Ma már nem kezdő edző

"Biztos vagyok benne, hogy vezetőedzőként is megállja a helyét, úgy mint Rudi Völler, Klaus Augenthaler vagy Andreas Brehme. Csak egy jó csapatot kell találnia magának."
Franz Beckenbauer, korábbi edzője

"Érdekes ajánlatok kedvéért mindig hajlandó vagyok megváltoztatni az elveimet" – a mondat nem a közelmúltban, hanem még 2001 februárjában hangzott el Lothar Matthäus szájából, utalva arra, hogy játékos-pályafutása végeztével – alig két hónappal korábban – még úgy nyilatkozott, egy ideig távol tartja magát a futballtól. Az a bizonyos érdekes ajánlat pedig az Eintracht Frankfurt Felix Magath menesztése után megüresedett edzői pozíciója lett volna, csakhogy két bökkenő is közbejött. Egy: kapitányunknak akkoriban nem volt edzői papírja (ez, ugyebár, azóta is kíséri karrierjét). Kettő: öt nappal később már visszakozott, mondván, a gyengén szereplő Eintracht számára túl kockázatos vállalkozás lenne.
Egyvalami miatt viszont feltétlenül jól jött a hírbe hozás: ezt követően egyre több cikk jelent meg arról, mely együttesek keresik az e téren újonc "Loddart". Ausztriából már áprilisban megkeresték: a GAK elnöke, Peter Svetits látta volna szívesen a németet, aki visszautasította az ajánlatot, mondván: "…sokkal komolyabb feladatra vágyom". Néhány nappal később jöhetett volna a nagy lehetőség, hiszen a Nationalelf tiszteletbeli csapatkapitányát is megnevezték mint Berti Vogts lehetséges utódát a Bayer Leverkusen vezetőedzői posztján. "Féléves pihenő után már izgat a felelősség – ajánlgatta magát akkoriban. – Ha valaki tárgyalni akar, én készen állok. Az elmúlt fél évben néhány klubcsapattól és nemzeti szövetségtől már kaptam ajánlatot, de az igazi még nem volt köztük."
Egészen szeptember 6-ig.
Bár a Leverkusen-ügyből nem lett semmi (mint ahogyan az Inter vagy az 1860 München invitálásából sem), az említett napon főhősünk a bécsi Rapid elnökének tenyerébe csapott, és sportigazgatóként Ernst Dokupil örökébe lépett. A vezetőedző korábbi bayernes csapattársa, Günter Güttler lett, akinek egyik legnagyobb erénye, hogy már akkor megvoltak az edzősködéshez szükséges papírjai… Hogy az osztrák gárda lett volna a mesebeli ajánlat Matthäusnak? Gyanítható, ez már sokkal inkább kényszermegoldás volt, bár a 11 millió schillinges (mintegy 150 millió forintos) fizetésnek is akadt helye a 150-szeres válogatott bankszámláján. Igaz, szűzbeszéde nem erre utalt: "A fizetés másodlagos, engem most a feladat ösztönöz. Biztos vagyok benne, hogy tökéletesen illek a klubhoz, a játékosokban rengeteg tartalék rejlik, nincs szükség új igazolásokra. Ugyanakkor azt tudnia kell mindenkinek, hogy hiába áll mögöttem százötven válogatottság, én most tanuló leszek. Tanulni fogom az edzői szakma mesterfogásait."
Ami azt illeti, nem sokkal később kiderült, a tanulópénzt mind az edző, mind a csapat megfizette… Alexander Ziervogelre például bizonnyal nem szívesen emlékszik Matthäus, első mérkőzésén ugyanis nevezett labdarúgó góljával nyert a Bécsben vendégeskedő Admira. "Mindössze két napja tartózkodom itt, és nem vagyok Messiás" – jött a szakmainak nem, rutinosnak annál inkább nevezhető edzői nyilatkozat. A hónap (még mindig szeptembert írunk) végén viszont már nem kellett magyarázkodnia: a Rapid könnyed játékkal és 5–1-es győzelemmel jutott tovább az UEFA-kupában. Jegyezzük meg, az ellenfél a Partizan Beograd volt – erről az együttesről még lesz szó e fejezetben…
