Most nem lehet elbukni!

A matematikai műveletek azért kerülhetnek előtérbe, mert a Gellei Imre szövetségi kapitány vezette együttesnek reális (mi több, nagy) esélye van arra, hogy pótvizsgára mehessen. Fontos hozzátenni, a második próba e szituációban nem bukás, hanem siker után következhet.
Szóval, nézzük a szombati eredményeket: Svédország–San Marino 5–0, Lettország–Lengyelország 0–2. E meccslista alapján tisztult a kép, mivel a leggyengébb gárda, San Marino – nulla ponttal – be is fejezte a selejtezést, így már csak a négy versenyben lévő ország gárdája játszik egymás ellen. Ami a legfontosabb, és mostanra tűélesen látható, Magyarországnak egy pont előnye van az őt üldöző lengyelekkel és lettekkel szemben, s nem elhanyagolható szempont, hogy a mieink még éppen e két csapattal találkoznak – vagyis sorsunk immár valóban a saját kezünkben van. Na, jó, meg egy kicsit a svédekében… Ugyanis, ha szerdán válogatottunk nyerne Rigában, s azon az estén Varsóban az éllovas svéd csapat három pontot szerez, akkor a magyar válogatott matematikailag is biztosítja második, pótselejtezőt érő helyét – függetlenül az utolsó kör eredményeitől!
Az eredmények ilyen szerencsés alakulása arra lenne tökéletesen megfelelő, hogy az október 11-i záró körig (azaz a lengyelek elleni hazai meccsig) nyugodtan aludhassunk, s azt a találkozót már felkészülésnek tekintse a kapitány a továbbiakra nézve – hacsak nem az első helyet vehetnénk célba…
Kissé előreszaladtunk, így hát ne is találgassunk tovább, fejezzük be a "mi lesz, ha…” kezdetű mondatokat, e témát zárjuk le annyival: most még nagyon jól állunk.
S hogy ez így is maradjon, arról leginkább természetesen a kiválasztottak tehetnek, az a tizenkilenc labdarúgó, aki ma reggel fél kilenckor útnak indul Riga felé – ahonnan az út akár Portugáliáig vezethet. Az utolsó itthon töltött nap lazára sikeredett, hiszen a délelőtti tatai kocogást követően a különítmény buszra szállt, s meg sem állt a Margitszigetig, ahol nem sokkal később szétszéledt a társaság. Gellei Imre ugyanis adott egy szabad délutánt a fiúknak, mindenki azt csinált, amihez kedve volt (persze bizonyos határokon belül…), hogy aztán hétfő reggel meginduljanak a nagy túrára.
Ott volt a Thermál Hotelben egy szomorú futballista is, akinek nem kell megjelennie Ferihegyen: Korolovszky Gáborról van szó, akivel kapcsolatban eldőlt, vállsérülése miatt nem tarthat társaival Lettországba.
"Dárdai Palival ugrottunk egy labdáért, majd amikor földet értem, csak iszonyatos fájdalmat éreztem – mondta a Cipruson, az Ominia Nicosia együttesében szereplő, csapatával nemrég Szuperkupát nyerő középpályás. – Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a vállamban a szalagok nem szakadtak el, csupán megnyúltak. Hihetetlen balszerencse ez, mert ciprusi csapatomban is jól ment a játék, ám most tíz napig egyáltalán nem dolgozhatom, és csak három hét múlva lehetek újra úgymond teljes értékű játékos. És bár minél korábban vissza kellene érnem Ciprusra, azért minden idegszálammal szurkolok majd a srácoknak…”
No, ez a hangulat jellemző a magyar válogatottra: a fiúk nagyon együtt vannak, s végre hisznek a sikerben. Gellei Imre szerint "…tisztességesen elvégezték a szükséges munkát, ezért lehet jó a kedélyállapotuk”.
Talán Lendvai Miklós lehetett kicsit borúsabb a kelleténél, ő két napot is kihagyott lovaglóizom-sérülése miatt, a vasárnap délelőtti kocogáson viszont már csapattársaival együtt izzadt.
A felkészülés ezen szakasza tehát lezárult, s most a gárda a célegyenesbe fordul.
Hosszú utat tettek meg eddig, és remélhetőleg kettőnél több csata vár rájuk…