Lothar Matthäus: Itt a helyem!

Érdekes, ő soha nem mondja, amit általában emlegetnek velünk kapcsolatban, hogy rosszkedvű, ideges, állandóan kesergő nép vagyunk. Bár az is lehet, azokban a körökben, ahol Lothar Matthäus megfordul, nem jellemző a negatív szemlélet. Igaz, mellette, aki egyfolytában a pozitív gondolkodás fontosságát emlegeti, aligha maradhatna meg ilyen beállítottságú ember. Pedig, ha most március elején a mi kapitányunk azt mondaná, hogy elege van, most aztán tényleg tele van a hócipője (ismét havazásról beszélnek az időjósok…), akkor az tökéletesen érthető lenne. Kérte, szinte könyörögve kérte a futballvezérkart, hogy ne halasszák el a bajnoki rajtot, ne tologassák a kezdést, ha kell havas pályán, de essenek egymásnak végre a mi hányatott sorsú csapataink, hiszen nyakunkon a Bulgária elleni világbajnoki selejtező (március 30. Megyeri út, kezdés 20.45 órakor), és mi az ellenfélnek azon a sorsdöntő estén nem mondhatjuk, hogy ne sprinteljenek már olyan gyorsan, mert a mi fiaink még nincsenek igazán játékban.

Elképesztő helyzet.
Mintha nem csak az égiek fogtak volna össze Lothar Matthäus ellen.
Mert segítő szándékról, összetartásról, a válogatott iránti alázatról, közös munkáról aligha beszélhetünk. Lehet, hogy kissé erős a megfogalmazás, de Magyarországon cserbenhagyták a kapitányt. És mintha sokan arra várnának, hogy tessék, az elmaradt, elhalasztott bajnoki meccsek ellenére itt vannak a bolgárok, győzd le őket, Lothar, ha elbuksz - akkor végleg megbuksz.

Komolyan gondolja, hogy magyar (is) lenne

Lothar Matthäus pontosan érzékeli , mi zajli körülötte.
Csütörtök kora délután például a válogatott menedzserének, Pellady Péternek az irodájában ült a számítógép mögé, és válaszolt az mlsz.hu honlap kérdezőinek, majd pedig interjút adott lapunknak is.
- Néhány napig külföldön tartózkodott. Újabb rövid nyaralás, némi napsütéssel fűszerezve, avagy szakmai út volt?
- Azért keltem útra, hogy kicsit nosztalgiázzak, és ami még ennél is fontosabb, feltérképezzem a horvát válogatottat - mondta Lothar Matthäus. - Előbb Milánóban jártam, és a helyszínen tekintettem meg az Inter-Milan rangadót. Jó volt újra a San Siróban lenni. Az Inter drukkerei olyan szeretettel fogadtak, hogy egész meghatódtam, sokan jöttek oda hozzám kezet fogni, barátságosan hátba veregetni, s a legtöbbjük azt mondta: Gyere vissza, Lothar, legyél te az Inter edzője…
- Aranyosak és udvariasak ezek az olaszok… Giacinto Fachetti, a hajdani legendás hátvéd, az Inter elnöke is ugyanezzel fogadta?
- Á, dehogy! Az Internek remek edzője van Roberto Mancini személyében, és persze Giacinto Fachetti is tudja, hogy én most a magyar válogatott szövetségi kapitánya vagyok. No, de visszatérve az előző kérdésére: Milánóból Bécsbe utaztam, és nagy lelkesedéssel vártam a szerdai, Ausztria-Horvátország barátságos találkozót. Sajnos nem tudtam leskelődni, nem tudtam újabb információkat gyűjteni a horvátokról, mert olyan vastag jég borította a pályát, ami miatt elmaradt a meccs. De mégsem volt hiábavaló a bécsi utam, hiszen a horvát vezetőkkel rengeteget beszélgettem, nem mellékesen a közösen rendezendő Európa-bajnokságról.
- Ezek szerint még mindig hosszú távra tervez?
- Olyannyira, hogy szeretném megkapni a magyar állampolgárságot. Imádok Budapesten élni, és engem a magyarok jobban megbecsülnek, mint a németek. Néhány negatív kritika nem tántorít el a céljaimtól, úgy is fogalmazhatnék, nem tudnak elüldözni innen.
- Igazán megtisztelő Magyarország iránt érzett elkötelezettsége, de mégis kénytelen vagyok feltenni egy olyan kérdést, amelyet két hét múlva biztosan nem hozunk szóba, mert tudom, hogy a pokolba küldene. Szóval, mi lesz akkor, ha ne adj isten kikapunk a bolgároktól?
- Ne szabadkozzon, erről az eshetőségről is beszélnünk kell. Hiszek abban, hogy győzünk, persze csak akkor, ha játékosaim százszázalékos odaadással küzdenek. Ha igazi profiként gondolkodnak, ha bátrak lesznek a pályán, ami azt jelenti, hogy nem bújnak el a labda elől. És ha mégsem sikerül megszereznünk a három pontot… Nos, akkor már valóban csak matematikai esélyünk marad a továbbjutásra, és abban az esetben nekem majd le kell ülnöm a szövetség vezetőivel. Bizony akkor újra kell beszélnünk a jövőről.
- Eddig mindig határozottan állította, történjék bármi, itt marad. Éppen ezért ha lehet most igennel vagy nemmel válaszoljon. Ha ön dönt, marad?
- Igen, akkor maradok. ---- Meghökkentő profizmus: két liter üdÍtő és játékgép

