Király Gábor nem rejtette véka alá, hogy könnyebb mérkőzésekre számít az egyik csoportellenfélül kisorsolt románok ellen, mint amilyenekben korábban része volt – e várakozásával máris felkeltette a román újságírók érdeklődését.
„Nézzék, tizennégy éve vagyok válogatott, és a mostani csapatunk nagyon jó, a mai generáció az egyik legsikeresebb az utóbbi időben. A fiatal tehetségek és a különféle európai bajnokságokban edződő tapasztalt játékosok nagyszerű elegyet alkotnak, kivételes lehetőség ez a magyar futball számára.”
A csoport erejét firtató kérdésre válaszolván Király a magyar, holland, török körverés lehetőségéről értekezett, kifejtvén, hogy bárki legyőzhet bárkit. S hogy hová helyezi Romániát?
„Románia inkább csak a második helyre pályázhat. Hollandia messze a legnagyobb favorit, és bár Romániának és Törökországnak is jó csapata van, szerintem csak a második helyért versenghetnek. Sem az önök csapata, sem a törököké nem olyan már, mint tíz évvel ezelőtt volt, de persze nem szabad kihagyni őket a számításból.”
Kérdésre válaszolva a magyar kapus elmondta, hogy a mai román csapatból nem nagyon tudna neveket mondani, ellenben a Hagi-féle generációból igen – szerinte ez is alátámasztja, hogy a maiak, bár tagadhatatlanul vannak köztük jó futballisták, nem hasonlíthatók a nagyszerű elődeikhez.
A felvetésre, hogy Marius Niculaéra éppenséggel emlékezhetne, hiszen 2001-ben három gólt lőtt neki vb-selejtezőn, Király nevetve válaszolta: „Á, azokra a meccsekre senki sem emlékszik, bennem sem maradtak meg…”
S hogy mi a magyar kapus véleménye a két ország csapatai közötti, az érzelmeket mindig felkorbácsoló rivalizálásról?
„Szomszédok vagyunk, úgyhogy természetes a rivalizálás. Akárcsak a németek és a franciák, a németek és a hollandok vonatkozásában, mindig nagy dicsőség legyőzni a másikat. A magyar–román futballrivalizálás az egyik legnagyobb Európában, jó, hogy létezik. Természetesen nem az esetleges erőszakos szurkolói cselekményekre gondolok, hanem arra, ami a pályán történik.”