Nyugodj békében, Novák Dezső!

"Lisztes szerel... Nem les! Gyönyörű átadás, gólhelyzet, be kellene rúgni, Kuntics... GÓL!""Lisztes szerel... Nem les! Gyönyörű átadás, gólhelyzet, be kellene rúgni, Kuntics... GÓL!"

"Kopunovics! A harmadik gólhelyzete lehet. Kuntics. Kuntics teszi be, gól! Gól, gól, gól, Kopunovics! A harmadikat berúgta."

Tizenkét éves voltam, amikor a fenti mondatok elhangzottak a Ferencváros és az Anderlecht BL-selejtező mérkőzéseinek televíziós közvetítésén. Az első összecsapást otthon néztem, a visszavágót édesapámmal követtem nyomon Szántódon, egy balatoni hotel közös helyiségében. A mai napig emlékszem a feszültségre, ami budapesti mérkőzés második félidejében éreztem De Bilde egyenlítő gólja után, a vége felé közeledve. Meglehet? Valóban sikerül? Magyar csapat lesz Európa legjobb 16 együttese között, a Bajnokok Ligájában? IGEN!!! LEFÚJTA!!! MEGVAN!!!

Novák Dezső számomra ott, abban a pillanatban legendává vált. Mit tudtam én arról, hogy ő már sokkal korábban kiérdemelte ezt a címet. Hogy valójában addigra kétszeres olimpiai bajnok (1964 - Tokió, 1968 - Mexikóváros), egyszeres olimpiai bronzérmes (1960 - Róma), Európa-bajnoki bronzérmes (1964 - Spanyolország), VVK-győztes, többszörös magyar bajnok és kupagyőztes.

Az én szememben hőssé emelkedett és ezt csak fokozta, amikor az általa irányított tizenegy az első BL-mérkőzésén 3-0-ra megverte a Grasshopperst, majd később 1-1-et játszott itthon a Real Madriddal.