- Még akkor is, ha sokszor hiányzik az ön által emlegetett profizmus és pozitív gondolkodás? Még akkor is, ha a kérése ellenére elhalasztják a bajnoki rajtot, azt sugallva, hogy a kapitány szava nem számít, s hogy Lothar Matthäusnak egyedül kell megvívnia a legfontosabb csatákat?
- Akarja, hogy beszéljek arról, milyen apróságokkal bosszantanak fel a játékosaim? Hát tessék: én mindig a profizmus szót emlegetem, mert ebben éltem, ebben a felfogásban gondolkodtam pályafutásom során. De kérdem én egy olyan magyar futballista, akinek teljesült az álma, és válogatott lett, az miért nem rendeli alá az életét a futballnak? Az miért mobiltelefonozik megállás nélkül a csapatot szállító buszon, a sorsdöntő meccsek előtt a vécében; miért kortyol be két liter üdítőt az edzések és mérkőzések előtt; miért képes hajnal öt órakor még számítógépes játékkal szórakoztatni magát s a szobatársát az edzőtáborban? Erre válaszoljon.
- Még mindig jobb számítógépes kütyükkel játszani, mint éjnek idején az edzőtáborból kiszökve örömlányokhoz taxizni. Nem is volt ez olyan régen…
- Most azt hiszi, hogy meglepett? Pontosan tudom, kik voltak azok a játékosok, akik néhány éve kiszöktek a dunavarsányi ezdőtáborból. Tudja, itt minden kiderül, itt a falnak is füle van. Ám tudja mit, mit érdekelne engem, hogy örömlányok után futkorásznak, vagy pingpingoznak az éjszaka, ha másnap, a meccsen végigbírnák a kilencven percet, és meghalnának a győzelemért. Csak hát… Erről még szó sincs. Egy ideig nem értettem, miért fáradtak a fiatal játékosaim, most már nagyjából képben vagyok.
- Ahányszor hallgatom önt, mindig a sodró mondandójának a hatása alá kerülök. Ilyenkor eszembe jut: vajon miért itt pazarolja az energiáját, miért egy olyan országban próbál csodát tenni, ahol nemhogy a csodára, hanem a hétköznapi tettekre is éveket kell várni?
- Igaza van… Ha, mondjuk, Németországban dolgoznék, akkor valóban csak a szakmára kellene koncentrálnom. De munkamániás vagyok, és számomra magyar kapitánynak lenni óriási kihívás, és éppen azért, mert ilyen irreális körülmények között kell dolgoznom. Ha így győzök, ha így eljutok a csapatommal a világbajnokságig, akkor azt mondhatom, lehet belőlem jó edző. Tudja, az a furcsa, hogy az imént felsorolt negatívumok még véletlenül sem bukkannak fel a német, de az osztrák és a szerb futballisták esetében sem. Elhiheti, ott is imádják a nőket, ott is vannak bohém fiatalemberek a csapatokban, de a meccs az szent dolog, arra maximális erőbedobással és odafigyeléssel készülnek. Persze azért ennek van egy másik oldala is, előbb-utóbb el kell jutni Magyarországon is oda, hogy a profi futballista az valóban csak a futballal foglalkozzon, annak ne kelljen autó, hitel, repülőjegy vagy magántanár után futkosnia.
- Aldous Huxlay-nek van egy remek könyve, az a címe: Szép új világ…
- Értem én a cinizmust a szavaiban, de ebben most nincs igaza. Igenis eljut oda a magyar futball, hogy rendeződnek a viszonyok, lesznek szép új stadionok, hiszen befektetők várnak arra, hogy üzletet köthessenek.
- Elképesztő az optimizmusa.
- Pedig itt Magyarországon sokan azok közül is ellenem vannak, akiknek egyértelműen mellettem kellene harcolniuk. Ne várja, hogy neveket mondjak, van ebben edző, játékos, újságíró. Igen, önök is aprítják szépen a futballt, és még annak a maradék szurkolónak is elveszik a kedvét a játéktól a sok negatív cikkel, aki tájfun idején is ott állna a lelátón. Itt volt például a Wales elleni meccs. Bosszantó gólokkal kaptunk ki, és én egyáltalán nem voltam elkeseredve a találkozó után.
-Tessék?!
- Ne nézzen így rám! Mindig győzni akarok, de pontosan tudtam, hogy az a csapat ott nulla felkészüléssel, a tél kellős közepén ennyire lesz majd képes a rutinos, tapasztalt walesiekkel szemben. Túl vagyunk rajta, Király Gábor például odajött hozzám a mérkőzés után, és bocsánatot kért. Király Gábor, akit Európa egyik legjobb kapusának tartok.