Lothar 2002 februárjában olyat tett, amilyet játékoskorában csak nagy ritkán: ziccert hibázott. Mert bár Ausztriában akkoriban már rengeteg konfliktusa volt, mégsem fogadta el az Aston Villa ajánlatát, pedig Birminghamben őt szerették volna John Gregory utódául. Matthäus maradt – s a téli felkészülési meccseken az akkor még Simon Tibor edzette Matáv Sopront is legyőzte 1–0-ra a csapata, aztán májusban távozott, igaz, nem önként. A Rapid története egyik legrosszabb idényén volt túl (nyolcadik hely a tízcsapatos bajnokságban), ennek ellenére a zöld-fehérek 400 ezer eurós fájdalomdíjat voltak kénytelenek leszurkolni a kirúgott trénernek. Igaz, később Matthäus – amellett, hogy kijelentette: szívesen dolgozna a Rapidnál, mondjuk sportigazgatóként – 565 ezer euróra perelte a bécsieket, állítván: nem közös megegyezéssel, hanem azonnali felmondással szakítottak vele.
Júliusban aztán jött a magyar kapcsolat: a német Bildnek nyilatkozva kapitányunk elmondta: "már háromszor találkoztunk (az MLSZ vezetőivel – a szerk.), de még nem hoztam végleges döntést, mert mások is érdeklődnek". A német aztán arról is szólt, háromszor beszélt Medgyessy Péter miniszterelnökkel, s ezt a Kicker sportmagazinban is megerősítette. Igaz, a hírt mind Berzi Sándor MLSZ-főtitkár, mind Gál J. Zoltán kormányszóvivő cáfolta – csakúgy, mint a labdarúgó-szövetség vezetői a tárgyalások tényét most, decemberben.
A kinevezés jó másfél évet csúszott, s közben történt egy s más "Loddar" körül. Előbb szóba hozták a nevét az orosz CSZKA Moszkvával, majd még egyszer odapiszkált korábbi főnökeinek ("…Készen állok az új feladatra, bízom benne, hogy az ausztriai kudarc után a következő állomáshelyemen sikeres leszek. Szeretnék edzőként is olyan sikeres lenni, mint játékosként voltam. Ehhez persze az is kell, hogy megvalósíthassam az elképzeléseimet, és a vezetők hagyjanak nyugodtan dolgozni, nem úgy, mint Bécsben…"), hogy december 22-én aláírja szerződését a Partizannál. Mi tagadás, Ljubisa Tumbakovics jó örökséget hagyott: a gárda tíz ponttal vezette hazája bajnokságát, nem csoda, hogy Matthäus nagy célokat tűzött ki: "Meggyőződésem, hogy nemzetközi sikerekre is képes ez az együttes" – mondta.
A bajnoki cím annak rendje és módja szerint meg is lett (a bemutatkozás is remekül sikerült, 1–0-s győzelem a Hajduk Rodics ellen, s ezt további nyolc siker követte zsinórban), Lothart pedig megszerette, sőt, istenítette és sztárolta Belgrád. Pedig kritikusai szerint kevés időt töltött Szerbia-Montenegró fővárosában, sokkal inkább Münchenben nevelte három gyermekét. (Apró adalék: az aláíráskor a másfél évre járó 750 ezer euró mellé korlátlan ingyenes repülési lehetőséget kapott Belgrád és München között.)
Az eddigi legnagyobb (edzői) siker augusztus 28-án érte Matthäust: a Partizan a Newcastle Unitedet búcsúztatva jutott a Bajnokok Ligája főtáblájára! További bravúrokra nem futotta, a csapat ugyanis az F-csoport negyedik, utolsó helyén végzett, így aztán a klub az UEFA-kupában sem folytathatta.
Talán ennek is köze volt ahhoz, hogy az időközben újfent megnősülő szakember búcsúzott, s december 14-én a Hotel Kempinskiben bejelentették: 2005 utolsó napjáig Lothar Matthäus irányítja majd a magyar válogatottat.
Itt pedig új fejezet kezdődik. Ha mi írhatnánk a sztorit, a tartalomjegyzékben az is szerepelne, hogy "Loddar" 2006 nyarán hazatér – mármint a németországi világbajnokságra, a magyar csapat kapitányaként…
(Vége)


Fotógaléria: