A vérszívók lelkes támadása

Nem böglyök – szúnyogok.
A keddi edzésen a gyakorlást néző újságírók és szurkolók maroknyi csoportja nem győzte csapkodni magát, mire az egyik pályamunkás mosolyogva mondta és mutatta (bár megjegyzendő, errefelé angolul szinte mindenki beszél, ha pedig nem perfektül szövi a szavakat, hát afféle orosz-angol keveréknyelven érteti meg magát az idetévedt idegennnel), hogy nagyobb a baj akkor, ha nedvesebb légtömegek húzódnak be Riga fölé.
Nos, a hét első két napján szikrázó napsütés volt – és a lettországi szúnyogok lelkesen támadtak. A selejtező napjára, azaz szerdára szépen befelhősödött, imitt-amott délben csepergett is az eső, azaz borítékolható volt, hogy estére vérre kiéhezett bogárkák várják majd a stadionba látogatókat, illetve – és nekik volt rosszabb – a pályára lépő futballistákat.
A mezőnyjátékosok még úgy ahogy ellehettek ebben a vérre menő küzdelemben, ellenben a kapusok…
Persze ki figyel oda néhány csípésre, ha arra gondol, hogy ez volt az a mérkőzés, amelyen a magyar labdarúgó-válogatott adhatott nagy döfést, egészen pontosan kegyelemdöfést a letteknek, ha…
Ha győz. Azonban ezen kitétel csak este tíz óra tájban realizálódhatott, ehelyütt ne is fussunk ennyire előre, hanem még maradjunk az egy nappal korábbi történéseknél.
Nézzük, hogyan készül a Gellei Imre kapitány vezette válogatott a sorsdöntőnek beharangozott csatájára.
Tömören összefoglalva a lényeget: hihetetlen jókedvvel. Kedd este a vacsoránál a debreceni Böőr Zoltán megjelenése szolgáltatott apropót a harsány vidámságra.
A nem túl daliás, ám annál fürgébb középpályás – aki parádés gólt lőtt a San Marino elleni idegenbeli Eb-kvalifikációs meccsen – elképesztő frizurával jelent meg az esti közös étkezésnél: szőkített, dús haját fölfelé szárítva, a német mesefigurát, Pumuklit idézve bukkant fel a Radisson SAS Hotel különtermében. Mondhatni, a látvány frenetikus volt, és gondolhatják, a csibészségre kapható játékosok zajos tetszésnyilvánítással fogadták a jelenetet.
Azért, persze, voltak komolyabb pillanatok is. Mondjuk éppenséggel az, amikor Magyar Zoltán menedzser néhány mondatban ecsetelte, hogy a rigai csata lesz tán a legfontosabb a jelenkori válogatott életében, a Skonto-stadion üdezöld gyepén egy percre nem szabad elfelejteni, hogy jó magyar emberként mindenkinek megalkuvás nélkül kell küzdenie.
…és ha már a zöld gyep szóba került. Gyönyörű a rigai Skonto-stadion, aprócska aréna, hiszen 9800 szurkoló válthat ide jegyet, azonban a szépséghibáit apró trükkökkel igyekeztek eltüntetni. Ahol kikopott a fű, ott a pályamunkások (köztük a szúnyoginváziós hadműveleteket mosolyogva kommentáló fiatal is) kis szakmunkával műfüvet "ültettek” be. Emígyen a küzdőtér talaja igencsak speciális, hiszen keveredik a természetes és az utángyártott műanyag valóság: fűvet és műfűvet egyformán hasít itt a labdarúgók stoplija.
Apró érdekesség csupán ez, és az ember csak abban bízhatott, hogy ezúttal a futballról, és nem a külső körülményekről szól majd számunkra a mérkőzés. Az az Eb-selejtező, amelyen a magyar labdarúgó-válogatott nagy lépést tehetett Portugália felé.
Azt pedig csak remélni lehetett a dán Bo Larson kezdőrúgásra parancsot adó sípjele előtt, hogy Lisztes Krisztiánék a 90 perc során úgy csípnek majd, mint őket a lettországi szúnyogok…