Már megint egy nagy pofon

A médiumok sem szenteltek nagy terjedelmet a meccs beharangozójának. A rigai Diena című újság még kitett magáért, mert fél oldalon foglalkozott a két válogatottal, azonban az esélyeket illetően itt is a pesszimista hang volt az uralkodó: a lap 25 százalékot adott a hazai győzelemre, 40 százalékot a döntetlenre, 35 százalékot pedig a magyar sikerre.
És ha már a szurkolókkal kezdtük.
A magyar tábornak – benne azzal a 75 esztendős Újpest-szurkoló bácsikával, aki egy kisbusz utasaként érkezett Rigába, hogy szorítson a magyar sikerért – az első félidőben bizony nagyot kellett csalódnia. De ne fussunk ennyire előre, hanem ezt a történetet folytassuk ott, hogy papíron – a tippelgetésnek megfelelően – valóban nagyobb esélye volt a magyar válogatottnak. Gellei Imre az edzésen megálmodott tizenegyet küldte pályára, míg a lett kapitány végül nem tudta szerepeltetni Andrejs Prohorenskovot, a Maccabi Tel-Aviv légiósának sérülése nem jött rendbe. Az előzetes várakozások ellenére azonban a lettek nem kezdtek unottan, a futballjukon látszott, ők lélekben nem adták fel, és bár éppen erre számított Gellei Imre kapitány, a magyar játékosok mégis csupán tíz perc erejéig tudták megvalósítani azt, amit szakvezetőjük elképzelt.
Az első tíz percben ugyanis 65:35 volt a magyar csapat javára a labdabirtoklási arány, aztán idővel ez a szám kiegyenlítődött, és a félidő lefújásakor már a hazaiak fölényét mutatta. És a lettek bizony nemcsak a passzolgatásban voltak jók, hanem az eredményesség is feléjük billentette a mérleg nyelvét. Válogatottunknak voltak biztató felvillanásai (soroljuk ide Fehér Csaba távoli lövését, és mondjuk azt, hogy a találkozó kezdetén Gera Zoltán és Szabics Imre lelkesen zárt vissza segíteni a középpályára a társaknak), azonban a nagy akarásnak végül is kifulladás lett a vége.
A csapat érthetetlen módon 25 perc játék után elfáradt.
Lőw Zsolt például annyira elkészült az erejével, hogy támadásból nem tudott visszazárni, és ez bizony végzetesnek bizonyult, ugyanis Maris Verpakovskis egy kontrából, kicselezve a teljes magyar védelmet, vezetéshez juttatta Lettországot. Ugyanezt tette egyébként Budapesten is, azonban a történelem soha nem ismétli önmagát, mint ahogy most sem, és bár Imants Bleidelis lesgyanús helyzetből talált a hálóba, a játékvezető úgy ítélte meg, a találat szabályos körülmények között született, és máris két gól volt a hazaiak előnye.
Negyvenöt perccel korábban még nem erről a szituációról álmodoztak a magyar színekért szorítók…

A gyengébb játékot nem is hagyhatta szavak és tettek nélkül Gellei Imre: a kapitány cserélt, mégpedig a kifulladó Lőw Zsolt helyett Böőr Zoltánt, a veszélytelenül mozgó Fehér Miklós helyett pedig Kenesei Krisztiánt küldte pályára.
Azonban – mondhatni – felesleges volt itt taktikázni: a cserék sem tudtak pluszt hozzátenni a játékhoz, ráadásul éppen Kenesei volt az, aki eladott egy labdát (ez pedig ezen a szinten végzetes baki), és a lettek máris elhúztak három góllal. Az eredmény tükrében mondhattuk a lelátón, hogy becsődölt a középpályás és a vonal melletti védekezés – pedig a kapitány éppen arra figyelmeztetett, hogy a valószínűleg agreszszívabb futballt játszó hazaiak ellen itt nem lehet megingani –, aktív támadójátékról nemigen beszélhettünk, és ez még akkor is így volt, ha Lisztes Krisztián a lettek harmadik találata után szinte azonnal szépített. A pontatlanságok miatt bántóan gyötrelmes volt a magyar együttes futballja, és ezen a fontosnak ítélt Eb-selejtezőn még azok sem villantak meg, akiktől ez most éppen elvárható lett volna.
Ide citálható tehát a régi igazság: a valóban tétre menő meccseken elillan a labdarúgók hite, tudása, valódi tartása, és ez ezért is fájdalmas, mert bár ezúttal önbizalom-növelőre sikeredett a meccs felvezetése, kivétel nélkül mindenki felsőfokon írt a nemzeti csapatról, ám a vereség mindezt lehűtötte. S bizony csak annak lehetett örülni, hogy nem lett még nagyobb különbségű a kudarc.
Mert bizony nagy pofon volt ez.
Akkora, mint amekkorát a mieink a grúzoktól kaptak Tbilisziben, amikor a szintúgy nagy veréssel a vb-selejtezőről való továbbjutás esélyei illantak el.
Egy különbség mégis van: a remény az Eb-kvalifikációban még él, a pótselejtezőt jelentő második helyet még megszerezheti a nemzeti csapat. Ehhez október 11-én Lengyelországot kell a Puskás Ferenc-stadionban legyőzni.
A Rigában mutatott játék persze ehhez biztosan kevés lesz…

