Ezt már tudtuk – Malonyai Péter jegyzete

Semmi sem a régi, a meccsek kategorizálása is változik, a tegnapi magyar–svédet hívják felkészülési vagy tesztmeccsnek, pedig az egykori barátságos jelző jobban illik rá.

Más kérdés, hogy ma már a barátság fogalma is más, mint egykoron. Jelzőtől függetlenül nem hiányzott a kemény belépő, a sárga lap, ám leginkább mintha hagyták volna támadni egymást a felek. A műfajban sokáig mi jártunk elöl, az első negyedórában oktatófilmbe illően is jutottak el a fiúk a svéd kapu elé, ám mert tanulság nélkül nincs tanítás, láthattuk, hogy a helyzetkihasználás továbbra is hibádzik nálunk.

Aztán – ahogy az gyakran megesik – visszaesett a tempó, a figyelem is, így szakadhatott el a védőktől kétszer is Anthony Elanga, egyszer a lécet eltalálva. Mintha a mie­ink egyszerre csak egy felé tudtak volna figyelni, esetünkben a gól vágya megelőzte a védelmi összpontosítást.

Szünet után is, így lőhetett gólt Benjamin Nygren, s most már az egyenlítés volt a közvetlen vágy. Igyekezett mindenki, ám a Marco Rossi által elvárt tűz nem jött át, az akarás igen, de az sem volt mindent elsöprő, az ellenfelet megbénító. És még Dibusz Dénes is az ellenfelet támogatta gólpasszal, ami azért váratlan volt.

Persze ne feledjük, történhetett akármi tegnap, s történhet kedden Azerbajdzsánban, végül is az őszi világbajnoki selejtezők számítanak. Az én olvasatomban kötelező jelleggel, hiszen ha a földkerekség legjobb negyvennyolc válogatottja közé sem jutunk be, hát akkor…

Mindenesetre annyit láthattunk, amit eddig is tudtunk. Szoboszlai Dominik a központ, a vezér, Schäfer András magabiztosan szerel, Sallai Rolandban mindig ott a gól, Bolla Bendegúz vevő Szoboszlai elgondolásaira, Gazdag Dánielt pedig továbbra is a róla a tengerentúlról érkező hírek miatt becsülhetjük.

Mondják ilyenkor, hogy jobb a felkészülés, a tesztelés során pórul járni, mint élesben. Istenem, mindenki azzal vigasztalja magát, amivel akarja. Ha már közhelyek, az is igaz, hogy mindig a következő meccs a legfontosabb, igen ám, de az idei három (2x Törökország, Svédország: 1–8 a gólkülönbség) is azzal indult, hogy ő lesz a „következő”.

Kétségtelen, a remény hal meg utoljára, viszont a szólás esetünkben csak ránk, kívülállókra, ha úgy tetszik, a drukkerekre igaz.

Egy ideig elvan viszonzás nélkül.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!