Mátyus János: aki elkapta a bécsi szelet

– Hogyan került az osztrákokhoz?– Amikor eldőlt, hogy el kell jönnöm Skóciából, megkerestek, és tárgyaltunk – mondta Mátyus. – Kérdezték, mire gondolnék, és a gondolataimra először azt mondták: a szerződtetésemre nincs esély, így ideiglenesen megszakadt a kapcsolat. A múlt héten azonban újból jelentkeztek, és közölték, ha kimegyek egy edzőmérkőzésre, és megfelelek, akkor megadják, amit kérek. Ez pedig éppen az Admira szombat esti, ZTE elleni összecsapása volt.– Legalább az ellenfelet ismerte…– Rám a legkevésbé sem jellemző módon elkéstem, de azért még időben megtaláltam a mödlingi stadiont, és miután az egerszegiek ellen jól ment a játék, a meccs után szóltak, hogy számítanak rám, így megállapodtunk. – Milyen erős a leendő csapata?– Sok időt még nem töltöttünk el együtt, információim szerint jó középcsapathoz igazoltam, amelyet egy fiatal orosz edző irányít, és sok légiós játszik itt, majd meglátjuk, mire leszünk képesek. Anyagilag is kedvezőek a lehetőségek, ráadásul Skóciával ellentétben itt közel vagyok Budapesthez, a családomhoz, így összességében szerencsésnek mondhatom magam, hogy az Admirához kerültem.– Az imént úgy fogalmazott: a Hibernianból el kellett jönnie. Ez azt is feltételezi, ha önön múlt volna, akkor marad.– Fantasztikus élmény volt Skóciában játszani. Edinburgh gyönyörű, az emberek nagyon kedvesek, rendkívül jól éreztem magam, a futballt pedig varázslatos miliő veszi körül. Ha bármit megpróbálsz, tapsolnak, a becsúszásaimat, nem túlzok, imádták. Amikor kiderült, hogy eljövök, az utolsó meccsünk után egyedül futottam egy kört a pálya szélén, és a zsúfolásig telt stadionban mindenki felállva tapsolt, így köszöntek el tőlem. Csodálkozik, hogy visszavágyom?– Semmiképpen nem maradhatott?– A szabály egyértelmű: az Európai Unión kívülről érkezett futballista csak akkor kaphat munkavállalási engedélyt, ha a legutóbbi két évben a válogatott tétmérkőzéseinek hetvenöt százalékán játszik. Ez a mutató egy éve még nem volt számomra akadály, de az idén már nem volt meg a kellő számú mérkőzésem. Miután jövőre tagjai leszünk az uniónak, megpróbálták volna valahogy elintézni az ügyemet, de ez legkorábban augusztusban dőlt volna el. – Utoljára a kevéssé jól sikerült fehéroroszok elleni találkozón volt a nemzeti együttes tagja, amikor öt kettőre kikapott a magyar csapat. Mit gondol, lesz harmincötödször is válogatott?– Nem hinném. A Bundesligából mentem Skóciába, és nem állítom, hogy ott magasabb a színvonal, mint Németországban, de az biztos, hogy nehezebb játszani. Ebben a hihetetlenül gyors közegben megálltam a helyem, és meggyőződésem, hogy fejlődtem. Nos, ha egy ilyen ritmusú bajnokságból nem tudtam bekerülni, akkor a gyaníthatóan lassabb osztrák élvonalból még kevesebb esélyem lesz. A döntés joga a kapitányé, de mondani sem kell, én nagyon szeretnék újra címeres mezben futballozni.