Horváth Ferenc megnyugodhat

Kalandjai befejeződtek, titkos küldetése végéhez ért. A 32-szeres válogatott csatár Portugáliában állapodott meg, és hétfőn egy évre szóló szerződést kötött az Union Leira nevű csapattal. Nem rossz ez a gárda, hiszen az előző idényben ötödik lett, kupadöntőt játszott (és veszített…) a Portóval szemben, keretében pedig van jó néhány trükkös brazil. Ide bekerülni nem lesz egyszerű feladat, de a korábban Belgiumban, Németországban és Izraelben is profiskodó, legutóbb Újpesten szerepelt támadó harmincesztendősen aligha akar egy portugál csapat kispadján ücsörögni.
– Hogy volt képes így eltűnni?!
– Utaztam, tárgyaltam és idegeskedtem. Röviden így fogalmazhatnám meg, mi történt velem az elmúlt időszakban – mondta Horváth Ferenc. – Ez a három hét életem legnehezebb és leginkább idegőrlő időszaka volt. Ha azt mondom, már jó ideje nyugtatókkal alszom, aligha hiszik el azok, akik ismernek, pedig ez így van. Kikészültem, és ezért kerültem a nyilvánosságot, ezért nem vettem fel a telefont, megfogadtam, csak akkor nyilatkozom, ha eldőlt a sorsom. Ezen a hétfőn szerencsére megtörtént mindez.
– Akkor most már árulja el, hogy merre járt, mert még Újpesten sem tudták, hová lett, hiába kérdezgettük a csapattársait, azok is a vállukat vonogatták, mondván, biztos próbajátékon van valahol.
– Próbajátékon szerencsére sehol sem kellett részt vennem. Előfordult, hogy valamelyik országban azt mondták, gyakoroljak a csapattal, már kész a szerződésem, én pedig szerelést húztam, tréningeztem, és vártam, hogy odakanyaríthassam a nevem a papírokra, aztán persze hogy nem jött össze semmi, a végén mindig azzal érveltek, már túl sok a külföldi. Egyébként megfordultam Németországban, Cipruson, Görögországban és Portugáliában.
– Mi történt volna akkor, ha sehol sem kell, ha szégyenszemre vissza kellett volna kéredzkednie Újpestre?
– Éppen ezt nem akartam… Elköszöntem Újpestről, mert úgy gondoltam, a klubnak és nekem is jobb, ha elválunk, és annál büszkébb vagyok, mint hogy visszakéredzkedjek bárhová…
– Végül is jó helyre került, hiszen a Leira épp most játszott portugál Szuperkupa-döntőt a Porto ellen, és egy nullára kapott ki. S az elmúlt évadban is remekül szerepelt.
– Ott voltam a Szuperkupa-döntőn, mondhatom, nagy élmény volt. Ötvenezer néző, fantasztikus iram. Leendő csapatomban pedig két olyan brazil csatárjátszik, akik mellé nem lesz könnyű bekerülni. Ám nincs más választásom, meg kell harcolnom a posztomért, mert nem azért szerződtettek most egy évre, hogy a kispadon üljek. Már csak az orvosi vizsgálat van hátra, aztán két napra hazajövök, rendezem a dolgaimat, és a jövő héten hétfőn jöhet az első bajnoki meccs. Jelen pillanatban sem fizikálisan, sem mentálisan nem vagyok a topon, de játszani szeretnék. A futball az életem…