Percről percre

4. perc: Fehér Csaba tette maga elé a labdát a jobbösszekötő helyén, majd huszonöt méterről jobbal el is lőtte. Kolinko nagy bravúrral mentett szögletre a bal felső sarok elől.
11. perc: Lisztes bal oldali szöglete után Gera emelkedett ki a védők közül a tizenhatos bal oldalán, és nyolc méterről alig csúsztatott a bal kapufa mellé.
29. perc: Szabics Imre vette át a labdát a lett térfél közepén, és megindult Kolinko kapuja felé. Az alapvonaltól húsz méterre járt, amikor jobbal ellőtte a labdát, ám az erőtlenül pattogott el a jobb kapufa mellett.
37. perc: Zemlinskis vágta ki a tizenhatoson belülről a labdát, amivel a felezővonalnál, a bal oldalon indult meg Verpakovskis a magyar kapu felé. A lett csatár magyar büntetőterülethez érve Lipcseit kicselezte – a visszaérő Dárdai nem tudott játékba avatkozni –, majd lépett kettőt a pálya közepe felé, és tizenhat méterről ballal a teljesen fölöslegesen kifutó Király mellett a bal alsó sarokba gurította a labdát.
1–0
43. perc: Rubins végzett el szögletet a jobb oldalról, amely után középen Astafjevs megcsúsztatta a labdát, amit végül a kapu jobb oldalánál, a gólvonaltól fél méterre – lesgyanús szituá-cióból – Bleidelis a jobb sarokba fejelt…
2–0
52. perc: Astafjevs passzolt a jobb oldalon a rosszul helyezkedő Juhár mellett kilépő Rimkushoz, ő egyből indította Verpakovskist, aki pedig becsúszva, jobbal Lipcseit megelőzve hat méterről a kapu közepébe lőtt.
3–0
53. perc: A lett tizenhatos előtt középen Lisztes fejelte a labdát a büntetőterület jobb oldalán álló Keneseihez, aki visszabólintotta a labdát középre. Szabics a kapunak háttal állva még beleszúrt a labdába, ami így visszakerült Liszteshez, aki hét méterről, ballal, Kolinko lába között a kapu közepébe lőtt.
3–1
63. perc: Böőr passzolt a bal oldalról a középen érkező Keneseihez, aki húsz méterről jobbal el is lőtte a labdát, ám az a kapu közepébe tartott, így Kolinko, ha üggyel-bajjal is, de hárított.
74. perc: Bleidelis lökte fel Gerát a kaputól tizennyolc méterre. A szabadrúgást Kenesei végezte el, és jobbal alig lőtt a bal kapufa mellé.
82. perc: Verpakovskis indította a bal oldalon Bleidelist, aki betört a tizenhatoson belülre, majd az alapvonal közeléből középre adott, a berobbanó Semjonovs becsúszva jobbal a kapu fölé lőtt.

Mestermérleg

Aleksandrs Starkovs, a lettek szövetségi kapitánya:
"Örülök, hiszen ez a mérkőzés számunkra roppant fontos volt, hogy versenyben maradjunk a második helyért. Csak a győzelem volt elfogadható, s játékosaim ezen kívánalmaknak maximálisan megfeleltek."

Gellei Imre, a magyarok szövetségi kapitánya:
"Tiszta szívvel küzdöttünk, de aztán a saját szabadrúgásunk után kaptunk gólt… Később is becsülettel harcoltunk, ám ezen az estén a lettek pontosabban játszottak, ezért fejet kellett hajtanunk előttük."

Fény és árnyék

Egy himnusz akkor gyönyörű, ha nem gépi hang zengi el, hanem nők és férfiak torkából csendülnek fel a dallamok. A rigai Eb-selejtező kezdése előtt egy lett kórus kicsit sajátosan ívelve a hangokat, azonban a lényeg, hogy gyönyörűen énekelte el a magyar himnuszt.

A magyar drukkerek több mint 2000 kilométerre az otthontól is felhívták magukra a figyelmet: a meccskezdés előtt füstbombát pukkantottak el a szektorukban, ám mire ez a piros füst szertefoszlott, addigra a lett rendőrök három drukkert ki is vezettek a stadionból – mert errefelé bombázgatni tilos.