Fohász a játékos lelki üdvéért

Honfitársunk halálhíre már réges régen átlépett Portugália határán. Hétfőn este az Amszterdamból jókora késéssel elinduló lisszaboni járatra várakozók között megannyi külföldi – nem portugál – figyelte a beszállókapunál elhelyezett tv-készüléket, amelyen a világ legnagyobb kábeltelevíziós társasága, a CNN adott hírt, immár nem először Fehér Miklós tragédiájáról. "Túl fiatal volt, hogy elmenjen" – jegyezte meg egy utas angolul, mire több helyütt spontán beszélgetések kezdődtek a magyar labdarúgó szomorú sorsával kapcsolatban.
A portugál fővárosban aztán kiderült, szinte nincs is más téma, mint a 24 éves csatár halála. A repülőtérről mintegy tíz perc taxival az út az Új-Katedrálisig, és ez idő alatt a sofőr által végigfuttatott összes rádióállomás Fehér Miklósról (Mikiről) beszélt, miként maga a fuvarozó is, aki kijelentette, hogy Benfica-szurkoló lévén a saját tragédiájaként is éli meg a történteket.
Ekkor már sejteni lehetett, hogy a nagy becsben tartott, és a szinte az összes szurkoló által kedvelt játékos halála nagyon mélyen megérintette az ittenieket. Az impozáns stadionhoz közeledve egyre több, sálba, mezbe öltözött embert lehetett látni, pedig már bőven elmúlt éjfél. A létesítményhez vezető egyik aluljáró előtt botlottunk az első kegyhelyre: mécsesek, üzenetek, sálak, pólók és rengeteg Fehér Miklós-kép kapott helyet az egyik sarokban. Az átjárót sűrű füst lengte be egy szintén Benfica-sálat viselő gesztenyeárus jóvoltából, az átláthatatlan meszszeségből egyre-másra bukkantak elő szomorú arcú szimpatizánsok, akik közül sokan a Benfica örök riválisainak, az FC Portónak (Fehér korábbi csapatának) és a Sportingnak a relikviáit viselték magukon.
A stadion főbejárata előtt végeláthatatlan sor kígyózott.
A megannyi kisebb emlékhely között piros, zöld és kék színekben felvonuló, úgymond hétköznapi körülmények között egymással nehezen kijövő drukkerek azonban egyetlen hangos szó vagy megjegyzés nélkül vártak türelmesen arra, hogy az esőzés elől bemenekülve elhaladhassanak Miki koporsója előtt. A Benfica vezetősége nagylelkűen kinyitotta a stadion kapuit, így azok közül, akik már lerótták kegyeletüket, helyet foglalhattak az alsó szektorok székein, avagy azok között, és a gyepszőnyeg közepén elhelyezett emlékhely felé fordulva imádkozhattak honfitársunkért.
A ravatalt a főbejáratnál helyezték el: a klub jelképe, egy hatalmas, szárnyait széttáró sast formáló szobor előtt négy örökmécsestől ölelve kapott helyet a koporsó, amely azonban már nem látható a rá helyezett koszorú, virág, sál és mez erdejétől. A ravatal mellett egy emlékkönyvbe írhattak a megemlékezők, akik közül egy, szinte, az egész oldalt betöltő üzenetet hagyott maga után: "Hajrá, magyarok!" A koporsó mellett is találni magyar nyelvű megemlékezéseket, az egyikre a következő üzenet volt ráírva: "Nyugodjék békében!"

A koszorúk rengetegében már nemcsak az örök rivális klubok sálait lehetett felfedezni, a Braga, a Salgueiros (Fehér Miklós egykori egyesületei), de még a Belenenses emblémája is helyet kapott a kegyhelynél. Külön helyen álltak a Portugáliában igen jól szervezett szurkolói csoportok emléktárgyai. Fehér Miklós a Benfica legnagyobb ultracsoportjának, a Diabos Vernelhosnak a 3041-es számú tagja volt, így nem véletlen, hogy a szimpatizánsok egy hatalmas, a csoport monogramjával ellátott koszorút helyeztek a koporsó mögé. Ezek után az sem volt meglepő, hogy a Portót buzdító Super Dragues is elhelyezett egy saját koszorút, de amire maguk a portugálok sem számítottak, hogy a Sporting ultrái (Juventude Leonina) is jelt adtak megrendülésüknek egy koszorú és egy emlékplakett formájában.
És éppen ez az az egység, amiért Portugália hálás a magyar fiúnak, a szurkolók mellett ugyanis a klubok is egymás kebelére borultak. A legfelemelőbb pillanat talán az volt, amikor Luis Filipe Vieira, a Benfica első embere és Dias da Cunha, a Sporting elnöke könnyes szemekkel egymás nyakába borult. Történt mindez azután, hogy a két egyesület legutóbbi derbijén a vendég zöld-fehérek vezetősége nem tette tiszteletét a Benfica otthonában a "felek közt meglévő kibékíthetetlen ellentét" miatt.
A ravatalhoz hétfő este óta folyamatosan érkeznek a megemlékezők, miközben a Benfica elnöksége legfeljebb pillanatokra megy el a helyszínről, ugyanis a hivatalos vendégek (itt járt szinte a teljes élvonal, a portugál kormány és az önkormányzatok képviselői) szinte percről percre futnak be a kegyhelyre.
Itt most a legtöbbször visszaköszönő fotón Miki szerepel, pillanatokkal azelőtt, hogy összeesett volna a Guimaraes elleni mérkőzésen.
Akkor is mosolygott.
Az volt az utolsó mosolya.
"Mosollyal érkeztél, egy másikkal távoztál" – írta valaki az emlékkönyvbe…