Thaiföldi ingyenduda és taps Matthäusnak

Az emberek az 1999-es kupáról nosztalgiázik, amikor itt voltak a brazilok, Rivaldóval és Robert Carlosszal. Az időjárás kellemes, Bangkokban mostanában nappal 30-31 fok, míg éjszaka 18-19 fok van, melyet hidegnek titulálnak és a Bangkok Post című napilap képi kommentárja ehhez az időjáráshoz egy sapkával és sállal "felfegyverkezett" férfi…

A thai-észt találkozó elején érkeztünk a stadionba, hárman magyarok. A meccs inkább emlékeztetett zártkapus találkozóra, mint a Király-kupa elődöntőjére. Szotyi nem volt, helyette sült virslit, füstölt tintahalat és persze üdítőt, sört vehetett az ember magához. Üdítőt üvegesen is árultak, hiszen itt nincsen futballhuliganizmus: még a lelátót és a pályát elválasztó kapu is nyitva volt, tehát itt barmikor bárki berohanhatott volna a zöld gyepre! Nem sokan lehettünk, mindössze néhány százan. A thai drukkerek "nemzetközien" szurkoltak csapatuknak: "Thailand Oh, Thailand Oh, Thailand Oh Oh", mely rigmusokat hangulatfelelősök diktálták. A találkozó legérdekesebb kérdése az volt, hogy a lelátókon illegálisan áruló egyéneket elkapja-e a rendőr, vagy sem. Végül a 0-0-s végeredményt követően a thai csapat tizenegyespárbajban diadalmaskodott, az árusok pedig elfutottak.

A mieink találkozója sem múlt el rendkívüli esemény nélkül: az egyik dudaárus berohant a kijelző alatti szektorrészre és ingyendudákat osztogatott, mint ahogy a cukrosbácsik adják az első adagot. A legnagyobb tapsot viszont Lothar Matthäus szövetségi kapitány kapta, amikor a második félidőben a pályáról lecsorgó labdát visszaküldte a játéktérre. Ami azonban nem tetszett: ha három magyar rekedtre ordítja magát, magyar zászlót lenget, akkor miért nem jut eszébe egyetlen magyar játékosnak sem, hogy a meccs végén megköszönje a szurkolást, vagy legalább kiintsen?