Kétségbeesett telefonhívások

Bicskei Bertalan (a válogatott korábbi szövetségi kapitánya): – Az egész családot sokkolták azok a képek, amelyeket hajnalban láttunk a televízióban. Több emlék is felvillant előttem. Először is az, hogy tizenhét évesen szerepelt először a győri együttesben, amikor én voltam a szakmai igazgató. Aztán a válogatott, főleg a Litvánia elleni idegenbeli mérkőzés, amelyen három gólt szerzett, azt sosem felejtem el. Láttam magam előtt a szüleit, akikkel nagyon sokat tárgyaltunk a győri időkben, hiszen Miklós akkor még nem volt nagykorú, mindenképpen kellett mellé a család a megbeszéléseken. Az édesanyja arca villant elém élesen, nem tudom, hogy teszi majd túl magát ezen a tragédián… Tavaly, amikor a kameruni Marc-Vivien Foé vagy előtte Dárdai Balázs hunyt el a pályán, akkor felerősödtek a hangok, hogy szigorítsák meg az orvosi ellenőrzéseket, de ezek mindig elhalkulnak. A FIFA és az UEFA egyre jobban megszigorítja az edzőkre és a klubokra vonatkozó szabályokat, de arról nem tudok, hogy a játékosok egészségét egyre komolyabban védenék.

Buzsáky Ákos (az Académica középpályása): – Nem tudom megérteni, mindez miért és hogyan történhet meg egy életerős, huszonnégy éves fiatalemberrel. Teljesen megráztak a történtek, annál is inkább, mert élő adásban néztem a tévében Miklós utolsó mérkőzését. Hihetetlen, az egyik pillanatban még mosolygott, aztán csak azt láttam, hogy összeesett. Akkor már sejtettem, hogy nagy a baj, hiszen a kamerák mutatták, ahogy rögtön ott a helyszínen megpróbálják újraéleszteni. Nem is tudom miért, de rögtön megpróbáltam felhívni Miki mobilját, de természetesen azon nem érhettem el… Nem sokkal később éppen az ő telefonjáról hívott fel a Benfica kapusa, és mondta, hogy Miki nagyon rossz állapotban van, de pontosat akkor még – a hírzárlat miatt – ő sem tudott mit mondani, csupán annyit tett még hozzá, hogy ők már imádkoznak Mikiért… A klubomnál mindenáron kiharcolom majd, hogy hazaengedjenek a temetésre, hiszen ott akarok lenni az utolsó útján. Amikor Portóba érkeztem, éppen Miki korábbi lakásában laktam, ráadásul sokat segített a beilleszkedésben is. Nemrég még arról beszélgettünk, hogy az első szabadnapunkon összefutunk egymással. Hihetetlen, hogy erre már nem kerülhet sor…

Farkas Balázs (az Újpest válogatott középpályása): – Egy olyan embert veszítettem el, akivel együtt jártam iskolába, együtt kezdtünk el futballozni, a mai napig tartottuk a kapcsolatot, vagyis egy igaz barátom ment el. Amikor hétfőn reggel édesanyám felébresztett a hírrel, egyszerűen nem hittem a fülemnek. A családaink is jó viszonyban voltak, a szüleink is tartották a kapcsolatot. A déli híradóban láttam a képeket az eseményekről. Miklós mosolygott, semmi nem utalt arra, hogy másodpercekkel később tragédia történik majd… Rengeteg közös emlékünk van, az első labdaérintéstől a különböző korosztályos együtteseken át egészen a felnőttválogatottig. Sok torna jut eszembe, amelyeken szinte mindig ő volt a gólkirály, nagyszerű játékos volt. Az egész futballtársadalom veszített a halálával, és azt hiszem, hogy el kell gondolkodnia mindenkinek azon, hogy miért fordul elő egyre gyakrabban halál a pályán. Abban biztos lehet mindenki, hogy Miki életvitele igazi sportemberhez méltó volt, vagyis semmi nem idézhette elő ezt a tragédiát.

Horváth Gábor (a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének főtitkára): – Itt lenne az ideje szigorúbbá tenni az orvosi vizsgálatokat, ha nem akarjuk, hogy az ilyen jellegű tragédiák újra meg újra megtörténjenek. Az már biztos, hogy a szezon végén Miklós barátainak, pályatársainak részvételével rendezünk majd egy emléktornát. Az sem kizárt, hogy a Benficával együttműködve szervezzük majd meg ezt a mérkőzést.

Kovács Péter (a Tromsö támadója): – Hétfőn reggel a norvég televízióban hallottam a borzalmas hírt. Nagyon megviselt szegény Miki halála, hiszen jól ismertem őt. Annak idején a tartalékbajnokságban és az ifik között rengeteget játszottunk egymás ellen. Emlékszem, ő az ETO-ban, én pedig az Újpestben futballoztam, és egy juniormérkőzésen a mi két-két gólunkkal lett döntetlen az eredmény. Tromsöben most egy darabig fekete karszalaggal edzek majd a tréningeken. Ez a legkevesebb, amivel Miki emlékének adózhatok.

Lisztes Krisztián (a Werder Bremen válogatott középpályása): – Lipcsei Péter hívott fel reggel telefonon, és én tőle hallottam, hogy mi történt. Nagyon nehéz felfogni ezt az egészet, teljesen lesújtott Miki halála, és most nem is találom még a szavakat…

Szabics Imre (a VfB Stuttgart válogatott csatára): – A Stuttgart internetes honlapjának készítője minden reggel SMS-ben elküldi a legfrisebb sporthíreket, és hétfőn reggel a mobilomon olvastam Miki haláláról. Először nem hittem el. Aztán gyorsan elkezdtem telefonálni, és sajnos kiderült, hogy mégis igaz a hír. Ez szörnyű tragédia. Hallottam, hogy videofelvétel is készült a borzalmas pillanatról, de én nem láttam ezeket a képeket, és lehet, hogy jobb, ha később sem nézem meg.