Két balszerencsés gól döntött Wales javára

Torghelle Sándor feladata az volt, hogy elöl tartsa meg a labdát, amíg a többiek felzárkóznak, mögötte pedig Gera Zoltánnak kellett a kezébe vennie az irányítást. A házigazdák nem sokat cicomázták a felállásukat, a meggyökeresedett négy védő, négy középpályás és két csatár szisztémával vetették magukat a harcba, függetlenül a magyar válogatott taktikájától.

A ki tudja, honnan előkerülő harminc-negyven magyar szurkoló nyilván nem túl boldogan vette tudomásul, hogy az első negyedóra kiegyenlített játéka után a vendéglátók akarata kezdett érvényesülni, de megijedniük nem kellett, mert a nem túl erős mezőnyfölény csak akkor vált veszélyessé, amikor egy alkalommal Juhász Roland és Huszti Szabolcs nem értette meg egymást, de végül ebből csak akkor alakulhatott volna ki komolyabb gólszerzési lehetőség, ha Robert Earnshaw-t legalább tizenöt centivel nagyobb magassággal áldja meg a sors. Igaz, később is a sors segítette meg a magyar védelmet, hiszen ekkor Carl Fletcher lábának a hosszúságán - azaz a rövidségén - múlott, hogy a középpályás egy gondolattal lemaradt a labdáról az ötösön.
Igen egyszerű megoldásokra törekedtek a házigazdák, és a félidő derekára jobban fel is bátorodott a magyar válogatott. Megpróbált néhány támadást komponálni, de mert ez nemigen párosult ritmusváltással, a hazai védelem sem állt megoldhatatlan feladat előtt. Különösen az látszott gondnak, hogy Torghelle Sándor és Gera Zoltán mellé lassan értek fel a többiek, és így nem is reménykedhettünk abban, hogy sikerül meglepni, esetleg szétzilálni a walesiek hátvédeit, pedig… Az az első félidőben mindvégig érződött, hogy a magyar labdarúgók technikailag jobbak az ellenfélnél, ám ez csupán egy-egy villanás, látványos kényszerítőzés erejéig vált nyilvánvalóvá. És bár hathatós magyar segítséggel a házigazdák egy kapufát is lőttek, majd később Gera Zoltán esernyőcsele, majd lövése után a labda szintúgy súrolta a lécet. Azonban tény, hogy Király Gábor lényegében tétlenül szemlélte végig az első félidőt, ugyanakkor Danny Coyne-nak két lövést is hárítania kellett, ami egyben mindent elárul arról, hogy mennyi izgalmat rejtett magában ez a játékrész.

