Csatárok nélkül Thaiföldön sem megy

Ha valaki azt hitte volna, hogy Lothar Matthäus válogatottja afféle vajaskenyér-túrára utazott el Thaiföldre, az bizony téved: a szövetségi kapitány nemhogy hétfőn, a bangkoki landolás délutánján, hanem még a Szlovákia elleni találkozó délelőttjén is komoly edzést vezényelt a társulatnak. Alaposan megizzadt a Norvégiában profiskodó Kovács Péter kivételével a hazai bajnokságban szereplőkkel telizsúfolt csapat: a 30 Celsius-fokos meleg mellett a felettébb magas páratartalom okán is volt mód a trikók csavargatására. A foglalkozáson - amint arról a válogatott sajtófőnöke, Ganczer Gábor beszámolt, és aki e mérkőzés tudósításának elkészítésében is segédkezett - a labdatartást és a pontrúgásokat gyakoroltatta a szakvezető, aki aztán az ebédet követő taktikai értekezleten kihirdette a 35. Király-kupa elődöntőjében pályára lépő tizenegyet: Kriston Attila, Vadócz Krisztián és Vanczák Vilmos élete első válogatottságára készülhetett.

A magyar együttes úgy kezdte az összecsapást, ahogy azt Lothar Matthäus ígérte: a négy hátvéd előtt további két szűrő szerepelt, miközben a góllövés elsősorban a három támadó középpályás, valamint az egy szem csatár feladata lett volna. A német szakember taktikája úgy festett: magabiztos védekezéssel kell labdát szerezni, majd olyan ellencsapásokat vezetni, amelyek lehetőleg góllal végződnek. És tessék, az első félidőben három komoly lehetősége is adódott a magyar gárdának, fájdalom, egyik helyzetből sem lett gól (holott azt a ziccert, amit Kovács Péter kihagyott, nagyobb bravúr volt elpackázni, mint értékesíteni).
Külön bekezdést érdemel Vincze Ottó produkciója: a csapatkapitányi karszalagot viselő futballista nemhogy nagy lelkesedéssel, hanem - ezen a szinten - remekül játszott. Cselei szinte egytől egyig beváltak, átadásai legtöbbször jó helyre mentek, ráadásul akadt egy olyan lökete, amely után maximum három centiméterrel szállt fölé a labda. Igaz, a túloldalon talán még ennyi sem hiányzott a rivális találatához: Stanislav Sesták kísérletét követően a hatalmas védést bemutató Vlaszák Géza is bizonyította, hogy mestere a mentési akcióknak. Mellesleg a 41. percben jártunk a kapus első hárításakor, vagyis összességében nem lehetett panasz a magyar csapatra.

Csupán egyvalami hiányzott ekkor, de az nagyon: a gól…
Nos, sokáig arra sem kellett várni, igaz, amikor az imént a találatot hiányoltuk, nem a szlovákok vezető góljára gondoltunk… Egy percen belül semmissé válhatott volna vetélytárs előnye, csakhogy megint Kovács Péter előtt nyílt ajtó-ablak helyzet… Lothar Matthäus cserékkel igyekezett javítani csapata játékán, s kétségtelen, Kerekes Zsombor és Koplárovics Béla beállításával aktívabb lett a válogatott. Lehetőségekből nem is volt hiány, ám vagy a támadók választottak rossz megoldást, vagy Ivan Trabalik védett.
Ezek után sok jót nem is lehet elmondani erről a meccsről: Magyarország vereséget szenvedett Szlovákiától, így - bár a tornagyőzelem volt a célja - csupán a harmadik helyért küzdhet csütörtökön Észtország ellen. A kedden látottak alapján az sem ígérkezik könnyű mérkőzésnek…

