan külföldi csapat, amely kifizetné a kért összeget. Pintét korábban huszonnyolcmillió forintért vásárolták meg a zöld-fehérek, ám mostanra kevesebb, már az akkori összeg feléért is eladná. Nagy különbség. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy amíg egy esztendővel ezelőtt azért demonstráltak a ferencvárosi szurkolók, hogy Pinte Attila az Üllői úton maradjon, addig hasonló össznépi megmozdulást idén már aligha láthatunk. Úgy tűnik, mintha a Fradi szabadulni akarna egykori közönségkedvenc játékosától.
Lám csak, változnak az idők…