Maradt így a kérdés a folytatásra, hogy a magyar válogatott ráérez-e: ez a nem túl acélos ellenfél akár verhető is lehet.
Merthogy ez a szorgalmas, de igen szürke futballt produkáló hazai csapat igenis legyőzhetőnek látszott, de ehhez a korábbiak során látottaknál több bátorságra és határozottságra lett volna szükség. Hamar kiderült, a szándék megvolt a játékosokban, kezdeményezőbben futballoztak, ám az igazi átütőerő, magabiztosság és merészség hiányzott belőlük. Továbbra is a minél tökéletesebb biztonság tűnt a legfontosabbnak, ami lényegében meg is valósult, hiszen Király Gábornak a meccs nagy részében legfeljebb csak hazaadásokat kellett "hárítania", ám az ellenfél kapujára a magyar támadók sem voltak veszélyesebbek.
Aztán következett a 64. perc, amikor a sorfal alatt Craig Bellamy - ahogy pestiesen mondani szokás - a Kígyó térről vezetést szerzett egy szabadrúgásból, ami azt jelentette, hogy bár tényleg kiválóan eltalálta a labdát, a házigazda a semmiből szerzett vezetést, amit kicsit mi adtunk neki ajándékba.
Lothar Matthäus azonnal lépett is: a védők között egyedül zömmel reménytelenül küzdő Torghelle Sándor mellé beküldte Kovács Pétert a hasznosan futballozó Lipcsei Péter helyére, Korsós Györgyöt pedig Rósa Dénes váltotta, jelezve ezzel, hogy hátrányban már elsődleges céllá vált a gólszerzés.
A meccs vége aztán még borzongatóbbra sikeredett: egy parádés összejáték után Craig Bellamy kilépett, majd éles szögből kapura lőtt, és tegnap este nem állt a szerencse Király Gábor mellett, hiszen a labda a lába között vánszorgott be a gólvonal mögé. Mondhatnánk, a walesi csatár egymaga nyerte meg csapatának a meccset.
No, igen, ő ezért meg is tett mindent: futballozott… ---- 15. perc: Gera gyorsan elvégzett szabadrúgása után Hajnal a balösszekötő helyéről, 25 méterről jobbal vette célba a házigazdák kapuját, ám középkezdés helyett szöglettel folytatódott a játék: Coyne az alapvonalon túlra paskolta a labdát.
19. perc: Ricketts tekert középre a bal szélről, átadása Fletchert találta jó helyzetben, azonban a walesi játékos nem találta el jól a labdát - sőt kis híján bedobás következett…
40. perc: Előbb a walesieknek volt szerencséjük, majd nekünk, amikor Earnshaw passza után a menteni igyekvő Hajnal lábáról pattant a labda Robinson elé, hogy aztán a hazaiak támadója 12 méterről, ballal a bal oldali kapufát találja telibe.
43. perc: Egy egy - már ami a kapufák számát illeti. Történt, hogy Huszti szabadrúgását követően Gera elé került a labda, aki a házigazdák 16-osán belül egy esernyőcsellel becsapta Fletchert, majd a jobbösszekötő helyéről, kilenc méterről jobbal lőtt, a labda a lécről pattant az alapvonalon túlra.
61. perc: Leandro indult meg a hazai térfél közepén, és bár még tovább mehetett volna, jó 28 méterről kapura lőtt: a fű alatt suhanó labda azonban éppen a balra dőlő Coyne kezében landolt.
64. perc: Juhász ölelgette meg kissé erőszakosan a jó két fejjel alacsonyabb Earnshaw-t 25 méterre a magyar kaputól. A szabadrúgásból Bellamy lőtte jó erővel, jobb külsővel el a labdát, amely megkerülte a sorfalat, és Király Gábor bal keze felé tartott - bár a magyar kapus háríthatott volna, egy ütemmel elkésett, és így a labda a karja alatt a kapu közepébe került. Ez bizony potyagól volt.
1-0
73. perc: Gera egy jó csellel tört be a 16-os bal oldalánál, élesen keresztbe lőtte a labdát, amelyet Kovács Péter ugyan nem ért volna el, de Collins igen - balszerencsére a becsúszó walesi játékos lábáról néhány méterre kapu mellé pattant.
74. perc: Huszti jobbról ívelte középre a labdát, az angol edzéseken edződő Torghelle el is nyomta szépen védőit, és magasra emelkedve kilenc méterről épphogy a jobb alsó sarok mellé fejelt - ha kapura tart a labda, a hirtelen másfél métert nyúló Coyne már nem érte volna el.
80. perc: Bellamy tolta a labdát a magyar térfél közepén keresztbe mozgó Davieshez, aki csodálatosan, sarokkal tette vissza társa elé azt. Bellamy jó húszméteres sprint után jobbra sodródva, nyolc méterről, jobbal kapura lőtt: a labda a szöget zárni próbáló Király lába között ugyan lelassult, de még így is átcsorgott a gólvonalon.
2-0
82. perc: A felszabadítani akaró Király a tizenhatos vonalán álló Bellamyhoz passzolt, aki egy csellel átvergődött a magyar kapuson, ám nagyon balra sodródott, és hiába csavarta hét méterről a bal alsó sarok felé a labdát, a viszszafutó Leandro menteni tudott.

Fény és árnyék

Hihetetlenül barátságosak voltak a házigazdák. Nemcsak a magyar himnuszt tapsolták meg, hanem később, amikor Gerá Zoltánék bemutattak egy-egy szebb megoldást, akkor is elismerően verték össze a tenyerüket. Talán furcsán hangzik, de tényleg jó volt magyarnak lenni Cardiffban, még az üzletekben is kaptunk néhány jó szót, amikor kiderült, honnan jöttünk.

Az irigylésre méltóan gyönyörű Millennium-stadionban még csak negyedház sem volt, így csupán elképzelni tudtuk, milyen hangulatban játszhatják itt például az angol FA-kupa döntőjét. A kevés nézőnek csupán egyik magyarázata, hogy ebben az országban népszerűbb a rögbi, az is közrejátszott, hogy Ryan Giggs és Robbie Savage, a két legnépszerűbb walesi labdarúgó nem játszhatott. ---- Király Gábornak nem ez volt az élete meccse: Craig Bellamy szabadrúgásánál hatalmasat hibázott, és ez elbizonytalanította a folytatásra.
A védelem két szélén, Gyepes Gábor és Juhász Roland teljesítményén érződött, hogy klubcsapatukkal a felkészülés közepén járnak, különösen az MTK védőjének az oldalán futott több veszélyes walesi akció. A hátsó alakzat tengelyében Dragóner Attilának a rombolásnál sokkal többre nem futotta az erejéből.
A középpálya jobb oldalán Bodnár László nem tudta érvényre juttatni az átlagon felüli rúgótechnikáját, a mellette szereplő Korsós György igyekezett nagy területet bejátszani, Lipcsei Péter pedig néhány jó ütemű közbelépéssel vétette észre magát. Hajnal Tamás nagy területen, aktívan futballozott, két lövése is komoly veszélyt jelentett a hazai kapura. Huszti Szabolcs egy-egy megindulással a védelem mögé tudott keveredni, védekezésben azonban kevésbé volt harcos.
A támadással megbízott futballisták közül ezúttal is Gera Zoltán néhány csele jelentette a meccs nézőjének az esztétikai élményt, az átemelős csele után a lövése gólt érdemelt volna. Torghelle Sándor egyetlen remek fejesen kívül nem tudott helyzetbe kerülni, becsülettel futott a labdaszerzés reményében - a védők gyűrűjében esélytelenül.