Nagy akadályokat kell átlépni

Szombaton este Zágrábban Horvátország ellen kezdi meg a 8. csoportban a világbajnoki selejtezősorozatot a magyar labdarúgó-válogatott. A mérkőzésig szinte óráról órára követjük, mi történik a nemzeti csapatnál.

Az 1. nap krónikája

8.00 Az ébresztőt követően az első közös reggelit nem az eddig megszokott Thermal, hanem a száz méterrel odébb felhúzott Grand Hotelben fogyasztotta el a csapat. Rossz szájízzel csak Polonkai Attila állt fel az asztaltól, mivel ő sérülése miatt kénytelen volt elköszönni a többiektől.

9.45 A csapatot szállító autóbusz az újpesti Vízművek-pályán parkolt le. Lothar Matthäus ezt követően 120 perces edzést vezényelt a csapatnak, és a játékosok meglehetősen izzadtan tértek vissza a szállóba. Éppen annyi idejük maradt, hogy az ebéd előtt letusoljanak.

13.30 Miközben a Béla-teremben sajtótájékoztatót tartott a kapitány, addig jó néhány játékos odakint válaszolgatott a két részre szakadt újságírók kérdéseire. Időközben befutott a horvát zsurnaliszták kéttagú delegációja is, a Sportske Novosti riporterei rögvest jelezték, Király Gáborral kezdve Gera Zoltánon és Huszti Szabolcson keresztül Szabics Imrén át mindenkivel szeretnének beszélni.

17.00 A sütemények, a kávék, illetve az Angliában légióskodók által elővarázsolt teák elfogyasztása után ismét edzés várt a csapatra. A menetrend ismert: fel a buszra, el a Vízművek-pályáig, le a buszról, tréning, fel a buszra, vissza a szállodáig, le a buszról, majd fel a lépcsőn és lezuhanyzás.

20.00 A játékosok egy német úr meghívásának tettek eleget: Lothar Matthäus egy budapesti étterembe invitálta az együttest. Az induláskor csupán az volt biztos, hogy nem a Horvát éttermet keresi fel a társaság… ---- "A magyar válogatott kapujában: Király Gábor" - érdemes fogadást kötni arra, hogy ez a mondat felhangzik majd a nemzeti együttes szombati, Horvátország, illetve a szerdai, Izland elleni világbajnoki selejtezője előtt. Emígyen a Grand Hotel egyik kényelmes karosszékébe lehuppanva mindjárt azt kérdeztük az 50. (és 51.) válogatottsága előtt álló futballistától, milyen érzés Magyarország első számú kapusának lenni?
- Azt sosem merném kijelenteni, hogy én vagyok az első - érkezett azonnal a válasz. - Azt viszont örömmel mondhatom, hogy a posztunkon mindig is a bőség zavarával küszködhet a mindenkori kapitány; csupán az a baj, hogy a számos kiváló kapus közül egyszerre csak egy védhet. Szerencse, hogy nem nekem kell választanom…
- Azért megkönnyíti Lothar Matthäus dolgát: Németországban és Skóciában is úgy teljesített, hogy a szakvezetőnek egy rossz szava sem lehetett.
- Számomra fontosabb, hogy a srácok a helyén kezelik a két idegenbeli sikert… Mosolyogva hallgattam, hogy a glasgow-i mérkőzés lefújását követően a zuhany alatt álló fiatalok arról beszéltek, hogy jó-jó, megvertük a skótokat, de figyeljünk oda, mert a horvátok ellen még nehezebb feladat vár ránk. Mosolyogtam, igen, hiszen jó volt őket hallani.

- Horvátország előtt Anglia: megszokta már a szigetországi környezetet?
- A közlekedéssel akadt némi gondom: eleinte nem tudtam merre kapjam a fejem, amikor leléptem a járdáról. Ezt aztán úgy oldottam meg, hogy gyorsan átszaladtam az úttesten… A múlt héten már otthon éreztem magam a Crystal Palace-nál. Vetődtem egy labdára, és úgy tápászkodtam fel, hogy már nem volt bennem az addig meglévő görcsös feszültség.
- Amiatt sem aggódik, hogy egyelőre a kispadon ül?
- Nem. A kapuskollégámat, Julian Speronit jóval hamarabb szerződtette a klub, ő, velem ellentétben, végigcsinálta a felkészülést. Nem izgulok, mert tudom, eljön még az én időm.
- Most kívánjuk azt, hogy a szombat már csak önről szóljon?
- Inkább azt kívánják, hogy a válogatott olyan tisztességesen játsszon, mint tette azt a legutóbbi két alkalommal. Ha látom majd az együttesen azt az alázatot, amely mostanság jellemezte, és ha "meghalunk" a pályán, akkor, de csakis akkor, elfogadom a vereséget is.
- Szóval, jobb, ha a vereség gondolatával is eljátszunk?
- Benne van a pakliban, mint a futballban mindig. Ugyanakkor minden erőnkkel azon leszünk, hogy megismétlődjön az a jelenet, amely korábban a Hertha öltözőjében játszódott le: a csocsópartit követően két horvát csapattársam, Niko Kovac és Josip Simunuc is gratulált nekem… ---- Hogy a horvát U21-es válogatott legyőzése még saját pályáján sem lehetetlen feladat, az két héttel ezelőtt bebizonyosodott: Izrael korosztályos együttese Varasdon 2-0-ra verte a közelmúlt remek labdarúgója, Slaven Bilic által irányított csapatot. Az összecsapást Róth Antal szövetségi edző kérésére megtekintette Egervári Sándor, és tapasztalatait megosztotta a Dunavarsányban edzőtáborozó futballistákkal, valamint a szakmai stáb tagjaival. A végeredmény sima vendégsikert sejtet, a találkozó összképe azért nem azt mutatta, hogy a házigazda alárendelt szerepet játszott volna, és minden csapatrészükben akad olyan labdarúgó, akire figyelni kell.
Ugyan a dunavarsányi edzőtáborban tartózkodik az Újpest védője, Vanczák Vilmos, és a ZTE középpályása, Józsi György is, ám mindketten sérültek, és szinte bizonyos, hogy egyikük sem léphet pályára a pénteki Európa-bajnoki selejtezőn. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy bár Juhász Roland és Huszti Szabolcs az életkora alapján még játszhatna az U21-es gárdában, mindketten már az A-kerettel készülnek a Horvátország elleni mérkőzésre. Ha ehhez még hozzá tesszük azt, hogy Czvitkovics Péter műtött talpközépcsontja megsérült a keddi gyakorláson, akkor elmondható, Róth Antal van gondja. A problémák ellenére természetesen bizakodó a hangulat, és hogy a keret se fogyjon el, a REAC védője, Horváth Gábor is utólagos meghívót kapott. ---- "Szobatársamtól, Király Gábortól majd megkérdem: tudom, hogy a szíve csücske a szombathelyi sportlétesítménye, de kíváncsi volnék, mennyire megy jól a bolt, megérte-e annyi pénzt és energiát belefektetni? Ha netán nem kifizetődő az üzlet, vagy megszorult volna, ezennel felajánlom, hogy szívesen kölcsönadok neki…

Rabóczki Balázs, a dán Köbenhavn kapusának - aki végre megkapta a hőn áhított válogatott meghívót - baráti csipkelődése