„Számomra Budapest Dorog külvárosa”

„Szerencsére jól vagyok, nem panaszkodhatok az egészségi állapotomra, persze harminc évvel ezelőtt jobban éreztem magam. Télen a sok hólapátolástól például begyulladtak a forgóim" – mondta a világszerte elismert Aranycsapat játékosa.

Buzánszky arra a kérdésre, nem bánja-e, hogy nem szerepelhetett a kor két nagy budapesti csapatában, az akkoriban világhírű Bp. Honvédban vagy az MTK-ban, azt válaszolta, mivel a Dorogból is bekerült a válogatottba, és ott jól érezte magát, így „vidéki gyerekként" nem vágyott a fővárosba, pedig lett volna rá lehetősége. Elárulta, később sem tudott elszakadni Dorogtól, ugyanis 1968-ban havi 4000 dollárért Iránba hívták edzőnek, de inkább lemondta, és a helyi csapat trénere maradt.

„Számomra Budapest Dorog külvárosa" – mondta Doroghoz fűződő kapcsolatáról Buzánszky. A település jövő szombaton újabb elismerésben részesíti díszpolgárát, ugyanis róla nevezik el a helyi futballstadiont.

A Kazalnak becézett hátvéd a Buzánszky, Lóránt, Lantos összetételű hátvédhármas leggyorsabb tagja volt. Nemcsak a szerelésben és a védőmunkában tűnt ki, hanem az ellentámadások indításában is. Bátran vállalt előretöréseket, amelyeket rendszerint jó beadásokkal fejezett be.

„Bántó, hogy Grosics Gyulával nem vagyunk a Nemzet Sportolói. Minden elismerést megkaptunk, de úgy látszik, mi csak a nemzet napszámosai lehetünk" – utalt arra Buzánszky, hogy az 1953-ban a Wembleyben az angolok felett világraszóló 6:3-as diadalt aratott Aranycsapat még két élő játékosa nem tagja a kitüntetettek 12 fős csoportjának.

Buzánszky arról is beszélt, hogy nem tud elszakadni a futballtól, és ott segít, ahol csak tud, számos meghívásnak tesz eleget, amelyeken népszerűsíti a labdarúgást, és élménybeszámolót tart a „Vereckei-hágótól egészen Sopronig". Megjegyezte, tavaly 178 napon vett részt valamilyen hivatalos eseményen, ebből 48 napot külföldön. Hozzátette, az élvonalbeli mérkőzéseket már csak a televízióban követi, de ha teheti, akkor a válogatott meccseit élőben nézi meg.