Gera Zoltánnak sztárok között van a helye

- Hova sorolja Gera Zoltánt? Csak azért kérdem, mert úgy tűnik, hogy a nyártól, sajnos, másodosztályú játékos lesz Angliában…
- …és neki a nyáron mindenképpen távoznia kell a West Bromwichtól. Gera Zoltán kivételes futballista, belőle csak egy van. Itt rögtön meg is jegyezném, hogy a hírek szerint a bolgároktól hiányzik majd a budapesti meccsen az Olaszországban profiskodó Valerij Bozsinov, de Gera Zoltán nagyobb érték nála is, a mi veszteségünk tehát több mint a bolgároké. Visszatérve a csapatkapitányunk jövőjére: azt sem tartom kizártnak, ha a Manchester United szerződteti, merthogy Gera Zoltán gyakorlatilag bármelyik európai sztárklubba beférne.
- Na, ezen inkább ne vitatkozzunk, mert bárcsak igaza lenne. Ám ha már a tehetségekről beszél: miért feledkezett meg ennyire Szabics Imréről, haragszik rá valamiért?
- Ugyan már, miért haragudnék, azt is mondhatnám, rendszeres kapcsolatban vagyunk egymással, csakhogy hullámvölgybe került, kimaradt a Stuttgartból, ezért nem számoltam vele. Most azonban látom, hogy javul a formája, és ott van a bő keretben.
- Befejezésül árulja el: nem haragszik Bozóky Imrére? A régi-új MLSZ-elnök talán tehetett volna valamit annak érdekében, hogy mégis csak megrendezzék a bajnokság nyitó fordulóját.
- Rosszul gondolja! Bozóky Imre mindent elkövetett annak érdekében, hogy a hét végén folytatódjon a bajnokság. Jómagam levelet írtam a ligához, de úgy tűnik - ahogyan azt már a lapjukban indított sorozatomban is említettem - amatőr emberek döntenek itt fontos dolgokról. Számomra felfoghatatlan, hogyan tudták már hétfőn, hogy majd szombaton nem lehet meccseket rendezni. Az eltelt hónapokban, hetekben, napokban lett volna idő arra, hogy játsszunk, mert állítom, a futballisták is alig várják a meccseket. Nekem majd úgy kell a bolgárok ellen pályára küldenem a csapatomat, hogy azok, akik itthon szerepelnek, alig játszottak tétmeccset. No, de mondtam magának, szeretem a kihívásokat. Magyarországon ebben aztán nincs hiányom. ---- Azért sikerül Lothar Matthäust is meglepni., Most arra kértük, hogy ha már azt emlegeti: mennyire szeret Budapesten élni, mennyire szeretne állampolgár lenni, akkor sorolja fel a magyaros kedvenceit.

A legfinomabb étel: "Természetesen szeretem a gulyáslevest, meg a palacsintát is, sőt a… Hogy is mondjá? A nokedlit. Abból is meg tudnék enni bármennyit, de ha rangsorolni kellene, akkor a töltött káposztát helyezném az első helyre. Sajnálatomra Marijana, a feleségem soha nem csinál. Azt mondja, nehéz étel, és amúgy is vigyáz az alakomra."
A legjobb kikapcsolódás: "Lehet, csodálkozik, de számomra az autóvezetés jelenti a legjobb kikapcsolódást. Imádok vezetni autópályán, olyankor még zene sem szól, csak a gondolataim pörögnek. Persze, azt a programot sem vetem el, amikor Budapesten a belvárosban sétálgatok a feleségemmel."
A legszebb város: "Nem udvariasságból mondom, de Budapest az első pillanattól kezdve lenyűgözött. Ma is ahogy jöttem át autóval Budáról Pestre, szinte beleborzongtam, milyen klassz hely. A történelmi épületeivel, a lüktető forgatagával. Szeretek itt élni, ha rajtam múlik, nagyon sokáig maradok itt."
A legjobb program: "A munka, a munka és a munka. Képes vagyok ötször, tízszer is megnézni mondjuk a bolgárok valamelyik meccsét, csak azért, hogy még jobban elemezhessem a játékukat. No, de mielőtt félreértené, azért a gyönyörű feleségemre, Marijanára is jut időm."