Nagy tragédiák a futballpályákon

Halál a hazai gyepen…
1968-ban Kiss Lászlót, 1970-ben Szucsányi Andrást a villám csapta agyon, 1978-ban pedig a Spartacus kapusa, Staller Tamás egy védés után maradt a földön.
Igazán szörnyű év volt 1993, mert előbb a Rákospalota futballistája, Kovács Gábor hunyt el mérkőzés közben, majd az oroszok elleni Eb-selejtezőre készülő válogatott kapusa, Zsiborás Gábor esett össze az edzésen. Egy későbbi válogatott focistának, Dárdai Pálnak az öccse, Balázs halt meg 2002-ben egy felkészülési találkozón, tavaly pedig a BLASZ IV-es Józsefváros kapusa, Lapath Iván vesztette életét egy ütközés után. És ezek csak azok az esetek, amelyeket ismerünk – mert az alsóbb szintű, amatőrosztályokban, vagy akár kispályás bajnokságokban sok-sok sporttember halt értelmetlen halált.

… és külföldi arénákban
A határokon túl sok futballista szenvedett tragikus halált a futbalpályákon. Az ismertebbek közül megemlíthetjük a perugiai Renato Curi nevét, aki 1977-ben a Juventus elleni meccsen esett össze, tíz évvel később pedig az 1998-as világbajnok francia Emmanuel Petit 20 éves öccse hunyt el egy meccsen. A nigériai Samuel Okwaraji 1989-ben az Angola elleni vb-selejtezőn rogyott a földre, halálát a megnagyobbodott szíve okozta.
A legnagyobb megdöbbenést kiváltó tragédia Marc-Vivien Foé tavalyi halála volt, aki a Konföderációs Kupa elődöntőjében sok millió tévénéző szeme láttára hunyt el.