A másik elődöntőben: Thaiföld-Észtország 0-0, 11-esekkel 4-3 ---- 19. perc: Vincze Ottó a balösszekötő helyén, a büntetőterületen belül remekül iramodott meg. Az alapvonal közelében Borbély mellett csinált egy lövőcselt, és bár kapura lőhetett volna, ő a visszapasszt választotta. Az átadás ideálisnak tűnt, ám az érkező Vadócz elengedte maga mellett a labdát, így odalett a lehetőség…
29. perc: Kovács Péter a jobbösszekötő helyén elment Durica mellett, egy megkerülős csellel becsapta Sninskyt, majd 17 méterről, jobb lábbal, hatalmas helyzetben a kapuból későn kifutó Trabalik mellett a kapu fölé lőtte a labdát.
33. perc: Rósa Henrik bedobását követően Vincze Ottó kapta a labdát a balösszekötő helyén. A középpályás egy átvétel után 27 méterről, jobb lábbal kapura lőtt - a labda a bal felső sarok felett hagyta el a játékteret.
35. perc: Vincze passzát követően Vadócz lépett ki középen, 16 méterről lőtt, de Cisovsky blokkolta a labdát. Nem szabadult fel a szlovákok kapuja, a labda Kovács Péterről visszapattant Simek elé, aki 16 méterről, jobb lábbal a jobb sarok mellé lőtt.
42. perc: Barcík a jobb oldalról, a 16-os magasságából adott középre, az érkező Sesták előrenyújtott lábbal, hat méterről kapura továbbította a labdát, Vlaszák hatalmas bravúrral, a jobb oldali kapufa segítségével mentett.
48. perc: A magyar térfél közepéről, a bal oldalról Borbély jobb külsővel indította Porázikot, a cserejátékos az öt és feles sarkáról, jobb lábbal Vlaszák felett a bal sarokba emelte a labdát.
0-1
50. perc: Rósa Henrik labdájával Kovács Péter került nagy helyzetbe középen, azonban a tizenhatos vonaláról leadott jobblábas lövésébe Sninsky bele tudott lépni. A labda visszapattant a magyar támadóhoz, ám abban a pillanatban, amint Trabalik kapus mellett jobbra tolta azt, a visszafutó Had szögletre tudott menteni.
74. perc: Tóth Balázs a kezdőkörből indtotta Kerekest, a támadó a büntetőterületen belül mellel átvette a labdát, majd azt egy pattanás után hét méterről, jobb lábbal a kifutó kapus felett a kapu fölé emelt.
78. perc: Vanczák a bal oldalról jobb lábbal ívelt középre, Kerekes pedig hét méterről a bal kapufa mellé csúsztatta a labdát.
82. perc: Koplárovics jobb oldali szöglete után Juhász középre fejelte a labdát, Ján Durica ugyancsak fejjel röviden mentett, Vincze Ottó pedig 18 méterről, jobb lábbal, kapásból alig lőtte a labdát a jobb kapufa mellé. ---- Hosszú utazás után jó meccset játszottunk, de a kapu előtt nem voltunk elég frissek. Sok helyzetet dolgoztunk ki, ám a párharcok során többször fölénk kerekedtek a szlovákok.
Lothar Matthäus, a magyarok szövetségi kapitánya

A magyar csapat játszott jobban, több lehetősége akadt, ám most részünkről elég volt egy gól is ahhoz, hogy győzzünk. Örülök, hogy jó néhány fiatal játékosomnak lehetőséget adhattam.
Dusan Galis, a szlovákok szövetségi kapitánya


Játékvezető értékelése
Játékvezető: Prayoon Veeraapol (8). Barátságos környezetben különösebb nehézség nélkül dirigált.
Asszisztensek: Kithuang Apichort, Tongsuwimon Surasal (mindhárom thaiföldi)


Fény és árnyék
+++ A 35. Király-kupát rendezik az idén, természetesen a 77. születésnapját most ünneplő Bhumibol Adulyadej tiszteletére. A thaiföldi uralkodó állítólag imádja a labdarúgást, nem meglepő, hogy évről évre tető alá hozzák ezt a sorozatot. Hazája válogatottja mindenesetre egy ajándékkal már meglepte a derék királyt: az elődöntőben legyűrte Észtországot.

--- Úgy tetszik, őfelségén kívül azért nem sok thaiföldit hozott lázba a Magyarország- Szlovákia találkozó… A Nemzeti Stadionban ugyanis roppant kevesen voltak kíváncsiak a második elődöntőre, ha azt írjuk, hogy ezernél többen foglaltak helyet a lelátón, akkor már túlzunk. Az más kérdés, hogy így az otthon megszokott hangulatban futballozhattak a mieink… ---- A kapuban Vlaszák Géza a gólról nem tehetett, együtt élt a játékkal, az első játékrészben pedig bravúrral hárította Sesták lövését. Kriston Attila a védelem jobb oldalán igyekezett aktív lenni, többször vállalkozott felfutásra, a passzoknál azonban többször tévedett. Stark Péterre várt a feladat, hogy a védelmet irányítsa, és noha nagyot nem hibázott, igazán emlékezeteset sem alkotott. Juhász Roland többnyire megnyerte a párharcokat, azonban az első félidőben volt egy hatalmas hibája, ami miatt majdnem gólt kapott a csapat. Vanczák Vilmos oldalán a szlovákok kevésbé voltak hatékonyak, és ez az Újpest védőjének is az érdeme. Tóth Balázs a középpályán a szűrő szerepében sokat volt játékban, akadt egy kiugratása, amely után Kerekes kis híján gólt szerzett. Vadócz Krisztián bemutatkozása szürkére sikeredett, az első félidőben hatalmas helyzetben nem vállalta el a lövést. Simek Péter nem sokat kamatoztatott a gyorsaságából, ritkán tudott az ellenfél védelme mögé kerülni. Rósa Henriknek voltak felvillanásai, ám olykor túlzottan kivonta magát a játékból. Vincze Ottó nyújtotta a legjobb teljesítményt, igazolta beválogatásának jogosságát. Kovács Péter többször is helyzetbe került, ám azokat kivétel nélkül elhibázta… A csereként pályára lépő labdarúgók közül Kerekes Zsombor nyújtotta a legjobb teljesítményt, a kapu előtt azonban nem volt szerencséje, Nikolov Balázs, Koplárovics Béla, Rajczi Péter és Waltner Róbert pedig elkönyvelhetett egy-egy válogatottságot.