Ez aztán kemény csata lesz!

A válogatott keret Hévízen edzőtáborozik, a kapitány itt, no meg a keszthelyi pályán vezényel tréninget fiainak, akiket nagy-nagy szeretettel fogadtak, ami, azért valljuk be, mostanában nem anynyira jellemző magyar futballistákra. S hogy a kapitányt is különös figyelemmel fogadták, arra mi sem jellemzőbb: egykori tanítványa amikor meghallotta, hogy idejön a nemzeti csapat, a Hotel Európa pincéreként akkorra oszttatta be magát, amikor korábbi tanára, Gellei Imre is ott volt. Ám szó sincs itt üdülésről, pihenésről, a válogatott ma elindul Szlovéniába, hogy aztán szeptemberben már Lettország felé vegye az irányt, kimondva-kimondatlanul Portugália felé figyelve.
– Még két nap van a meccsig, így gyanítható, gondolkodik még az összeállításon, avagy már most tud kezdőcsapattal szolgálni?
– Rengeteg a bizonytalanság, a Németországban profiskodó Bódog Tamás például csak Szlovéniában csatlakozik a kerethez, Dárdai Pál kapott egy úgynevezett medvepuszit a combjába, és Fehér Miklós sem érkezett meg – mondta a szövetségi kapitány. – Akadnak, akik szerdán, vannak, akik vasárnap játszottak bajnoki találkozót, úgyhogy mindenki más-más hangulatban és fizikális állapotban érkezett a válogatott kerethez. Vannak tehát kérdőjelek, kezdőcsapattal csak körvonalakban szolgálhatok.
– A bizonytalanság az oka, hogy hétfőn délelőtt hosszú játékosértekezletet tartott?
– Egyszerűen csak arról van szó, hogy leültünk a fiúkkal, és megbeszéltünk mindent. Szóba kerültek a korábbi mecccsek, és természetesen az előttünk álló feladatok. Most is csak azt tudom mondani, amit korábban: valamennyi, keretbe behívott futballistán érzem az elszántságot, a bizonyítási vágyat. Ez nagyon fontos, ugyanis nem lehet könnyű például ferencvárosi játékosként üres lelátó előtt játszani, MTK-futballistaként megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a Celtic négyet rúgott Budapesten, avagy a csatárként bevethető Kenesei Krisztián bőrében lenni, akinek a csapata, a ZTE vár a bajnoki győzelemre. Szóval volt miről beszélnünk a játékosokkal.

– Amiről most mesél, nem túl optimista szeletkéi a jelenkori futballunknak…
– Mielőtt bárki félreértené: én nem foglalkozom a külső tényezőkkel, de ennek ellenére azt, kérem, írja le, hogy nekünk most küldetésünk van. Ez a csapat ugyanis visszaadhatja a magyar futbalba vetett hitet, és tán a reményt is felcsillanthatja a kudarcokkal és ilyen-olyan ügyekkel terhes labdarúgó-hétköznapokba. Ezért is fontos a szerdai, Szlovénia elleni mérkőzés. Nekünk, persze, elsősorban a Lettország elleni Eb-selejtezőre kell készülnünk, az őszi mérkőzésen alkalmazható taktikát igyekszünk begyakorolni, úgy, hogy lehetőleg mindez eredményességgel is párosuljon.
– A szlovén keretbe behívott játékosok nevét olvasva feltűnhet, hogy szó sem lesz itt barátságos focimeccsről.
– A szlovénok nagyon komolyan veszik ezt a meccset, hiszen ők Izrael ellen készülnek sorsdöntő találkozóra. Segítőm, Németh Imre kedden fut majd be a legfontosabb információkkal, de nagyjából már most képben vagyunk.
– A szokásos esélylatolgatásra kérném, azaz mire számíthatnak azok a magyar szurkolók, akik a helyszínen tekintik meg a meccset, vagy idehaza a tévékészülék elé ülnek le drukkolni?
– Azt mondom, ötvenszázaléknyi esélyünk van a győzelemre. Nekünk kötelességünk jól szerepelni, egyszerűen nem élhetünk vissza a felénk áradó bizalommal és szeretettel. Támadó felfogásban lépünk pályára, és győzni megyünk Szlovéniába.